Varju és Fekete-Győr: a bűnöző baloldalnak nem számít a becsület, csak a pénz, ezért nem mondanak le

Varju László nem tervezi, hogy lemondjon parlamenti mandátumáról.

Fotó: Illyés Tibor

A botrányos viselkedés lett a teljesítmény mércéje a baloldalon. Ezek alapján miért is csodálkozunk azon, hogy semminek nincs morális következménye a baloldalon? – tette fel a kérdést Nagy Ervin filozófus az Origónak adott interjúban azzal kapcsolatban, hogy sem Varju László, sem Fekete-Győr András baloldali politikusok nem mondtak le az őket elmarasztaló bírósági ítélet után. A XXI. Század Intézet elemzője szerint a két politikus méltatlanná vált arra, hogy folytassa a parlamenti munkáját, ez morális értelemben világos, ezt a választópolgárok nagy többsége is így látja. A szakértő azt is megemlítette, hogy ellenzéki pozíciókat megtartani is részsiker, leginkább, ha megélhetési politikusokról beszélünk. Ilyen értelemben ez a fajta védekezés a túlélésről is szól. Hozzátette: egzisztenciális okok is húzódnak a felelősségvállalás hiánya mögött. Védeni kell a megszerzett, jól fizető állásokat, még akkor is, ha megújulás nélkül ennek a balliberális elitnek nincs esélye arra, hogy legyőzze a Fideszt.

Az Origo nemrégiben Gyurcsány Ferenc embereit kérdezte arról, mit gondolnak a nemrégiben elítélt bűnöző baloldali politikusokról. Gajda Péter, Baranyi Krisztina, Pikó András, Horváth Csaba, Niedermüller Péter és Bősz Anett mentegette az Origo riporterének Varju Lászlót és Fekete-Győr Andrást. Mi az oka, hogy a baloldal ennyire összezár, és védi az elítélt képviselőket?

Nem „véd és a dac szövetsége” ez, de nem is valamiféle betyárbecsületről van szó, hisz mindezek ellenére 

a színfalak mögött ölre mennek egymással a megszerezhető pozíciókért – ezt küzdelmet látjuk most a helyhatósági választások előtti helyezkedésekben is. 

Inkább egy rossz és hibás, ám bevetett szokásról beszélünk. Egyszerűen arról van szó, hogy az idősebbek a kommunista diktatúrában, a fiatalabbak a posztkommunizmus időszakában ezt a fajta magatartást tanulták el az előttük járóktól. Ahogy Gyurcsány Ferenc a KISZ-ben az MSZMP vezetésétől, vagy éppen Horn Gyulától, aki a pufajkás múltjára egy „na, és?” mondattal tudott válaszolni, úgy a Momentum generációja Gyurcsánytól vette át ezt a meglehetősen elitista attitűdöt. 

A Momentum, amely nyugatos pártnak vallja magát, és mindenben a Nyugatot akarja másolni, úgy tűnik, hogy erkölcsi kérdésekben és a felelősségvállalás hiányában közelebb áll a magyar balliberális oldal múltjához, mint a nyugati liberálisokhoz. 

Mi lenne az elvárható magatartás Varju Lászlótól és Fekete-Győr Andrástól?

Morálisan és politikai szempontokat is figyelembe véve mindketten akkor járnának el helyesen, ha lemondanának mandátumokról, hisz a saját pártjuknak, illetve az ellenzéki oldalnak is tehertételévé váltak. Sőt, mivel mindenki a júniusi választásokra koncentrál, így hatványozottan igaz, hogy a baloldal érdeke az lenne, hogy ilyen súlyos botrányok ne nehezítsék a kampányukat. 

Varju László és Fekete-Győr András is méltatlanná váltak arra, hogy folytassák a parlamenti munkájukat, ez morális értelemben világos, ezt a választópolgárok nagy többsége is így látja. 

A két ügy azonban jogi értelemben eltér egymástól. Fekete-Győr András esetében még van egy fellebbviteli beadvány, míg Varju esetében az ítélet egy része jogerős. A Momentum egykori vezetője így hivatkozhat arra, hogy meg kell várni a jogerős ítéletet. Habár, aki látta azt a videófelvételt, amin Fekete-Győr füstgránátot dob a rendőrök felé, annak mindez csak olcsó jogászkodásnak hangzik, így – ha már nem akarja becsülettel vállalni tettéért a felelősséget – legalább annyit tehetne, hogy a jogerős ítéletig egyet hátralép, de úgy tűnik, hogy inkább a nevetséges magyarázkodást választja. 

