Ahogy az 1990-2020 közötti folyamatokat bemutató tanulmánykötet szerkesztője, Simon János vallja, a „múltat ismernünk kell, hogy a jelenben tudjunk gondolkodni, és jobb jövőt tudjunk építeni".
A rendszerváltoztatás pillanata a mögöttünk hagyott két évszázad történelmi sorsfordulói közül az egyetlen, amely Magyarország számára hosszabb távon is szabadságot és nemzeti önrendelkezést hozott. A rendszerváltoztatást sikerült vér nélkül, békés körülmények között véghez vinni. Magyarország átállt az államszocializmusról a piacgazdaságra. Az ország visszanyerte az 1944-ben elvesztett szuverenitását, a vasfüggöny leomlott, az utolsó szovjet csapatok is elhagyták hazánk területét, és Magyarország másfél évtizeden belül polgárainak szabad akaratából csatlakozott a transzatlanti katonai szövetséghez és az Európai Unióhoz -
fogalmazott a kötet előszavában Gulyás Gergely.
A Miniszterelnökség vezetője szerint e folyamat a magyar társadalom számára azonban sok csalódással is járt: nem sikerült rövid időn belül felzárkóznunk a nyugati életszínvonalhoz. A rendszerváltoztatás morális adóssága a lusztráció és az igazságtétel elmaradása. Az MSZMP megszűnt ugyan, azonban utódpártjai máig velünk élnek, ahogyan az állampárt hálózatai sem tűntek el egyik napról a másikra – sőt sok prominense mentette át egykori politikai tőkéjét gazdasági, kulturális tőkévé.
A rendszerváltó erők 2010 utáni, több mint egy évtizede tartó kormányzása számtalan morális adósságot törlesztett. Ezek közül is kiemelkedik az új alkotmány elfogadása, amely két évtized távlatából nemcsak megerősítette a rendszerváltoztatás jogállami forradalmának vívmányait, de – identitásunk meghatározásának részeként – a magyar nemzet mai szabadságát is az 1956-os forradalomból származtatja.
A kötet egyik legérdekesebb tanulmánya az elmúlt harminc év nyolc választásának néhány fontos elemének a bemutatásáról szól. Az adatokból nyilvánvaló, hogy az elmúlt időszak domináns politikai erejévé a Fidesz vált, és így természetesen a Fidesz politikusai azok, akik a leghosszabb időn keresztül voltak képesek jelentős befolyást gyakorolni a politikai életre. A elemzésből kiderül, hogy 1990-2018 között a Fidesz összesítve több mint 14 millió szavazatot kapott, míg az MSZP több mint 10 milliót.
A nyolc parlamenti választás során 110 pártlistán keresztül 95 párt, illetve 8247 egyéni jelölt közül lehetett választani.
Ha összegezzük a nyolc választás során a pártlistákra leadott szavazatokat, akkor egyből levonhatunk egy – egyébként triviális – következtetést: a harminc év során a parlamenti versenyben elindult pártoknak és jelölteknek csupán a töredéke ért el számottevő eredményt, jelentősebb politikai befolyást. Hasonló eloszlást kapnánk akkor is, ha a pártok által támogatott jelöltek szavazatait összegeznénk az adott pártra vonatkozóan.
A tanulmányból az is kiderült, hogy a jobboldal kvázi egypárti tömbbe szerveződése megvalósult, míg a baloldalon ez nem történt meg. Az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy milyen pártrendszer alakul ki hosszabb távon Magyarországon, illetve az egyes politikai tömbök mely választói réteget, mely választói szegmenst lesznek képesek lefedni.