1848 - A polgári Magyarország születése és felemelkedése

Magyarnak lenni lehetőség: magyarul hinni, remélni és szeretni. Isten, áldd meg a magyart! Ma emlékezünk az 1848-as forradalom és szabadságharcra. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász írása az Origónak.

Az Átmenet kora

A XIX. század első fele, de főképp a reformkorszak évei megteremtették hazánkban az új állammodell kialakítását, ezzel párhuzamosan pedig

a bécsi kormányzat ösztönösen nyúlt az erőszak eszközéhez, ha nehézséggel találta szembe magát. Lassan jutottak el odáig, hogy nagyobb hasznot hajt az óvatos reformpolitika, mintsem árt.

A dinasztikus megfontolások egyszerűen nem engedhették meg, hogy a függetlenség szóba kerüljön, ami pedig a követelések jó részének radikalizmusát béklyózta meg. Bár maga a polgárosodás, mint gazdasági kibontakozás nem állt feltétlenül ellentétben a Habsburg érdekkel, így a császári hatalom szorításának enyhülése nyomán megindult a polgári élet szerveződése is. Megkezdődött a civil társadalom kiépülése. Kossuth színre lépése után a politika már nem csak a megyegyűlések és a diéta dolga.

A '30-as évekre jelentősen megváltozott a politikai közeg, jellemzővé vált a civil aktivitás. Horváth Mihály kortárs történettudós megfogalmazta:

Egyesüljünk! E szó korunk jelszava, mióta az a nemes lelkű gróf Széchenyi István kimondta. S e szócska, mely a hon állapotának javulására varázserővel hat, az egyenlőség gyarapodásának is az egyik leghatalmasabb eszköze.

Létrejöttek a politizáló egyletek, így a Magyar Tudós Társaság, Kisfaludy Társaság, Sportegylet, a Pesti Kör, élén Ráday Gedeonnal, Tízek Társasága, Petőfi radikális gondolkodású barátai. Nyugat-Európából érkezett a liberalizmus, mint eszme, Amerikából pedig a demokrácia modellje.

Az egész társadalmat a politika túlsúlya jellemezte.

1846. november 12-én létrejött a Konzervatív Párt, mely a mérsékelt reformot tartotta követendőnek és 1847. június 7-én megszületett az Ellenzéki Nyilatkozat.

Az Alkotmányos Forradalom

1848 áprilisának törvényei a rendi alkotmányosság évszázados szabályai szerint, a magyar rendi országgyűlés szokott rendjébe születtek, a formaságokhoz való legteljesebb ragaszkodás keretében. Az alkotmányos szabályok betartása szoros összefüggésben van azzal, hogy a nemesség volt a polgári átalakulás vezénylője.

Az áprilisi törvényekkel alapvetően változott meg az állam berendezkedésének jellege, a politikai struktúra a polgári alkotmányosság kritériumai szerint alakult át. A rendi alkotmány fokozatos továbbfejlesztésére került sor. A törvényhozó a jobbágyok felszabadításával széles tulajdonosi réteget teremtett, de ugyanakkor mindazon normák megalkotását, melyek az ország belső békéjének és a nemzeti szabadságnak rögtöni intézkedést nem kívántak, későbbre halasztották.

A tartalmilag polgárivá formált állam ugyanis alkotmányos monarchiává transzformálódott át, amelyben ugyan nem történt meg az államhatalmi ágak szétválasztása, ám arra, hogy a politikai erőtér egyes központjai befolyásukat egymás rovására ne növelhessék, mégis különös hangsúlyt helyeztek.

Korlátozták az uralkodói jogokat a törvényhozás terén és a végrehajtásban. A végrehajtó hatalom bizonyos mértékig a király felügyelete alatt maradt, ám munkájára igazi befolyással a népképviseletivé változott országgyűlés bírt. A márciusi törvények módosulásokat eredményeztek a bírói hatalmi ágazat működésében.

A polgári szabadságjogok alapvetését képezték a közös teherviselést kimondó törvény, a nyelvhasználati jogok kiteljesítése, a vallásszabadság, felekezetek egyenjogúsága, a sajtószabadság, továbbá a tanszabadság és a tanuló gyermekek jogainak kiterjesztése is.

Forradalomból a szabadságharcba

Thomas Jefferson mondta egykor:

A szabadság fáját időről időre meg kell frissíteni a hazafiak és a zsarnokok vérével.

Törtelemi ismereteink alapján tudjuk, hogy a kormány helyét 1848 szeptemberétől az Országos Honvédelmi Bizottmány vette át Kossuth Lajos vezetésével, majd szeptember 11-én Jellasics hadserege átlépte Dráva által keresztezett magyar–horvát határt és kezdetét vette a szabadságharc, amely ugyan néhány nap múlva Pákozdi csatában a magyar honvédsereg győzelmét hozta el, de végül a világosi fegyverletételbe torkollott. Ahogy Bibó fogalmaz, a magyar függetlenségi törekvés ügye részben az európai reakció összefogása által omlik össze, Kossuth függetlenségi nyilatkozata máig irányadó igazságokat fektet le, így hangsúlyozza abbéli kívánalmát, hogy hazánk

Európa keletén a népszabadságnak és civilizációnak hatalmas tényezője s Európa békéjének mint hajdan őre volt, úgy jövendőben biztosítója legyen.

És bár megtorlás, a forradalom eredményeinek eltiprása és a függetlenség letörése volt a birodalmi válasz, a márciusi ifjak – Petőfi, Vasvári, Jókai, Degré – és a többi szabadságharcos áldozata nem volt hiábavaló, hiszen megnyitotta az utat a kiegyezésig.

