Woke, kulturális szuverenitás és Biden mint alvó ügynök

Vágólapra másolva!
„Trump az az erős vezető, aki képes lenne békét teremteni Ukrajnában is - ezért közös, magyar és amerikai jobboldali érdek, hogy jövő novemberben csere legyen a Fehér Házban” – fogalmazott lapunknak adott interjújában Szánthó Miklós, aki az elmúlt héten Washingtonban tárgyalt az Egyesült Államok legnevesebb konzervatív agytrösztjeinek vezetőivel és kongresszusi képviselőkkel. A magyarországi CPAC Hungary konferencia főszervezőjét, az Alapjogokért Központ főigazgatóját kérdeztük amerikai útjáról.
Vágólapra másolva!

A 2023-as budapesti CPAC Hungary-n elhangzott nyitóbeszédében úgy fogalmazott, “meg kell valósítanunk a liberálisok rémálmát, a konzervatív erők nemzetközi összefogását.” Retteghetnek a liberálisok?

Az elmúlt hét tapasztalatai alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy ez a „rémálom” egyre inkább valósággá válik. Az ijesztgetés helyett azonban a munkára helyezzük a hangsúlyt, hogy a közeljövőben valóban megvalósítsuk azt, amitől a liberálisok a legjobban tartanak. Nincs ugyanis, ami jobban frusztrálja a globalista-progresszív oldalt annál, minthogy a nemzeti erők összekapaszkodnak és együttes erővel veszik fel a küzdelmet velük szemben. Ez a liberális őrület ugyanis mindenhol ugyanazokat az alapértékeket támadja, ugyanazokat a kihívásokat állítja elénk, legyen szó az illegális migráció támogatásáról vagy a gyerekek genderügyi agymosásáról.

Bármerre is nézünk a nyugati világban, azt látjuk, hogy a liberálisok az Isten, a haza és a család szentségének lerombolását vették a fejükbe –

ráadásul a zűrzavarban, amit ők kavarnak fel, mindig a felszínen maradnak és még nekik áll feljebb,

úgy gondolják, a morális fölény náluk van. Ezzel a progresszív gőggel szemben azonban mindenhol erősödik az ellenállás, mert mi hisszük, hogy a józanság ereje utat keres magának a cselekvéshez. Az amerikai tapasztalatok, Trump példája is csak azt támasztja alá, hogy a baloldal semmitől sem fél jobban, mint az igazságtól – ezért mondják, hogy olyasmi nincs is. Tévednek, de hát ők a valósággal sosem kötöttek kompromisszumot.

Ugyanazok a „baloldali őrületek” söpörnek végig a nyugati civilizációban?

Még a jelszavaik, a rigmusaik, a transzparenseik is ugyanazok Washingtontól kezdve Párizson, Rómán át Budapestig és Varsóig. De ez nem meglepő, bő 30 éves előnyük van, hiszen a liberálisok politikai-tudományos-agytröszti és médiahálózataikat már jóval a konzervatívok előtt megszervezték. Ennek kiépítését a korszellem és a nagy országok baloldali kormányai is támogatták évtizedeken át, „természetesen” az emberi jogok, a liberális demokrácia, legújabban meg a „társadalmi igazságharc” jegyében. Hű segítőjükké pedig azok a magukat filantrópnak nevező politikai aktivistavezérek, mogulok szegődtek, mint amilyen Soros György vagy fia is, akik több milliárd dollárnyi pénzt fektetettek az érzékenyítésnek nevezett politikai agymosó-kampányokba. Sorosék és a társutas progresszív hálózatok és elitek arra törekednek, hogy kizárólag ők dominálják a nemzetközi intézményeket, a közbeszédet, hogy átalakítsák a nyelvi készletet, uralják a médiát.

Röviden: ostrom alá vették a kulturális szuverenitást.

De egy dolgot nem tudtak foglyul ejteni: ez pedig a józanságra vágyó amerikaiak és európaiak tömegei, akik biztonságban és múló divathóbortok káros befolyásolása nélkül akarják felnevelni gyermekeiket. A konzervatív jobboldal pedig szerte a világon pontosan ugyanazt akarja, amit a józan emberek, így a mi legfőbb erőforrásunkat ők jelentik. Az Alapjogokért Központ nemzetközi kapcsolatrendszerével ennek a konzervatív összeszerveződésnek kíván a motorja lenni.

