Meggyilkolta, majd beborsozta és bepaprikázta a nőt a gyilkos Sarkadon

Sarkadra várják a természetkedvelőket

Ötven évvel ezelőtt brutális gyilkosság áldozata lett egy férjezett asszony Sarkadon. Gyilkosához ő maga vezette el a nyomozókat a naplójával, amibe feljegyezte támadója nevét. Nős szeretője először mindent tagadott, majd bevallotta, hogy ő ölte meg, és aztán bepaprikázta és beborsozta a holttestet, amit ott hagyott a fűben.

1973. május 30-án a sarkadi MSE sportpályája kerítésének közelében sétált két diák.

Ők találtak rá egy halott nőre a fűben, aki a hasán feküdt, arccal lefelé, fején takaróval.

Mivel nem sokkal korábban jelentették a 40 éves T. Imréné eltűnést a helyi körzeti megbízottnak, a rendőrök gyanították, hogy ő lehet az áldozat és a gyanújuk be is igazolódott. A helyszíni szemlebizottság tagjai ugyanis megtalálták a tetthely közelében az áldozat ridiküljét az irataival együtt. Már a helyszínen látszott, hogy T-né gyilkosság áldozata, és az is, hogy megfojtották. Az igazságügyi orvosszakértő is arra a következtetésre jutott a boncolás során, hogy a halálát fulladás okozta. Az ügy nyomozását a Békés megyei főkapitányság tapasztalt nyomozójára, Fehér József őrnagyra bízták.

A fűben feküdt a letakart fejű női holttest Forrás: Viczián György, Magyar Rendőr,1973. szeptember 13./Arcanum Digitális Tudománytár

A gyilkosság híre hamar elterjed a községben, amelyet ezekben a napokban egy felbolydult méhkashoz hasonlított a Magyar Rendőr 1973. szeptember 13-án megjelent 27. évfolyamának 37. száma.

Szinte mindenki találgatta: ki lehet a tettes? Voltak olyanok is, akik konkrét tippeket adtak a nyomozóknak. Így került a gyanúsítottak sorába az elhalt volt férjének jelenlegi élettársa is, aki — egy vagyonjogi nézeteltérés kapcsán — azt mondta T¬*nénak: '...szeretnélek már a koporsóban látni'. Ezt a gyanút csak erősítette, hogy több tanú, elsősorban pedig az elhalt bátyja valótlan dolgokat tényként tálalt a nyomozóknak (akiknek egyébként sem volt könnyű a feladatuk, hisz az emberölés és a holttest feltalálása között körülbelül 65—70 óra telt el)."

– írták, majd beszámoltak a részletes nyomozásról, arról, hogy a holttest mellett talált szalvétadarabkától az áldozat otthonának legkisebb zugáig mindent átkutattak. Így bukkantak rá egy naplóra, amit T-né írt. Ebben elég gyakran szerepelt egy Károly nevű férfi, akiről az is kiderült a bejegyzések alapján, hogy a férjezett asszonynak a szeretője volt. Bár sok férfi kapcsolatról beszéltek a nyomozóknak az áldozat ismerősei, ilyen nevűt nem ismert senki. Arra, hogy ki lehet az, akiről írt, úgy jöttek rá, hogy a neve mellett állt egy dátum: október 27, a születésnapja.

Egyetlen Károlyt találtak a községben, aki ezen a napon született, és ismerte az asszonyt.

A nyomozási kísérlet során a gyilkos egy bábun mutatta meg, hogyan végzett az asszonnyal Forrás: Viczián György, Magyar Rendőr,1973. szeptember 13./Arcanum Digitális Tudománytár

A 32 éves U. Károly és T-né egy munkahelyen dolgozott. Amikor a nős férfit kihallgatták, azt állította, hogy semmilyen kapcsolata nem volt az asszonnyal és még alibit is igazolt magának a gyilkosság idejére. Ennek ellenére nem sokkal később letartóztatták. Az alibije hamar megdőlt, de csak akkor tudták - ahogy a rendőrök mondják - „a helyszínre tenni", amikor az igazságügyi kémiai szakértők szakvéleményét megkapták. A helyszíni szemlén rögzített nyomok vizsgálata alapján az áldozat testén és a gyilkos ruháján is voltak a fűmaradványok, ahogy tört paprika és bors is.