Szent kudarcok - jó magyarnak lenni

1848-49, de 1956 szent kudarcai mégis arra tanítanak minket, hogy jó magyarnak lenni.

A félig kimondott igazságok: a középszer igazságai. Valójában hazugságnak is tekinthetők

– vallotta nemzeti költőnk, Csoóri Sándor. A kampány bizonyos fokú óvatossága sem vezethet minket abba a csapdába, hogy csak félig akarjunk kimondani olyan dolgokat, amelyet tiszta szívből, értelmünkkel és lelkiismeretünkkel igaznak gondolunk.

Ha ugyanis nem mondjuk ki az igazságokat, akkor valójában hazudunk, vétünk a nemzeti érdek ellen, és nem leszünk soha a közélet felelős bátrai...

A nemzeti büszkeség racionalitását látjuk az egyik oldalon, míg az internacionalista, nemzetietlen korlátoltságot a másik oldalon. A patrióta józan észt látjuk szembeszállni a globalista és szupranacionális hálózatok központi akaratával. Ők tapsolnak, amikor a nemzeti józanész elveszít egy-egy csatát, jogi vagy politikai ütközetet, nekünk azonban ilyenkor sem maradhat más választásunk, mint hogy küzdünk a legvégsőkig, a jog és a diplomácia eszközeivel akár Brüsszelben, akár a nemzetközi szervezetek karvezetőivel és akarnok végrehajtóival szemben. És mivel Békés Márton fordulatával a jobboldal mindig első helyre tette a nemzeti eszmét, azt is kimondhatjuk, hogy a kereszténydemokrata, konzervatív jobboldal az elmúlt kétezer év keresztény alapú hagyományából eredezteti legfőbb értékeit, míg a baloldal az utópista szocialisták, világmegváltó marxisták, kommunisták, libertinisták és anarchisták elmúlt kétszáz évnyi ideológiájából. Ezt utasította el a magyar választók többsége immár zsinórban negyedik alkalommal kétharmados felhatalmazást adva a nemzeti-polgári kormánynak.

Amikor egy magyar gyermek megfogan az anyaméhben, kalandos útra hívja őt az élet.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A Kárpát-medencébe születni, magyar nyelven nevelkedni, tanulni, vagy álmodni olyan utazás, amelyen csak a kiváltságosok vehetnek részt. Megismerkedünk nyelvünkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal, természeti kincseinkkel, szokásainkkal, azzal az életérzéssel, hogy mit jelent magyarnak lenni. A magyar nyelv sajátosságai meghatározzák gondolkodásunkat, művelése, használata valódi kincs a birtokunkban.

Magyarnak lenni azonban több annál, mint a világ egyik legkülönlegesebb nyelvén érteni és megszólalni. Magyarnak lenni büszkeség, tartás és életfelfogás is.

Azt jelenti, ragaszkodunk hazánkhoz, a hegyekhez, a síksághoz, a vizekhez, az összes természeti kincsünkhöz. Ismerjük hazánk történelmi viszontagságait, tiszteljünk Szent István király örökségét, honvédő őseinket, szabadságharcos hőseinket, akik vérüket adták a hazáért. Magyarnak lenni szabadságszeretet. Szabadon élünk, gondolkodunk, alkotunk és reménykedünk. Magyarnak lenni kulturális érték. Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei alkotásaira egy húron pendül több millió lélek.

Magyarnak lenni sportszeretet. Együtt szurkolunk a futballválogatottnak, a kajak-kenu élsportolóinak, vívó- és úszóbajnokainknak. Megéljük a lelátókon és a képernyők előtt is, hogy egy vérből valók vagyunk. Magyarnak lenni örökség, szőlő- és borkultúra, pálinka és gasztronómia egyaránt. Magyarnak lenni a tudás hatalma. Büszkék vagyunk tudósainkra és feltalálóinkra, akik világraszóló újításokkal öregbítették hazánk hírnevét és gazdagították a tudományos-technológiai világot. Magyarnak lenni ezeréves államiság, nemzeti értékeink megbecsülése, érdekeink felismerése és képviselete, szuverenitásunk megóvása.

Magyarnak lenni büszkeség. Fotó: Polyák Attila - Origo

Magyarnak lenni olyan életérzés, amelyet lelkünkbe áraszt a település, ahol felnőttünk, az iskola, ahol tanultunk, a szobor, amelyet megkoszorúztunk, hőseink, akik előtt megrendülve tisztelgünk, a szabadság, amelynek nagy volt az ára, a szüleink, akik neveltek, a hegyeink, amelyek körbe fognak, a zászló, amely piros-fehér-zöld, a külhoni testvérek, akikkel egy nyelvet beszélünk. Magyarnak lenni szerelem. Aki itt nő fel, tudja, mit jelent, amikor a tavaszi szél vizet áraszt. E nemzethez tartozni életerő, elszántság és elhivatottság. Magyarnak lenni küldetés. Egy viharvert, megtépázott nemzet felvirágoztatásáért vívott küzdelem, amelyben vállt vállnak vetve, Istenben és egymásban bízva, összefogva, közösen lépünk előre és tesszük újra naggyá hazánkat. Magyarnak lenni kimondhatatlan öröm, mert a göröngyös úton együtt dobban 15 millió szív, amelyet összeköt a származása, a nyelve, a kultúrája és a hazája.

Magyarnak lenni lehetőség: magyarul hinni, remélni és szeretni. Isten, áldd meg a magyart!