Akkor egyáltalán nem látja elveszettnek a globalistákkal szembeni küzdelmet?

Dehogy! Választók tíz- és százmilliói várnak valódi konzervatív ajánlatra világszerte, mert kristálytisztán látják, hogy az eltartott kisujjal kényeskedő, névleg itt-ott még kereszténydemokrata vagy jobbközép centrumpártokat rég felzabálta a polkorrektség és a woke-ideológia. Magához idomította őket a baloldal és az elviekben liberális, de ma már Lendvai Ildikó legszebb cenzornapjait élő, globális médiahálózat – és sajnos

olyan komisz kis akadályok, például a közérdek meg a valóság, nem akadályozzák őket.

Nekünk ezért éppen az a feladatunk, hogy világszerte hasznos cselekvői legyünk egy új, konzervatív reneszánsznak, ahol az LMBTQIA+ őrület hamis bálványait ledöntik a józan polgárok, és visszaadják az életet a normalitásnak – ahol áttörik a kulturális szuverenitás köré vont ostromgyűrűt. Hogy ide elérjünk, persze még rengeteget kell dolgoznunk a nemzetközi jobboldali összefogáson, de „ajánlatként” itt van a magyar példa, a magyar mód – mely

nem hiába frusztrálja annyira a brüsszeli és washingtoni birodalomépítőket, hiszen egyszerre megy szembe a fősodorral és még sikeres is.

Az Egyesült Államokból is ilyen élesen látszanak az ideológiai viták, vagy ez nagy ország, más, és nagyobb gondokkal?

A mostani látogatásunkkor is megerősödött bennem az, hogy igazából „két Amerika” van. Egy szó szerint is alvó ügynökhálózat, a Biden-rezsim és elitjei, valamint a hit erejében, a munka nemességében, a család szentségében élő USA. Tehát ezek a viták ott is jelen vannak – sőt, sokkal élesebben vannak jelen, hiszen igazából

ez az egész woke-ideológia az amerikai baloldal ideggáz-hatású exportcikke.

Épp ezért az ottani jobboldal talán még inkább látja, hogy ez a pszichológiai nyomásgyakorlás, a jóemberkedő liberális dáridó tombolása milyen veszélyeket rejt a társadalmakra - ezért azt javasolják, kergessük vissza ezt a rossz szellemet a palackba addig, amíg csak lehet. Az illegális migráció elleni fellépés során texasi partnereink érdeklődve hallgatták a magyar határvédelem tapasztalatait és hatékonyságát. A családpárti republikánus kongresszusi képviselők elismerően szólnak a magyar család- és gyermekvédelem irányáról. A konzervatív média pedig megsüvegeli Magyarország eredményeit. Az igazi Amerikában sok barátunk van, csak meg kell találnunk őket. Az Egyesült Államokban eltöltött néhány nap alatt egyértelműen azt tapasztaltuk, hogy Magyarország nemcsak partner, hanem sokszor példa is az amerikaiak számára. Beszédes, hogy az egyik tárgyalópartner, egy Trump-párti képviselő szó szerint azt mondta nekem:

A genderideológia, a határvédelem, az illegális migráció elleni fellépés fontossága mellett mi kötheti még össze a világ konzervatívjait?

A békevágy, de minimum a háború finanszírozásának leállítása – tekintettel arra, hogy nem csak az agresszor Putyin, de Bidenék is kontrollálatlanul öntik a pénzt és a fegyvert a harctérre és a mögé. Ukrajnát és Oroszországot rá kell kényszeríteni a tűzszünetre és a béketárgyalásokra, és

erre a gazdag, de inkompetens EU helyett csak az USA képes. Pontosabban egy erős Amerika, de annak vezetése gyenge ma ehhez. Trump viszont nem

indított háborút, és ciklusa alatt Moszkva sem mert, sőt, az Ábrahám Megállapodásokkal békét teremtett a Közel-Keleten. Ő az az erős vezető, aki erre képes lenne Ukrajnában is – ezért közös, magyar és amerikai jobboldali érdek, hogy jövő novemberben csere legyen a Fehér Házban.