Varju Lászlónak viszont szembe kell néznie azzal, hogy a jogerős ítélet miatt a parlament foglalkozni fog az esettel, és könnyen lehet, hogy még a tavaszi ülésszak folyamán megállapítja az összeférhetetlenséget, így végül elveszti parlamenti mandátumát. 

A két ügy a felelősségvállalás, illetve annak elmaradása szempontjából ugyanazt a problémát hordozza magában. A következménynélküliség ráragad a baloldalra, ami egyrészt támadási felület, másrészt defenzívára kényszeríti a pártokat, harmadrészt pedig rontja a pártok megítélését. Éppen azokat az új vagy bizonytalan szavazókat ijeszti el, akiknek a bizalmáért a baloldalnak a siker érdekében meg kellene küzdenie. 

Ezek a botrányok gátolják a baloldal térnyerését, így nem „csupán” morális, hanem taktikai hiba is élvonalban tartani Varju Lászlót és Fekete-Győr Andrást. Főleg úgy, hogy nagy a kontraszt a jobboldallal szemben, ahol a politikai hibáknak és bűnöknek komoly következménye van. 

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke és Varju László elítélt baloldali politikus.
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Ma is Gyurcsány Ferenc vezeti a baloldalt, holott elképesztő, milyen bűnöket követett el a magyar társadalom ellen. Miért nincs a baloldalon semminek következménye?

Részben morális, részben pedig szocializációs okai vannak. A moralitás személyes kérdés, így azzal mindenkinek magának kell elszámolnia. Persze a politikusnak a választópolgár felé is számot kell adni – látjuk is a lesújtó véleményüket a választási eredményekben. Részben ez is oka annak, hogy 

a balliberális oldal 2006 óta egyetlen választást sem tudott megnyerni. Sem országgyűlési, sem helyhatósági, sem pedig uniós voksolást. Ilyen értelemben közvetett következménye van a viselkedésüknek. 

A másik ok a szocializációban keresendő. Fricz Tamás az ’90-es években következmények nélküli országnak nevezte Magyarországot, ami a balliberális hegemónia idején legitim állítás volt. Ma azt látjuk, hogy a jobboldalon nem „csak” a politikai bűnöknek, hanem a hibáknak is komoly következménye van, a baloldalon pedig a legsúlyosabb emberi gyarlóságnak sem. Ilyen közegben nőttek fel, ezt látták az elődeiktől, ezt a rossz szokást folytatják ma is. 

Mondhatjuk, hogy a bűnöző baloldalon jöjjön bármi, összezárnak, hogy megtartsák a politikai pozíciójukat?

Ellenzéki pozíciókat megtartani is részsiker, leginkább, ha megélhetési politikusokról beszélünk. Ilyen értelemben ez a fajta védekezés a túlélésről is szól. Egzisztenciális okok is húzódnak a felelősségvállalás hiánya mögött. Védeni kell a megszerzett, jól fizető állásokat, még akkor is, ha megújulás nélkül ennek a balliberális elitnek nincs esélye arra, hogy belülről legyőzze a Fideszt. De úgy tűnik, hogy külső támogatással sem tudták megdönteni az Orbán-kormányt, ami a tengerentúli támogatóknak is komoly tanulság. Úgy látom, hogy 

a Soros-hálózat már lemondott arról, hogy a most regnáló baloldali politikai elit valaha győzzön, valami újat szeretnének ők is. Ennyiből az előttünk álló júniusi választás még inkább élet-halál harc lesz a baloldal számára. 

A dollárbaloldal semmiért nem vállalja a felelősséget.
Fotó: Illyés Tibor / MTI/MTVA/MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap

Meddig tud még politizálni a baloldal ilyen gátlástalan módon, miközben sorra derülnek ki a korrupciós ügyeik?

Megújulás hiányában úgy tűnik, hogy bármeddig. A baloldalon egy végzetes kontraszelekció zajlott le az elmúlt évtizedben, azaz sem morális, sem pedig politikai értelemben nem a legrátermettebbek „választódtak” ki. 

Ahol hangoskodással és botránypolitikával lehet sikert aratni, káromkodással előre jutni, ahol az erőszak alapozza meg a politikai karriert, ott szükségszerű a kontraszelekció. Nem a politikai teljesítmény viszi előre a politikust, hanem a botrány. 

Pontosabban a botrányos viselkedés lett a teljesítmény mércéje a baloldalon. Ezek alapján miért is csodálkozunk azon, hogy semminek nincs morális következménye a baloldalon? 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK