Geli baba és a 44 rabló

Mit csinál egy rendes baloldali politikus, ha elszórta a rábízott vagyont?! Hát hitelt vesz fel, és eladósítja, amit rábíztak. Ahogy azt Karácsony Gergely is teszi azt a nemzet fővárosával. 16 milliárdos hitelt vesz fel, miközben elköltött - vagy elhagyott - 218 milliárdot. Nem kis teljesítmény három és fél év alatt.

Persze, ez előre látható volt, amikor gigantikus kabinetet épített, amikor pőre politikai érdekből leállított már induló beruházásokat, hogy aztán sokkal drágábban, kisebb tartalommal újraoszthassa azokat a neki tetsző cégek között. Így lett szerényebb a Blaha Lujza tér és a Lánchíd rendbetételére szolgáló beruházás is.

Évek óta találgatjuk, hogy a hiperpasszív főpolgármester személye köré épített 44 fős tanácsadói testületből kik lehettek azok, akik ezeket a remek tanácsokat sugdosták a fülébe. Mint ahogy azt is találgattuk, vajon mennyibe kerülnek a budapestieknek azok a tanácsadók, akik előkészítik (vagy lediktálják) a főpolgármester döntéseit.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nos, most itt vannak a számok... Persze, hogy valójában mi volt a baloldali propagandagépezetet szolgáló HVG célja, amikor közérdekű adatigényléssel kiderítették a tanácsadók összesített bérköltségét, azt nem tudni. Lehet, hogy kisebb összegre számítottak és így akarták „szerecsenmosdatni" Karácsonyt. Ha így volt, hát nem jött be.

Kiderült ugyanis, hogy a baloldali vezetésű Városháza évente átlagosan mintegy 400 millió forintot költ a tanácsadóira, akad közülük, aki havi bruttó 1,3 millió forintot tehet zsebre.

Tudjuk, hogy Karácsony Gergelynek nem erőssége a matematika, hiszen a Főváros vagyonánál is elszámolta magát valahogy 30 milliárd forinttal, ezért őt nem kérem, hogy számolgasson, de mi azért tegyük meg!

A Fogaskerekű felújítása (a leállítás helyett) 120 millió forintba került volna. A COVID-válság idején ugyanennyi pénzből Karácsonyék megduplázhatták volna a megvásárolt antigén tesztek számát. A Blaha Lujza tér pont 400 millióval lett drágább az eredeti tervhez képest (csak nem valamelyik tanácsadó ötlete alapján?!).

De máshol is visszaköszön a 400 millió forintos bűvös szám. Ugyanennyit vert el a főváros, amikor leállították az újpalotai villamosberuházást és ugyanekkora volt eleinte a közösségi költségvetés keretösszege, amit aztán megemeltek, így tavaly már 1 milliárd forintból lehetett olyan kiváló projekteket létesíteni, mint a közterületi piszoárok, óvodai komposztálók vagy legális „streetart-akciók".

De ez csak néhány példa arra, hogy mit tart fontosnak, és mit nem a Karácsony vezette Városháza. A haverok (ld. pl. Jávor Benedek brüsszeli irodája...) kifizetése fontos, a Soros-civilek támogatása fontos, a közúti közlekedés szétzilálása fontos, de a tömegközlekedés fejlesztése láthatóan nem fontos, az átlátható gazdálkodás nem fontos, ahogy nem fontos a jó viszony fenntartása sem a kormánnyal, amely egyébként irdatlan pénzekkel támogatja a fővárosi beruházásokat – akármit állít is ezzel szemben Budapest első ember.

Szinte már én unom, annyit kell ismételnünk a Vaslady, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök mondását: „Az a baj a kommunistákkal, hogy mindig kifogynak a mások pénzéből..." És ezen az sem változtat, ha ezek a kommunisták zöldre festik magukat, és tanácsadói hálózatnak hívják a rendszerszintű sikkasztást.

M. Kovács Róbert