Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A még mindig csak a 20-as évei közepén járó Vivien ott volt a nagy tűz idején a Károli Gáspár Református Egyetem diákjaként a Ráday utcai kollégiumban. Egészen pontosan ott lakott. Elevenen él benne a tragédia napja. Ahogy szóba kerül, látszik, átfut a gondolatain, hogy meg is halhatott volna.
Január 23-án este az első emeleten lévő szobájában tanult, amikor észrevette, hogy a kollégium közösségi médiás csoportjába valaki beírta, hogy valami ég. Arra gondolt, biztosan valami odaégett a konyhában, úgyhogy folytatta a tanulást.
Nem sokkal később furcsa hangok szűrődtek be a folyósóról. Mintha futnának. Cipőt húzott, felkapta a pizsamájára a kabátját, magához vette a kistáskáját és kilépett a szobából.
Ekkor fogta fel, hogy baj van. Tudta, hogy menekülnie kell, de hirtelen fogalma sem volt, merre kellene. Amikor a folyosó végére ért, a rémálma valósággá vált.
Mikor kinyitottam az ajtót, már nagyon nagy volt a füst, a lépcsőfokokat egyáltalán nem is láttam, csak emlékezetből tudtam, merre megyek. Az utolsó két lépcsőfokon elesetem. Azóta is arra gondolok, hogy ha ott nem kelek fel, lehet, hogy ki sem jutok élve
- meséli.
2019. január 23-án teljesen kiégett a Károli Gáspár Református Egyetem Ráday utcai kollégiumának harmadik emelete. A lángokat csak több óra alatt tudták megfékezni a tűzoltók.
Egy ember meghalt, egy 47 éves, négygyerekes családapa, aki a doktori munkáján dolgozott, és hetente egyszer aludt a kollégium vendégszobájában.
A tragikus eset után több mint 100 diák maradt fedél nélkül. Őket különböző budapesti kollégiumokban helyezték el. A szakemberek először azt hitték, baleset történt, aztán kiderült, hogy gyújtogatás volt.
Három tinédzser meggyújtott egy matracot, ami a kollégium oldalának volt neki döntve.
A gyújtogatókat elfogták és bíróság elé állították.
Viviennek elszakadt a pizsamája, akkorát esett a lépcsőről. Végül, nagy nehezen valahogy sikerült feltápászkodnia és kijutnia az udvarra, ahol már többen voltak. Amikor felnézett az épületre, rájött, hogy rossz döntést hozott.
Pont arrafelé menekült, ahol a lángok a legmagasabbra csaptak fel, de azt is megértette, ha nem tudott volna felállni, ő lehetett volna a második halálos áldozat.
Az udvaron állók arra gondoltak, pár óra múlva visszatérhetnek a szobáikba, úgyhogy egy ideig nem mozdultak onnan. Eközben a kollégium igazgatója a csipogók alapján megpróbálta kideríteni, kik lehetnek még veszélyben. Fél óra múlva kezdett terjedni a hír, hogy valaki meghalt. Azt viszont senki sem tudta megmondani, ki lehet az.
Amikor Vivien megunta a várakozást, egy csapat diákkal együtt beült az egyik Kálvin téri kávézóba. Itt kapta a hírt, hogy nem mehet vissza a szobájába. Felhívta a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében élő szüleit, hogy elmondja, mi történt. Aztán úgy döntött, hazamegy hozzájuk. Úgy, ahogy volt – szakadt pizsamában és egy kabátban – felszállt a vonatra.
Élénken emlékszik rá, hogy ott ül a szakadt, füstös pizsamában és telefonon meséli valakinek, hogyan jutott ki a lángoló épületből, miközben a vonaton ülők mind őt nézik.
Egész éjszaka csörgött a telefonja. Az egyetemről keresték. Azt próbálták megtudni, minden rendben van-e vele. Hajnalban pedig a család lelkésze is felhívta. Viviennek a víz és a füst tönkretette a laptopját, a vízforralóját, és több könyvét. Az egyetemtől kapott egy gépet, adtak neki szociális támogatást és gyűjtést is szerveztek a károsultaknak.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a tűz után egy jó kollégiumban helyeztek el, ahol külön szobám volt, nekem ez sokat segített a feldolgozásban. Sokat beszélgettem a lekészemmel, a szüleimmel és a barátaimmal, így viszonylag könnyen fel tudtam dolgozni azt, hogy elveszett az a hely, de azt, hogy ez történt és meghalt egy ember, sokkal nehezebben emésztettem meg
- mondja szomorúan.
A mai napig, ha füstöt érzek, egy nagyon picit is, rögtön beugrik a kérdés, van-e ott tűzjelző, menekülni kell-e, ezen semmi sem segített
- teszi hozzá Vivien, aki most Budapesten él és egy fővárosi iskolában tanít.
Azt mondja, nem tudja, merre sodorja majd az élet, de abban biztos, bárhol is fog élni, nagyon fontos lesz számára, hogy legyen ott tűzjelző és mindenre felkészül majd.
A Ráday kollégiumi tűzről Thoma László, az egyetem egyik tanára Füst címmel könyvet írt. Ebből kiderült, hogy ő hogyan élte meg és dolgozta fel az eseményeket. Vivien ezt olvasta, ez is segített neki a feldolgozásban.
