Jéki László

Sugárözönben élünk

A képhamisító

1945-ben Hollandiában bíróság elé állítottak egy Han van Meegeren nevű férfit, mert egy Vermeer képet adott el a német megszállóknak, Göring marsallnak. A kollaboráció miatt vád alá helyezett férfi azt vallotta, hogy a Vermeer és de Hoogh képeket, melyekről korábban azt állította, hogy találta őket, valójában ő maga festette. Vallomása és a bizonyítékul a börtönben festett kép sem győzte meg azonban a szakértőket arról, hogy valamennyi kép van Meegeren műve. A Krisztus Emmausban c. képről csak 1968-ban sikerült egyértelműen kimutatni, hogy hamisítvány.

A fehér festék volt a nyomravezető. A festők már évszázadok óta használnak egy ólomfehérnek nevezett, ólom-karbonát tartalmú festéket. A természetben az ólomtartalmú kőzetekben általában egy kis urán is előfordul. A leggyakoribb uránizotóp, az urán-238 néhány milliárd éves felezési idővel, alfa-sugarak kibocsátásával tórium-234 izotóppá alakul át. Ez az izotóp sem stabil, egy 13 izotópon át vezető bomlási sor indul meg, míg a folyamat a 206-os tömegszámú ólomizotóp létrejöttével ér véget.

A hosszú bomlási sorból vegyünk szemügyre két izotópot, ezek játsszák a döntő szerepet a fehér festék elemzésében. Az egyik a 226 tömegszámú rádium (felezési ideje 1620 év), a másik a 210 tömegszámú ólomizotóp (felezési ideje 22 év). A kettő között rendkívül rövid felezési idejű izotópok foglalnak helyet a láncban. A rövidebb felezési idejű izotópból, ha az egy hosszú felezési idejűt követ a bomlási sorban, ugyanannyi bomlik el időegység alatt, mint a hosszú felezési idejűből. Ez az egyensúly azonban megbomlik az ólomérc feldolgozása során. Az olvasztás során a radioaktív ólom-210 a többi ólomizotóppal együtt gyűlik össze, míg a rádium legnagyobb része a salakkal együtt távozik. Időegység alatt tehát a friss festékben sokkal több ólom bomlást figyelhetünk meg, mint rádium bomlást. A két izotóp egyensúlya idővel, 6-7 felezési idő elteltével helyreáll, ezért 100-150 évnél régebbi ólomfehérben már ismét azonos számú bomlást mutatnak. A fehér festék egy parányi morzsájában megmérjük, hogy időegység alatt hány ólom-210 és hány rádium-226 atom bomlik el. Ebből már eldönthető, hogy a festék régi vagy a közelmúltban készült. A Vermeernek tulajdonított kép esetében nagy volt a különbség, tehát a képet nem festhette a háromszáz évvel korábban élt mester. Van Meegeren igazat mondott, az ő műve volt a kép.

A minden idők legnagyobb képhamisítójának tartott Han van Meegerent egyébként a bíróság 1947-ben bűnösnek találta és egyévi börtönbüntetésre ítélte. A hamisító még ugyanabban az évben meghalt a börtönkórházban.