Egyik nap munka után fáradtan sétáltam a villamosmegálló felé, amikor a szürke, hideg és esős időben a város zajában hirtelen felfigyeltem valamire. Egy hároméves forma kislány nevetgélve, örömétől kicsattanva ugrált egy pocsolyában, és énekelt. Anyukája kezét fogta, aki kedvesen kérte, hogy menjenek tovább. A kislány örömteli arcán boldogság volt, és láthatóan örült az esőnek, nem zavarta semmi. Örült az életnek, és jól érezte magát az anyukája mellett.
Ez a jelenet nagyon megfogott, mert miközben ez a kislány boldog volt, örömteli kacajával megtörte a város zaját és szürkeségét, belém hasított egy érzés. Ahogy ott álltam a megállóban, és néztem az embereket, eltűnődtem. Körülöttem mindenki leszegett vagy mogorva tekintettel, bosszankodva próbált átvergődni a tömegen, eljutni a megállóhoz, miközben küzdött az esernyőjébe belekapó széllel, vagy a csomagjaival.
Ráadásul többeket láthatóan zavart a kislány performansza, talán nem értették a viselkedését. Senki mást nem láttam mosolyogni, vagy nevetgélni, csak ezt a kislányt.
Ez elgondolkodtatott, és hirtelen csordultig telt a szívem hálával. Az jutott eszembe, hogy mi, felnőttek mennyit tanulhatunk a gyermeki örömből, amely emlékeztethet minket arra, mik az igazán értékes pillanatok az életünkben.
Fejem az égnek szegezve vettem egy mély levegőt, és közben széles vigyorral mosolyogtam, miközben erre a kislányra gondoltam. Egyből máshol éreztem magam, a gondolataim messzire vittek. Vissza a gyermekkoromba, sok-sok emléket felidézve.
Akkor, ott, a zuhogó esőben az esernyőm alatt hálát adtam Istennek, hogy mély lélegzetvétel után megtelik a tüdőm levegővel, és amely így érzetre szétrobbant a boldogságtól.
Jó érzés volt, hogy láthatom a város fényeit, hallhatom a zajokat.
Boldog voltam, hogy ez a kislány – bár nem tudott róla –, derűt és hálát hozott abban a pillanatban az életembe, és egyből tovaszállt a fáradtságom, belém hasított, mennyire szerencsés vagyok.
Ez a kislány inspirált abban, hogy ezek a gondolatok megszülessenek.
Eltűnődtem, vajon miért örülnek az emberek kevesebbet, és miért nem látok több mosolygós, boldog embert? Hiába a sok munka, a sok teendő vagy gond, fontos a hála érzése, amely hozzásegíthet a boldogabb élethez. Ugyanis ahhoz, hogy örüljünk, nincs szükség nagy dolgokra.
A nevetgélős kislány az esőnek örült. Ugye milyen érdekes? – gondolhatnánk, hiszen az eső vizes, és általában bosszankodunk rajta. De inkább miért nem örülünk neki?
Ha szemüveget cserélünk, és más perspektíván keresztül szemléljük a körülöttünk lévő világot, megláthatjuk az élet apró örömeit, amelyek segíthetnek hálásnak lenni, ráadásul rádöbbenhetünk, mennyire szerencsések vagyunk. Ettől természetesen a napi gondok nem fognak egy csapásra eltűnni, de a hozzáállásunkkal, humorral és nevetéssel sokkal könnyebb lesz végig menni a megoldás felé vezető úton.
Az eső, az, hogy látunk, az, hogy együtt lehetünk a szeretteinkkel, hogy van munkánk, hogy egészségesek vagyunk, vagy éppen ránk süt a nap, csodás dolgok, amik miatt már önmagában csordultig telhet a szívünk hálával.
Mindegy, hogy éppen mézeskalácsot sütünk a szeretteinkkel, vagy elmosolyodunk egy aranyos kislány nevetgélésén. Mindegy, hogy rácsodálkozunk arra, hogy hullik a hó. Mindig gondoljunk rá, mennyire csodálatos az életünk, és mennyi lehetőséget és örömöt tartogat a számunkra. Ne bosszankodjunk, hanem örüljünk, és higgyünk a jóban. Mert az élet valóban szép!
A Magyar Katolikus Lexikon az örömről azt írja, hogy
alapfokon csendes belső nyugalom és béke; intenzívebb fokon kifelé is megnyilvánuló vidámság, felsőfoka az ujjongás.
Ha képesek vagyunk felülemelkedni a problémákon, tulajdonképpen képesek vagyunk szemléletmódot váltani, és akkor olyan öröm köszönthet az életünkbe, amely megkönnyíti számunkra a mindennapokat. Mennyivel könnyebb és egyszerűbb minden, ha nevetünk, ha boldogok vagyunk?
De az öröm és a boldogság nem csak úgy lesznek a semmiből. Ezeket az érzéseket, tulajdonképpen pillanatnyi állapotokat mi magunk tudjuk megteremteni. Ha erre képesek vagyunk, akkor máris többet tettünk önmagunkért!
Érdemes észrevenni az apró dolgokat, amelyek ilyenkor képesek kibillenteni minket a megszokottból, és amelyek rádöbbentenek az élet valódi értékére.
Most vasárnap miközben meggyújtjuk az öröm gyertyáját, gondoljunk II. János Pál pápa szavaira:
a tettekben megnyilvánuló szeretet kimondhatatlanul nagy erőt kölcsönöz a szavakkal kimondott szeretetnek.
Ha így cselekszünk, sokkal több öröm költözhet be életünkbe.
A cikket támogatta a Pepco. Érezhető minőség, szerethető áron.