Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletág vezetője elmondta, hogy a könyv címét csak történelmi viszonylatban lehet értelmezni és megérteni, a történelem fogja eldönteni a cím helyességét. Mindenesetre elmondható, hogy a jelek aggasztóak. A könyv egy metaforával indul, mely az egész könyvet végigkíséri. Egy klasszikus játékelméleti tézisről van szó. A gyáva nyúl játékot a hidegháború során gyakran használták különböző események modellezésére.
Mint mondta, erre a legismertebb példa a kubai rakétaválság, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió, két atomnagyhatalom gyakorlatilag a padlóig nyomta a gázt az egymással való rivalizálásban. Állítólag játékelméleti szakemberek is hozzájárultak, hogy az ütközés ne történjen meg, hogy megoldják a konfliktust.
Az elmúlt időszakban, különösen az elmúlt évben egy hasonló gyáva nyúl játéknak lehetünk a tanúi az Egyesült Államok és Kína esetében. Egyre súlyosabb, erősebb nyilatkozatokat hallunk, egyre több és szigorúbb gazdasági és egyéb büntetőintézkedéseket hoznak. Gyorsan növekszik a sebesség, rohamosan közelednek egymáshoz az autókkal
– részletezte Hortay.
Fűrész Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnöke elmondta, hogy egy fontos kérdés, hogy mikor ért is véget valójában a XX. század. Az első hidegháború két nagy modell között zajlott a szovjet típusú gazdasági és politikai rendszer próbálta kiterjeszteni a befolyási övezetét, illetve az Egyesült Államok a liberális demokráciával terjeszkedett.
Mint mondta, fontos megállapítani, hogy ekkor senki sem gondolta volna, hogy a Szovjetunió összeomlana vagy, hogy megszűnik. A Szovjetunió összeomlása után pedig beléptünk a Nagy Eufória korszakába, sokan azt hitték, hogy örökké fog tartani a béke.
Ekkor az Egyesült Államok ment tovább ugyanazzal a lendülettel, amellyel megvívta az első hidegháborút a Szovjetunió ellen.
Az fogalmazódott meg az amerikaiakban, hogyha az egyik modell elbukott, akkor ez a modell fog elterjedni mindenhol. Ennek a legismertebb képviselője Francis Fukuyama, aki szerint véget ért a történelem, elérkezett az emberiség egy nyugvópontra, és végezetül az amerikai modell fog szétterjedni a világban, bekövetkezik az örök béke – fogalmazott. Ezután pedig ez az eufória kezdett repedezni – tette hozzá.
Az első nagy repedést a 2001 szeptember 11-i terrortámadások jelentették. Ez követően az örök béke helyett egy válságcunami indult el. Ezt követte a 2008-as gazdasági világválság. Következett a Közel-Kelet széthullása, a 2011-es Arab Tavasz, majd az európai migrációs válság ennek következményeként.
A koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború pedig gyorsította a folyamatot és véglegesen eldöntötte az örök béke kérdését.
Kiberháborúk helyett visszatért Európába a közvetlen szomszédságunkba az első világháborúból ismert lövészárok-háború. Közben az Egyesült Államoknak új vetélytársa lett Kína képében.
Ebben a kérdésben körültekintően kellene eljárni, mert a Nyugat és az Egyesült Államok alapvetően nem érti, nem ismeri Kínát.
Hasonló dolog vezetett az orosz-ukrán háborúhoz is, mert az amerikaiak nem vették figyelembe az orosz igényeket, jelzéseket és biztonsági garanciákra való igényt
– hívta fel a figyelmet Fűrész Gábor.
Érdekes kérdés valójában, hogy az orosz-ukrán háború döntötte-e meg valójában ezeket a mítoszokat. Ennek kapcsán elmondható, hogy az elmúlt 20 évben jócskán történtek olyan események, amelyek jó néhány pofont adtak ennek a kilencvenes évekre jellemző eufóriának.
– tette hozzá Hortay Olivér.
A globalizált és neoliberális gazdaságpolitikai is kapott egyet a gazdasági válságtól, majd pedig a koronavírus-járványtól is. Ez kiegészült az orosz-ukrán háborúval. Itt a kérdés az, hogy miért az orosz-ukrán háború döntötte meg véglegesen ezt a mítoszt.
A háborút megelőzően sokat lehetett hallani arról, hogy valahogyan ismét lokalizálni kellene, a globalizáció egy ilyen magas fokát vissza kellene csinálni. A háború kitörése óta azonban egy iszonyatos métertű blokkosodásnak vagyunk a szemtanúi
– emelte ki.
Hortay szerint a világ gazdasági rendszerének felépítése eddig elsősorban főként az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak kedvezett, ők profitáltak a globalizációból.
Kína domináns helyzete és világgazdasági szerepe miatt azonban ez a rendszer elkezdett az Egyesült Államok ellen dolgozni. Előállt egy olyan megdöbbentő helyzet, amikor Kínát Oroszországgal egyenrangú ellenfélként kezelik.
Fűrész Gábor elárulta, hogy a könyvből az is kiderül, hogy az empirikus adatokat elemezve az Egyesült Államok utolsó felívelő szakasza a 1960-as években volt. Az 1970-es évek válságaival megfordultak ezek a folyamatok. Csökken a lakosság várható élettartama, mély, deizintegratív folyamatok indultak be és hatalmas a politikai polarizáció.
Kijelenthető, hogy egy belső problémákkal küzdő országnak kell helytállnia a világpolitikai porondon.
Ezért van az, hogy a trumpista oldal azt mondja, hogy ne legyenek a világ csendőre és foglalkozzanak az Egyesült Államokkal, míg a demokraták azért küzdenek, mert szerintük az ország nem adhatja fel a külpolitikai szerepét.
A hidegháború után az Egyesült Államok elérte a terjeszkedése természetes határait, innen nem lesz ereje, hogy tovább növelje a befolyását a világban a következő 20-30 évben
– vélekedett Fűrész.
A szerzők egyetértettek abban, hogy Európának egyre kevesebb szerepe van a világpolitikában. Mint fogalmaztak, jelenleg az anyósülésen ül a kontinens egy lefele ívelő spirálban. Példaként hozták fel Ursula von der Leyen washingtoni látogatását, ahová az Európai Bizottság elnöke azért ment, hogy áttárgyalja azt az Inflation Reduction Act (IRA), azaz inflációcsökkentési törvényt, amely elszívja az európai cégeket. A látogatása után ehelyett pedig a Kínáról való leválásról és egyéb, a látogatási céljával ellentétes dolgokról beszélt. Úgy mint aki a főnökéhez ment eligazításra – fogalmaztak.
