Rákay Philip: Bárki készíthetett volna filmet Petőfiről vagy Mátyás királyról, helyette a viszkis rablóról csináltak

mostvagysoha Most vagy soha!
Fotó: Rákay Philip/Facebook
Vágólapra másolva!
A magyar filmkészítők jelentős része tudatosan hősteleníti a történeteket, nem felemelni akarja a nézőt, hanem lelkileg a földbe döngölni – mondja Rákay Philip. A Most vagy soha! kreatív producerével a március 15-én debütáló Petőfi-film kapcsán a nagybetűs filmszakmáról, ideológiai nyomulásról és a valódi katarzisról beszélgetett a Mandiner újságírója.
Vágólapra másolva!

A Mandinernek adott interjúban Rákay Philip elmondta, hogy

a ballib filmes alkotók sokszor pusztán a maguk örömére, egyfajta öngyógyító csoportterápiaként öntik a közönségre beteg lázálmaikat, és amikor ez a kivert kutyát sem érdekli, akkor persze jön a mantra, hogy az ő magasröptű művészetüket nem érti a plebs, és meg sem érdemli az ő nagyszerűségüket. 

Ez pont ugyanaz az attitűd, mint amikor a magyar politika baloldala négyévente meglepődik, és megsértődik a Fidesz kétharmados választási győzelme láttán, és elkezdi tudatlan vidéki bunkónak titulálni a kormánypártok szavazótáborát – véli Rákay.

március15, rákayphilip
Rákay Philip Fotó: Mandiner

A kommunisták kisajátították a kultúrát 

Rákay Philip szerint véletlenül sem gondolkodik el azon, vajon miért nincs közös metszet az ő kibillent értékvilága és a választói többség ízlése között. 

A ballib értelmiség pedig úgy végzi el a gyászmunkát, hogy fennhangon, magának ácsolt erkölcsi piedesztálról hirdeti: ők a nagybetűs filmszakma, mi pedig a kurzusfilmesek, ők a független-objektív értelmiség, mi pedig a propagandisták, hiszen értelmiségi és művész csakis baloldali lehet. Persze, persze, lapozzunk! 

Mindez azért bicskanyitogató, mert a haladár értelmiség az 1947 után a kommunisták által mesterségesen, gyilkos eszközökkel kisajátított és elfoglalt, elbitorlott kultúra, média, művészvilág privilégiumát, örök bebetonozását tekinti a természetes, ab ovo állapotnak. S amikor szerinte felborul a „rend”, mert például jobboldali filmkészítők is labdába rúghatnak, akkor persze azonnal felcsendül a kánonban gyalázkodás.

március15, rákayphilip
Fotó: Mandiner

A baloldal a viszkisről csinált filmet

Rákay Philip szerint bárkinek lett volna lehetősége az előző évtizedekben, hogy filmet készítsen Petőfiről, Mátyás királyról vagy gróf Bethlen Istvánról. 

Nem tették. A Viszkis rablóról bezzeg igen, mert kellenek a hősök, ugye… Egy-két szerencsésen hamvába holt próbálkozás akadt – gondoljunk csak a Szász János-féle Nándorfehérvár-projektre –, de hála Istennek ezekből a hungarofób, minősíthetetlenül bornírt ötletekből végül nem lett semmi.

A balos sajtó most is csak hergelni tud

A kreatív producer a Mandinernek adott interjúban arról is említést tesz, hogy 

folyamatosan azzal hergel a balos sajtó, hogy a Most vagy soha! a magyar film­történet legdrágább, legpazarlóbb produkciója, ami egyáltalán nem igaz. Reálértéken számítva ugyanis a 2015–2016-ban forgatott Kincsem a maga 3 milliárdos költségvetésével drágább volt, mint a Most vagy soha!, hiszen a filmes forgatási árak az elmúlt években több mint a duplájára emelkedtek. 

Hozzátette: arról már nem is beszélve, hogy a magyar államra a Kincsem forgatása után maximum a főhős kopott műbőr cilindere maradt, mi viszont felépítettünk és az államnak átadtunk egy többhektáros, évtize­dekre megépített díszletvárost Fóton – ami a 6 milliárdos költségvetés közel felét el is vitte –, és amelybe éppen most költözik be a Disney egy hatalmas produkcióval. Nem kevés bérleti díjért.

március15, mostvagysoha, film, szabadság
Fotó: Fórum Hungary

Rákay erre számít a kritikusoktól

Szerinte a baloldal a saját negatív percepciójukat fogja kivetíteni a filmre, ami nem az alkotás valódi minőségéről, hanem az ő személyéről szól majd. Ha pedig hetek, hónapok múlva sikeres lesz a mozikban, akkor az a duma jön, hogy ennyi pénzből bárki meg tudta volna csinálni. 

