Hívogató

Röpül a rigó, röpül, megáll, lebukik a tó közepe fölött éppen,Növény várja tárt szirmokkal, levelei elsimulnak a víz szinében -Itt fáj, itt fáj - beszéli a hullám, azután elcsendesül szépen.Most már síma a felület, nyughatnak rajta a pártalan szeretők remegései,De azért csak mondják: Gyere már, gyer ide ki,Ne mosolyogj, mert szél ered, aztán ha föléhajolsz és belenézel, a tó is  megtréfál majd téged.Gyere, gyere, majd meglátod, szép erős fiatalember áll ki a parton teelébed,Teleszívja magát kékkel, a bokrot frissiben átugorja,Tenyerét a vizbe meríti, domború mellét is meglocsolja,Aztán szerszámját fölemeli, jóhangú csengőket kalapácsol,A halak a partra jönnek, ott csillognak az ő dalára -Sok csengőt csinál s egy marékkal belekötöz majd a hajába.1926. március<< előző    következő >>