Van esély a bűnbánó kartellezők számára

A hazai versenyjog egyik legérdekesebb, legbonyolultabb intézménye a kartellező vállalkozások Canossa-járása, amely következtében mellőzhető, vagy csökkenthető a bírság kiszabása.

A versenytörvény alapján az eljáró versenytanács mellőzi a bírság kiszabását, vagy csökkenti azzal a vállalkozással szemben, amely a jogszabályban meghatározott módon felfedi a versenytársak közötti megállapodást, vagy azon összehangolt magatartást, amely közvetlenül, vagy közvetve vételi, vagy az eladási árak rögzítésére, a piac felosztására, termelési, eladási kvóták meghatározására irányul.

Az engedékenység lényege, hogy a kartellezésben résztvevő vállalkozás felfedi ennek tényét, kérelmet nyújt be, és egyidejűleg bizonyítékot is szolgáltat, mégpedig elsőként. Ám az első vállalkozáson túl, a többi bűnbánó szereplőnek is vannak lehetőségei.

Szigorúbb feltételek

Dr. Fejes Gábor, az Oppenheim Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője szerint az engedékenységi politikát a kilencvenes évek közepétől kezdték alkalmazni az Európai Unióban, az első engedékenységi közleményt 1996-ban adták ki.

Azóta már a harmadik közleményt is közzétették, amely - hasonlóan a korábbiakhoz - megszabja, hogy mely vállalkozás, milyen körülmények között élhet az ilyen típusú kérelemmel, s ennek milyen következményei vannak az adott ügy nézve.

Magyarországon, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedékenységi politikája a korábbi közlemény szintű szabályozással szemben, pár hónapja törvényi szinten jelenik meg, és 2009. nyarától már maga a versenyjogi kódex szabályozza az engedékenységgel kapcsolatos kérdéseket.

A kezdeti fázisban az Európai Bizottság liberálisabb engedékenységi politikát folytatott, és érdekelt volt abban, hogy minél több engedékenységi kérelem érkezzen be. Manapság a gyakorlat szigorúbb, és magasabb a mérce a beadványok tekintetében.

Az első mindent visz?

Idén nyártól sem változott a főszabály, hogy teljes bírságelengedésben csak GVH-nál elsőként jelentkező "bűnbánó" részesülhet. Az új engedékenységi rendszer azonban számos, a vállalkozásokra nézve kedvezőbb szabályt tartalmaz.

Mi számít érdemi információnak a kérelemmel élő vállalkozás részéről? Dr. Fejes Gábor kifejtette: a teljes bírság elengedést az a vállalkozás kapja, amely elsőként tárja fel a jogellenes magatartást, arról információt szolgáltat, beismerve természetesen azt, hogy maga is részese volt a kartell-megállapodásnak.

Az adatoknak olyan mélységűeknek kell lenniük, amelyek a versenyhivatalnak jogi alapot adnak egy rajtaütésszerű vizsgálathoz, vagyis úgymond "fülesek" nem számítanak.

Adat lehet a cég vezetőinek, alkalmazottjainak e-mail váltása, az útnyilvántartás, egyéb feljegyzések, tanúnyilatkozatok. A vizsgálathoz a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumának engedélye kell, vagyis a GVH-nak is árkalkulációkkal, ármozgásokkal, és egyéb bizonyítékokkal kell alátámasztania a kartellgyanút.

A Fővárosi Bíróság csak megfelelő bizonyítékok megléte esetén járul hozzá a rajtaütésszerű helyszíni vizsgálathoz, az adott cég dokumentumainak, a szervereinek lemásolásához. Ha a vizsgálat megtörtént, az engedékenységet kérő "hátradőlhet", bár vele szemben is megállapítják a jogsértést, a bírság összege nulla forint lesz.

"Többedikek"

Jóval bonyolultabb kérdés, ha több vállalkozás is "megbánja" cselekedeteit. A kedvezményekből elvileg senki nincs kizárva, ám a döntő szempontokat megvizsgálják. Van-e már vizsgálat, milyen szakaszban tart, és a szabályok szerint ki az első kérelmező? Az elsőhöz képest pedig a második, a "többedik" vállalkozás valóban plusz információkkal szolgál-e?

Annyi bizonyos - húzta alá dr. Fejes Gábor -, két vállalkozás nem kaphat teljes bírságelengedést. Csupán egy valaki nem tud elkésni: az első. A második legfeljebb ötven százalékkal csökkentheti a "kárt", ám ennek is megvannak a feltételei.

Erre az ötven százalékos elengedésre is csak akkor van lehetősége, ha szintén elismeri részvételét a kartellban, és a GVH számára addig rendelkezésre álló bizonyítékokhoz képest többlet értékű bizonyítékokat csatol.

Újabb nehéz kérdés, mi minősül többlet bizonyítéknak? Például, akkor beszélünk többletértékről, ha hosszabb időtartamú, más területekre is kiterjedő, több felet érintő jogsértés megállapítását teszi lehetővé.

Tegyük fel, az első engedékenységi kérelem még csak három kartellezőről "tudott". Ekkor a második kérelmező közli, kilencen voltunk. Vagyis az első kérelmet benyújtó nem teljes körűen "vallott", valamit elhallgatott.

Megéri borítani?

Ez nagyon nehéz, komplex kérdés, a versenyjogi vonatkozásokon túl számos emberi tényező is bonyolíthatja a döntést, és a cégvezetőknek jól kell megtalálniuk döntésük súlypontját - mutatott rá az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője.

Versenyjogon belüli szempontból valamivel egyszerűbb a helyzet, a cég nem kap például milliárdos bírságot, ami elviszi a részvényesek adott évre szóló teljes nyereségét, és nem lesz lenullázva a felsővezetők prémiuma. A versenyjogon kívüli mérlegelés szempontjai bonyolultabbak. Nincs bírság, ám a cég részese volt a megállapodásnak, lehet, kártérítésért perlik, mert a kartell miatt magasabbak voltak árai.

Arról nem is szólva, piaci szereplőket "sértődnek meg", akik később visszavághatnak - és a kérdéses cégen nem segít az sem, ha öt év múlva bíróságon állapítják meg, valóban bojkott-kartellt hoztak ellene létre, a korábbi kérelme miatt.

További szempont, a piacok hatnak egymásra: tegyük fel, egy vállalkozás engedékenységi kérelemmel él a kukorica-piacon, akkor cukor-piaci partnereiben óhatatlanul felmerül, holnap talán ezen a területen fog bejelentést tenni.

Nemzeti sajátosságok

A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján egyébként megfigyelhető, egy svájci, német, angol, holland menedzser nagyon fegyelmezetten képes felülemelkedni a személyes kapcsolatain, és azt mondani, amennyiben cégem érdeke a döntés, meghozom azt - még ha a másik, ennek következtében komoly hátrányt szenvedő társaság vezetője az egyik legjobb barátom.

Magyarországon ritkább az ilyesfajta higgadt mérlegelés (egyébként az olasz és spanyol menedzsereknél is). Az eddigi hazai engedékenységi kérelmek esetében az is tapasztalat, hogy azokat a központok erőltetik a magyar menedzsmentre, akik szemmel láthatóan ódzkodnak attól.