Ez a szánalmasan ócska színjáték engem már régen nem érdekel. Egyben bízom, hogy a közönség szeretni fogja. Mi, akik megalkottuk, büszkék vagyunk a műre, mert erőn felül mindent elkövettünk azért, hogy élvezhető és egyben értékes történelmi kalandfilm legyen. Megkockáztatom, magyar filmbe talán soha senki nem fektetett ennyi energiát. És ez nem pusztán pénz, hanem emberi hozzáállás kérdése. A katarzist haladárék ódivatúnak gondolják, mi viszont örök érvényűnek.

A Most vagy soha! is generációs élménnyé válhat

A kreatív producer leszögezte, hogy olyan hangokat is hallott már, hogy ezt a filmet nem is Lóth Balázs, hanem valójában Rákay Philip rendezte. Elmondta:

ez nem igaz. Balázs nélkül nem tudott volna elkészülni ez a film. Továbbmegyek, ha a négyfős kreatív csapatunk bármely tagja kiesett volna, nem ilyen film születik. Mindannyian hozzátettünk valamit, amit a másik nem tudott volna egyedül, folyamatosan inspiráltuk egymást, így lett kerek egész. A Most vagy soha! – ilyen értelemben –egy amerikai típusú produceri film, amelyben az utolsó szó és a döntés joga kreatív producerként Vajké és az enyém volt. Meglátásom szerint ez egy jól működő, pezsgően kreatív konstelláció, amit itthon nem nagyon alkalmaz még a filmszakma.

Háttérben a CIA

A kritikusoknak és egyéb nyünnyögőknek persze mindig lesz mire hivatkozniuk, amikor támadni akarják a hazafias szellemiségű filmeket. Vegyük már észre, miközben valódi háborúk dúlnak, és mindenféle értelemben világok harca zajlik, egyre erősebben tombol a kultúrharc is. Mondhatni: veszélyesebb az USA-ból diktált, aberrált ideológiai nyomulás, mint a hidegháború évtizedeiben – tette hozzá Rákay Philip. Elmondta: 

már a hatvanas években is nyílt titok volt, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség egyfajta kulturális minisztériumként működik, civil szervezeteken, alapítványokon és persze a hollywoodi filmeken keresztül igyekeztek felépíteni a fejekben az amerikai álmot, indirekt módon globálisan utat nyitva a nagyhatalmi gazdasági-politikai-ideológiai terjeszkedésnek.

Hozzátette:

csak akkoriban még a férfias John Wayne adott arcot az USA-ból vezényelt „kultúraváltásnak”, ma pedig szőrös, rózsaszín parókás, miniszoknyás transzakármik. Ma a nyílt társadalom idiotizmusa és a beteg woke ideológia tombol mindenütt Nyugat-Európában. 

Meg kell védeni a patrióta értékeket

Amíg hozzá tudok tenni ahhoz, hogy a patrióta értékeket sikeresen megvédjük, ott leszek a bástyán

– mondta el, majd hozzáfűzte:

egy biztos, a nemzetközi filmes díjátadókon nem bennünket fognak ünnepelni. Túl sok hazaszeretet van ebben a filmben ahhoz, hogy a globalista fősodor jó szemmel nézze. 

Ez a film egyetlen – számomra a legfontosabb – helyről kaphatja a legnagyobb elismerést: a nézőtérről. Az, hogy néhány szélsőliberális filmzseni összehajol, és ideológiai alapon kitalálja, melyik a jó film, amúgy sem mérvadó. A néző viszont igen. 

Fiatalkoromban generációs élmény volt az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, A Tenkes kapitánya, az Abigél vagy épp a Fekete város. Igazodási pontok voltak ezek a művek, a kulturális, filmes szocializációnk alapjait jelentették. Azt remélem, hogy a Most vagy soha! is generációs élménnyé válhat. Kortalan mű, egy valódi családi, történelmi kalandfilm, tele humorral, izgalommal és torokszorító pillanattal. A tesztvetítéseken, ahol több korosztály is képviseltette magát, mindenkit megérintett.

– szögezte le a kreatív producer. Hangsúlyozta:

a kritikusoknak mindig lesz mire hivatkozniuk, amikor támadni akarják a hazafias szellemiségű filmeket.

Mit szólna a filmhez Petőfi?

Amiért ők küzdöttek és az életüket adták, ma is aktuális. Olyan országot akartak, amelyet nem kívülről irányítanak idegen helytartók idegen érdekektől vezérelve; szuverén, szabad közép-európai országot láttak maguk előtt magyar nyelvvel, kultúrával. Ha ma Petőfi visszanéz ránk, jó érzéssel tölti el, hogy van még Magyarország, létezik a nemzeti öntudat, él a nemzet. Ahogy ismerem őt, a filmünk is tetszene neki…– mondta el a filmről Rákay Philip.

A teljes interjú ITT olvasható el!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK