Ezüst élet

1Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,Ha most kicsit halkabban élek.Halkabban élnek a felhők is,Meg a halottak, meg a rétek.Győzni épp oly szép, mint a virág,De én az uccákon lődörgök,Vagy esőt hallgatok szobámbanS nagyon hallgatok, hogyha dörgött.Ezüstös lesz majd nagy szivetek,Bárha a győzők ti maradtok,Zászlótok is ezüstté őszülS egyszer győzni is elfáradtok.Csatazaj mögött eljön halkanHozzátok is az ezüst élet.Nagyon halkan élnek a felhők,Meg a halottak, meg a rétek.2Nagycsöndű, komoly kisértet kisérS hová lépek, kibú a föld alól -Az árnyékom, mely mindenütt követS találkozunk is egyszer valahol.Olyan szép dolog elfáradni ésPihenni, mit nem ad se harc, se más,Kedves árnyékban leheverni, leS bennünk eleve ott a fáradás.Bennünk eleve ott a fáradás, Mely a szűz hónak testvére lehet -Ha nagyon fázik már a föld, lehull,Csak hull a hó s új tavaszig befed.Egy télestén a földet csöndesen Betakarta a fáradtság, a szent,Az én szavammal együtt, hisz az isVégtelen hideg világban kereng.1925. ápr. 23.<< előző    következő>>