Hárman agyonvertek egy fiút Várpalotán

Brutális látvány fogadta a várpalotaiakat a várnál közel 50 évvel ezelőtt. Azonnal riasztották a rendőröket a halott férfihoz, ami után kiterjedt nyomozás indult gyilkosai után. Végül a városiak segítettek megoldani az agyonvert fiatal ügyét.

Több százan gyűltek össze 1973. július 22-én a Várpalota központjában álló Mátyás-várnál, ahol reggel 7 órakor

 

egy vérbefagyott, tépett ruhájú, halott férfit találtak.

 

Egy arra járó vette észre, és azonnal hívta a rendőröket. Mindenki a halottat akarta látni és azt, ahogyan a nyomozók a gyilkosra „vadásznak". A Veszprém megyei Rendőr-főkapitányság szemlebizottságot küldött, az egyik főrendőr pedig berendelte az összes helyi rendőrt, hogy minél gyorsabban és eredményesen lezárhassák a nyomozást. Mivel vasárnap volt, egyre több kíváncsiskodó jelent meg a tetthelyen, de a rendőrök úgy döntöttek, nem oszlatják fel a tömeget. Abban bíztak, hogy valaki tud nekik mondani valami hasznosat.

Pár perccel később már tisztában voltak vele, hogy a 31 éves I. István segédmunkás holtteste mellett állnak, az igazságügyi orvosszakértő pedig a helyszínen megállapította,

hogy a fiatalt agyonverték és a sérüléseibe halt bele éjfél után.

Mivel az áldozatnál voltak az iratai, két rendőr elment a lakására, hogy kiderítse, kikkel tölthette az éjszakát. Nem jártak sikerrel, mivel onnan elköltözött, de pár órával később már tudták, hogy egy munkásszállón húzta meg magát. Amíg pár rendőr a szállásánál érdeklődött, ketten a tömeget faggatták. Valaki emlékezett rá,

 

hogy éjszaka a Fekete Gyémánt étteremben volt és össze is verekedett valakivel,

 

aztán hirtelen mások is emlékeztek a verekedésre. Eközben néhány rendőr végigjárta azokat a Várpalotán élő, korábban garázdaság gyanújába keveredett „gyanús elemeket", akikről tudták, hogy képesek lennének ilyet tenni: egy embert agyonverni. Azt próbálták kideríteni, hol voltak, mivel töltötték az éjszakát és mit tudnak a támadásról. Úgy tűnt, egyik nyom sem vezet sehová, semmi kézzelfoghatót nem tudtak meg, aztán fordult a kocka.

Itt találtak rá a várpalotai gyilkosság áldozatára Forrás: Bognár Antal, Magyar Rendőr, 1973. augusztus 23./Arcanum Digitális Tudománytár

„Két egymástól független és látszólag kisebb értékű bejelentés mégis felkeltette a rendőrök figyelmét. A szemtanúk szerint

 

az esti verekedés egyik részvevője egy feltűnően vörös hajú fiatalember volt.

 

Egy férfi a tömegből pedig arról beszélt, hogy hajnalban a bűntett színhelyének közelében találkozott két fiatalemberrel, az egyiknek ismeri a gúnynevét: 'Színesnek' hívják a vörös haja miatt" - írta meg a Magyar Rendőr 1973. augusztus 23-i száma.

Az egyik zászlós azt is tudta, hogy Ny. Lászlót, egy fiatal kőművest csúfolnak így a barátai, akit az utcán találtak meg 15 órakor. Beismerte, hogy ő verekedett össze az áldozattal az étteremben, de közös barátjuk, K. József, alias Vili volt az, aki leütötte. Az már a kapitányságon jutott Színes eszébe, hogy volt velük még valaki. H. Györgyöt, aki nem volt még nagykorú, és Vilit is hamar megtalálták és bevitték kihallgatásra. Ezután már gyorsan összeállt a mozaik a nyomozók fejében. A verekedés után a dühös áldozat a három férfi után szaladt és azzal fenyegetőzött, hogy elveri őket, amire Vili hirtelen hátrafordult és ököllel kétszer behúzott neki. Az áldozat hanyatt esett és betört a koponyája.

 

Még felült, ekkor fejbe rúgtam. Visszaesett, és én ezt követően még kétszer fejbe rúgtam"

 

- tette hozzá a H. György.

A három támadó kirabolta a férfit és elmenekült. Halált okozó súlyos testi sértés miatt állították őket bíróság elé.