Hajas László az interúban kifejtette, hogy a nyolcvanas években nem értek retorziók. Hozzátette:
persze korábban a szövetkezetben mindenáron megpróbáltak rávenni, hogy legyek párttag.
A mesterfodrász kifejtette, hogy a nemzetközi programok miatt bizonyos szempontból neki még szinte kötelező kiutaznia Franciaországba, de elmondta:
őszinte leszek: nem megyek szívesen. Sőt, a városba lényegében be se teszem a lábamat. Reptér, szálloda, kiállítás, szálloda, reptér – ez a menü.
Hajas leszögezte:
"borzasztó a közbiztonság, több ismerősömet fényes nappal rabolták ki az utcán. Elképesztő, mi lett a városból, amely évtizedekkel ezelőtt még egyet jelentett a stílussal és az eleganciával. Szép, ápolt emberek jártak az utcákon. Odalett a varázs. Ma már Budapest ezerszer jobb hely, mint Párizs, de mondhatnám akár Milánót vagy Berlint is".
Hajas László szerint nagyon rossz az irány. Mintha valakik manipulálnák a folyamatokat, az ő olvasatában az egész a pénzről szól, közben Amerika le akarja gyengíteni Európát.
De az egész világ rossz irányba tart, mindenki tudja, hogy a fegyver- és a gyógyszerüzlet mekkora erőket mozgat meg az érdekei érvényesítéséhez.
A magyar miniszterelnöknek igaza van az orosz–ukrán háborúval, illetve a bevándorlással kapcsolatban is, amikor helyben akarja megoldani a problémákat, nem idehozni a bajt. Mindenki látta, mi történt 2015-ben a Keleti pályaudvarnál, kiváló döntés volt a kerítés, így legalább az országunk védve van. Ez a fajta multikulturális társadalom nem működik. Szomorúnak tartom egyébként azt is, hogy az EU vezetése mindent elkövet azért, hogy a magyar kormányfőt elmozdítsa a pozíciójából. Bízom benne, a jövő évi európai parlamenti választáson lesz némi fordulat uniós szinten.
Hajas leszögezte:
mindent. Régóta hallom: „Ha nem itt élnél, már világsztár lehetnél, miért nem mész külföldre?" Csakhogy én itt vagyok otthon. Régen sokat jártam az Egyesült Államokba, és kicsit irigykedve néztem, hogy ott a házakon és a közintézményeken nyugodtan loboghat az amerikai zászló. Ott erre nem azt mondják, mint egyesek Magyarországon, hogy ez sovinizmus, hanem azt, hogy hazaszeretet. Ők büszkék arra, hogy amerikaiak, valahogy el kellene érni, hogy változás legyen a fejekben, hogy mi is büszkék legyünk a magyarságunkra. Ne legyen már ciki vagy „magyarkodás" a nemzeti hovatartozásunk vállalása! Egyidőben én is kiraktam a házamra a nemzeti trikolórt.
A teljes interjú itt olvasható el.