Szánthó Miklós a szélsőbaloldali horda budapesti tombolásáról

Az elmúlt napokban Budapesten magukat "antifasisztának" nevező kommunista csőcselék és szélsőjobbos társaik egymást provokálva vandál utcai erőszakkal verik egymást, egyes esetekben teljesen gyanútlan járókelőket.

Az esetek bár elszigeteltek a magyar rendőrség fellépésének köszönhetően, mégis felháborodást és megrökönyödést váltanak ki minden jóérzésű polgárból - tekintettel arra is, hogy ilyesmire Magyarországon szerencsére nagyon-nagyon ritkán van példa.
Az ilyesmi tűrhetetlen, a videófelvételek alapján - melyen pl. "antifa" aktivisták hátulról támadva, viperával vernek félholtra egy embert - alávaló és aljas, melyre a törvény teljes szigorával kell lesújtani. Magyarországon zéró tolerancia van a szélsőségekkel szemben, legyen az akár jobb-, akár baloldali (bár ennek a baloldal Jobbikkal való heherésző összefogása vagy Gyurcsány Ferenc parlamenti jelenléte ellentmond, elismerem.)
A mostani ribillió célja viszont egyértelmű: lehetőseget adni a New York Times-nak meg a Frankfurter Allgemeine-nak, hogy bemutathassák, Magyarországon szélsőséges anarchia tombol, "Orbán rendszerében" random verik az embereket az utcán (ilyesmik nálunk igazából 2006 őszén történtek, az USA-ban vagy Németországban viszont a radikálisok utcai gyújtogatásai, összecsapásai heti jelenség). Ugyanezt a célt szolgálta - aki még emlékszik - Szabó Albert vagy Bácsfi Diána tizenötperces "hírneve" a '90-es vagy a 2000-es évek elején.
Szélsőjobb és szélsőbal, valamint az őket felhasználók célja azonos: aláásottnak láttatni a külvilág szemében az egyébként létező hazai politikai és társadalmi stabilitást. Ne üljünk fel a provokációnak, a köznyugalom szándékos, gyanúsan előre megfontoltnak tűnő megzavarásának!