Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Parlamentben közölte korábban Windisch László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, hogy az ÁSZ nem tudja a törvényben meghatározott időre elkészíteni az országgyűlési választáson legalább 1 százalékot elérő jelölő szervezetek kampányfinanszírozásáról szóló jelentést, mert tiltott kampányfinanszírozás alapos gyanúja merült fel. Mit tehet a hivatal annak érdekében, hogy kivizsgálja, mi történt?
Az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) – melynek függetlenségét és működését az Alaptörvény garanciális szabályokkal biztosítja – a legfőbb funkciója a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzése, független alkotmányos intézményként pedig jogosultsága van a pártok gazdálkodásának felülvizsgálatára. Az Állami Számvevőszék célszerűséget és eredményességet a pártfinanszírozáshoz köthető pénzek kapcsán nem vizsgálhat, azonban feladata, hogy ellenőrizze a kampányfinanszírozás jogszerűségét.
A Számvevőszéknek nincsenek hatósági eszközei és döntési jogkörei, így kötelező erejű határozatot sem hozhat, azonban ha gazdálkodással kapcsolatos aggályok merülnek fel a vizsgálatok során, nyilvános jelentésben javaslatot tehet, és az illetékes szerveket erről értesíti.
Az ÁSZ tehát ellenőrzést végezhet, a tudomására jutott adatokról, tényekről az eljárásra, intézkedésre jogosult illetékes állami szervet értesíti, illetve a tudomására jutott adatokat, tényeket a folyamatban lévő ellenőrzései keretében vagy ellenőrzéseinek tervezése során hasznosítja. Az Állami Számvevőszék a beszámolási kötelezettségének eleget téve az Országgyűlésnek jelentéseket készít, így
a vizsgálatok előrehaladtával vélhetően a képviselők is értesülni fognak a guruló dollárokkal kapcsolatos fejleményekről.
Tehát alapos a gyanúja a tiltott pártfinanszírozásnak, és hogy a hat választási szövetségbe tömörült párt beszámolója nem volt teljes. Milyen büntetésre számíthatnak a baloldalon, ha megállapítják a jogsértést?
Mivel az Állami Számvevőszék – a törvény rendelkezéseinek megfelelően – törvényességi szempontok szerint ellenőrzi a pártok gazdálkodását, a baloldali botrány felülvizsgálata során az illetékeseknek az 1989. évi XXXIII. törvény rendelkezéseit a pártok működéséről és gazdálkodásáról szükséges figyelembe venniük. A pártok vagyonát és gazdálkodását szabályozó törvények világosan megfogalmazzák, hogy
egy párt más államtól, névtelen adományozótól, külföldi szervezettől – jogi státuszától függetlenül – és nem magyar állampolgár természetes személytől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el.
Amennyiben a jogsértést megállapítják, a vizsgált párt köteles a hozzájárulás értékét – az Állami Számvevőszék felhívására – tizenöt napon belül a központi költségvetésnek befizetni. Amennyiben késedelem lépne fel a befizetéssel kapcsolatosan, a tartozást adók módjára kell behajtani, illetve a párt központi költségvetésből juttatott támogatását az elfogadott vagyoni hozzájárulás értékét kitevő összeggel csökkenteni kell. A baloldali pártok tehát nem kis kockázatot vállaltak a guruló dollárokkal, hiszen a köznyilvánosság megismerte a baloldali pártelitek nemzetközi beágyazottságát – ezzel jelentős kárt okozva a jogállamisági kérdéskörök mentén folytatott harcuk hitelességén –, illetve a jogsértés megállapítása esetén a külföldről érkező pénzek visszafizetésére is kötelezhetik a baloldali pártokat a hatóságok.
Már ismert, hogy az ellenzéki pártok kampányát a Mindenki Magyarországa Mozgalmon (MMM) keresztül külföldi forrásokból is finanszírozták, ami tiltott, és egy ország szuverenitása és demokráciája ellen a legkomolyabb támadás. Ha ez valóban beigazolódik, annak milyen következményei lehetnek a baloldali pártokra nézve, illetve ki lehet a fő felelős, aki felelni fog?
A rendelkezésünkre álló, és ezidáig napvilágot látott információk, illetve az Állami Számvevőszék elnökének beszámolója alapján megalapozott lehet az a felvetés, hogy
a baloldali pártok botrányának politikai és jogi következményei is lesznek.
Az ügy jogszabályi vetületébe tartozik az Állami Számvevőszék vizsgálata; Windisch László – az ÁSZ elnöke – pedig kijelentette, hogy
tiltott kampányfinanszírozás alapos gyanúja merült fel, és az eset további felülvizsgálata szükséges.
A dollárbaloldal botránya a törvényhozókat is lépéskényszerbe helyezte; Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke törvénymódosítás szükségességére hívta fel a figyelmet, hiszen
újabb innovációk, tulajdonképpen választási csalások tűnnek fel, a jogalkotó pedig akkor jár el helyesen, ha ezekre reagál.