Bebizonyosodott az is, hogy a T*né szoknyáján talált szövetszálak U* öltönyéből származnak. Sokan meglepődtek Sarkadon, amikor hírül vették U* Károly őrizetbe vételét. A fiatal férfi jó munkaerő, rendszerető ember hírében állott a községben, akinek soha semmi baja nem volt a hatóságokkal. Pont ő ölt volna?!"

- a kérdést maguknak is feltették a nyomozók a Magyar Rendőr cikke szerint, de minden jel arra utalt, minden bizonyíték „arról beszélt", hogy ő volt. Elfogása után 35 nappal, 1973. július 14-én a férfi végre beismerő vallomást tett. Mint mondta, azért titkolták a viszonyukat a végsőkig, mert mindketten házasok voltak. Elmondta, hogy lefeküdt az asszonnyal a gyilkosság előtt, aki aztán olyat mondott, ami miatt „meg kellett ölnie".

U. Károly megmutatta, hogy végzett a szeretőjével Forrás: Viczián György, Magyar Rendőr,1973. szeptember 13./Arcanum Digitális Tudománytár

Az emberöléses ügyet még abban az évben, október 31-én tárgyalta a Gyulai Megyei Bíróság, amiről a helyi lap is tudósított.

Azt írták, a férfi megtörten állt a bíró előtt és a hangját sem nagyon lehetett hallani, amikor válaszolt.

„Bíró: Mikor került közelebbi kapcsolatba a sértettel?

Vádlott: Három évvel ezelőtt. Viszonyunkat azonban titokban tartottuk. Többször kért tőlem pénzt.
Bíró: Felesége tudott a viszonyról?

Vádlott: Nem. A feleségem sokat betegeskedett. Május 27- én vittem be a gyulai kórház szülészeti osztályára. Veszélyeztetett terhes volt.

Bíró: Május 29-én mit csinált?

Vádlott: A sarkadi kendergyárban dolgoztunk mind a ketten. Reggel munkába mentem. A hirdetőtáblánál beszélgettem T*néval. Azt hiszem, senki sem látott minket. Megbeszéltük, hogy este fél 9-kor a szokott helyen, a futballpályánál találkozunk. Délután 3 órakor ért véget a munkaidőnk. Elmentem a sógornőmhöz, hogy mi van a feleségemmel, ő ugyanis bent járt a kórházban. Ezután hazamentem. A találkahelyre kerékpáron mentem el. Már sötétedett. Senkivel sem találkoztam. T*né már várt. A plédet és a lepedőt a fűre terítette.

Bíró: Hogyan követte el a bűntettet?

Vádlott: Mikor azt mondta T*né, hogy terhes lett, és majd a feleségem is tudomást szerez kapcsolatunkról, ideges lettem. Attól tartottam, hogy megbomlik a családi életünk.

Megütöttem. Hanyatt esett. Ekkor már remegtem az indulattól. Kiabálni akart, átkozottnak nevezett. Attól féltem, hogy valaki meghalja. A terítő egy darabját a szájába nyomtam, másik kezemmel a torkát szorítottam meg.

Egyszer csak mozdulatlanná vált. Arra nem gondoltam, hogy meghalt.

Bíró: Miért tért vissza a cselekmény színhelyére?

Vádlott: Azt hittem, hogy elájult.

Bíró: Akkor miért szórta el a helyszínen a paprikát és a borsot?

Vádlott: Hogy a nyomozókutyát eltereljem a nyomról.

Bíró: Akkor már tudta, hogy a sértett halott?

Vádlott: Nem."

- idézi a gyilkos szavait a Békés Megyei Népújság 1973. november 3-i száma.

A bírónak a bűnössége kimondása mellett azt is el kellett döntenie, hogy erős felindulásból vagy előre kitervelt szándékkal ölt-e U. Károly.

A nyomozók szerint az utóbbi mellett szólt, hogy az asszony holttestét beszórta paprikával és borssal és az előbbi mellett a gyilkosság előtti szeretkezés. Bár a férfi ügyvédje azt állította, nem lehet bizonyítani, hogy a férfi akarta volna az asszony halálát, és erős felindulás volt, az ügyész fenntartotta az emberölés vádját. Ezt azzal indokolta, nem volt oka, hogy erős felindulásba kerüljön, az viszont megállapítható szerinte, hogy „eshetőleges szándékkal" akarta a halálát. Dr. Vermes Vilmos büntetőtanácsa végül emberölésben bűnösnek találta a kétgyermekes családapát, és 10 év szabadságvesztésre ítélte a szeretője meggyilkolása miatt.