A politikusok politikai felelőssége azonban túlmutat a jogszabályok betartásán, hiszen az állampolgároknak jogos elvárása, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartva – külföldi befolyástól mentesen – dolgozzanak a nép képviselői a választópolgárok érdekében, a szavazók elvárásainak eleget nem tevő – és az ügyben érintett – politikusok pedig a népszerűségük csökkenésében észlelhetik a bizalomvesztést.
A baloldali pártok tehát jogi és politikai felelősséggel tartoznak: az esetleges jogsértés bebizonyosodása esetén a külföldi kampányfinanszírozás költségvetésbe történő befizetésére kötelezhetik a hatóságok a pártokat, míg a törvényhozók részéről a – baloldal által használt – kiskapuk megszüntetésére, és a szavazók felől pedig bizalomvesztésre számíthatnak a baloldali szereplők.
A fő felelős megállapítása iránt a vizsgálatok folyamatban vannak, de az eddigi információk szerint minden jel a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter felé mutat.
Egy, az Indexnek adott interjúban beismerte Márki-Zay Péter, hogy a külföldi pénzeket kampányra költötték. Azt mondta: „tavaly nyáron az elszámolásunk után emlékeim szerint 90 millió maradt, amiből később még több, kampányhoz kapcsolódó költséget fedeztünk." Mi az oka, hogy Márki-Zay rendre elszólja magát, és saját maga szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy valóban tiltott pártfinanszírozást követtek el a baloldalon?
A tavalyi választás baloldali kormányfőjelöltjének esete jól jelzi, és megerősíti azt a régebb óta tudott tényt, hogy valójában semmilyen felelős politikai egység – ezáltal a kormányzásra való alkalmasság – nem volt, és nincs jelen ma sem az ellenzéki oldalon.
Ő egyébként már kezdettől fogva „elszabadult hajóágyú módjára" viselkedett a kampányban, és mostanra az is világos, hogy a Gyurcsány-párt, valamint a bukott miniszterelnök által „leszalámizott" vagy függésbe hozott maradék baloldal ővele akarja elvitetni az egész választási balhét.
A kampányfinanszírozási ügyből világosan látszik, hogy a DK-s erőtér és az elmúlt egy évben még sértettebben viselkedő dél-alföldi polgármester közötti harc egy újabb szakaszához ért, és mind jobban kimutatja a foga fehérjét a belpolitikai stabilitás ellen dolgozó, és a külföldi érdekeket előtérbe helyező baloldal.
A városvezető fűtötte botránynak szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozásai is vannak, és szinte kizárt, hogy az ellenzéki kampány külföldi támogatói háttere, és az idegen szándékok akkor ne lettek volna ismertek egyes meghatározó baloldali vezetők – ha nem is mindegyik politikusuk – előtt.
Miért hallgat a baloldal az ügyről? Hónapok óta szinte tudomást sem vesznek arról, mekkora lehet náluk a baj.
Általános szabályként és a konkrét ügytől elvonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy amennyiben az elszámolások a gyanú szerint sértik a pártfinanszírozási törvényt, sőt, az adózás rendjét is, akkor ez azt jelenti, hogy – több tény és körülmény alapján sejthetően – a súlyos jogszabálysértés gyanúja merül fel. Ha morális szemszögből nem is, de a politikai kényelmetlenség tekintetében még értelmezhető, hogy
az ügyben érintett pártok irtóznak már annak tényétől is, hogy most ilyen botrányba keveredtek, ezért láthatóan nem akarnak tudomást venni a saját felelősségről.
Ha egy politikai szereplő hallgat, mellébeszél, felelősséget hárít ahelyett, hogy inkább tisztázni próbálná magát, az nem szerencsésen veszi ki magát, hozzátéve, hogy egyes politikai erők talán nem is készültek fel igazán a botrány miatti „vészhelyzetre", erre a számukra váratlan fordulatra. Azok a kompetenciák is hiányoznak náluk, hogy mit kell első lépésként megtenni – például teljes együttműködésről biztosítani a hatóságokat –, hogy miként kell kommunikálni a magyarázatot váró nyilvánossággal, de a politikai válságkezelés fontos részeként említhetnénk a reagálásra összpontosítás képességét is, amely mindig is hiányzott a baloldalból. A politikai széthúzás régóta és gyakran fölemlített problémáján túl, a morális tartás hiánya, a közéleti és akár jogi felelősség előli elmenekülési kísérletek egyaránt az ellenzék kormányképtelenségét tükrözik, amely sokak számára a választás előtt is nyilvánvaló volt, és azóta csak megerősítést nyert.
A szavazólap erősebb, mint a golyó – mondta Lincoln, és a magyar emberek többsége ma is egyértelmű állásponton van e tekintetben.
