A harag tele jöhet Európában: fogy az emberek türelme az elhibázott brüsszeli szankciók miatt

Mülheim, 2022. augusztus 3. Az Oroszországból Németországba földgázt szállító csővezeték, az Északi Áramlat 1 Kanadában megjavított turbinája a Siemens Energy német energetikai vállalat mülheimi üzemében 2022. augusztus 3-án. Scholz szerint nincs akadálya a turbina Oroszországba szállításának, amelynek hiányára hivatkozva a Gazprom orosz vállalat egyötödére csökkentette az Északi Áramlat-1-en Németországba szállított földgáz mennyiségét. MTI/EPA/Sascha Steinbach

A megszorítások miatt növekvő társadalmi elégedetlenséget nem hagyhatja a politika figyelmen kívül, a szaporodó tüntetések és utcai megmozdulások arra figyelmeztetnek, hogy sokaknak kezd elfogyni a türelme Európában – mondta ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég igazgatója az Origónak adott interjúban. A Századvég Alapítvány jogi szakértője az európai energiaválságról beszélt lapunknak.

Brüsszelben hetekkel ezelőtt megpendítették, hogy a jobb ellátási helyzetű országoknak ki kell segíteniük a saját készleteikből a rosszabbul eleresztetteket. Sor kerülhet egy ilyen forgatókönyvre az idei ősszel, télen?

Az EU 2022. július 26. napján fogadta el a gázfelhasználás 15 százalékos csökkentését előirányzó vészhelyzeti tervet, amelyet a közösség vezetői akkor is szolidaritási győzelemnek neveztek. A tagállamok – az uniós alapszerződések alapján – továbbá kötelesek a többi tagállamot azok szorult helyzetbe – energiahiányos helyzetbe való – kerülése esetén kisegíteni, de ez önmagában nem elég, ezért a tagállamok július óta egymással kétoldalú megállapodásokat kötöttek. Az energiaellátás biztonságának szavatolása érdekében többen – a vezető szerepet betöltő és gázenergiafüggő Németország is - kötött kötöttek, de a kétoldalú megállapodások létrejötte jelenleg sem számottevő.

A kétoldalú megállapodások egyik problémája, hogy abban a nagy energiafüggő és az orosz gáznak kitett országok érdekeltek, míg az ellentételezés, vagy kompenzáció kérdése sem tisztázott: fizetni a gázért, vagy csak kölcsön venni, illetve csupán csak rendelkezésre tartani. Amíg az alapszerződésekből levezethető az energiaszolidaritás, valamint a szolidaritás ellentételezései országonként eltérhetnek, addig nem áll fenn jelentős érdek az iránt, hogy részletesebben szabályozva legyen a szolidaritás kérdése, mivel ez az országok kétoldalú megállapodására van bízva. Figyelmen kívül nem hagyva azt a tényt sem, hogy minden országnak eltérő az energiamixe és gázigénye.

Az uniós jogszabályok értelmében a tagállamoknak kötelességük küldeni gázt egy olyan szomszédos államnak, amelynek háztartásai vagy alapvető szolgáltatásai súlyos hiányt szenvednek. Ennek érdekében a kormányok kétoldalú megállapodásokat köthetnek egymással. Jelen állás szerint hat ilyen megállapodás született meg, így az EU-s országok többsége nem rendelkezik konkrét feltételekkel arról, hogy ellátási válság esetén miként rendezik a felmerülő helyzetet.

Olaf Scholz német kancellár Forrás: AFP/(c) dpa Pool/Bernd Von Jutrczenka

Robert Habeck német alkancellár a múlt héten Ausztriával olyan megállapodást írt alá, amely alapján a két ország kölcsönösen segíti majd egymást egy esetleges gázhiány esetén. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy

az osztrákok a náluk tárolt gázból adhatnak a németeknek.

Voltaképpen az uniós források szerint a szolidaritási alapú uniós gázelosztás fő célja az lehet, hogy szükség esetén legyen mód Németország kisegítésére, hiszen a jelenlegi helyzet egészen aggasztó.

A németek ugyanis a klímavédelem érdekében lépésről lépésre leépítették a hagyományos és atomerőművi kapacitásokat, viszont a német számításokból nagy valószínűséggel kimaradt az az apró, de igazán fatális tényező, hogy az orosz gáz kieshet.

Ezen túlmenően az Oroszország elleni elhibázott szankciók melletti töretlen fellépés eredményeképpen jó tárgyalási pozícióról sem beszélhetünk Németország részéről. A gázelosztási szolidaritás egy megosztó kérdés, azonban Magyarország a szorult helyzet ellenére is a magyar emberek érdekét fogja képviselni és szolgálni: Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta, hogy

a magyar földgáztárolókban elhelyezett földgázt úgy fogjuk felhasználni, hogy az a magyar emberek meg a magyar gazdaság érdekét szolgálja,

és ebben nem ismernek kompromisszumot.

A németek, akik eddig az Északi Áramlat 1-en keresztül közvetlenül kapták a gázt, most a vezetékrendszer mindkét ágának sérülései miatt nem kaphatnak oroszországi gázt. Moszkva felajánlotta, hogy az Északi Áramlat 2 épen maradt egyik vezetékén (amelyen évi 27,5 milliárd köbméternyi gázt képest szállítani) ellátja a németeket – ha azok fellépnek az EU-szankciók ellen. Ezt persze Berlin elutasítja. Hogyan értékelhetjük ezt?

A német kormányzat még augusztusban az alábbiakat rögzítette: „Nehéz hónapok állnak előttünk""– mondta a berlini kabinet szóvivője, hozzátéve, hogy „határozottan Ukrajna mögött állunk, és kitartunk a szankciók mellett, amelyekről az Európai Unióval és a nemzetközi közösséggel közösen állapodtunk meg". Viszont Németországnak most az aktuális helyzetre szükséges reagálnia, és valamilyen progresszív lépést megtenni annak érdekében, hogy a gázellátást biztosított legyen a téli hónapokban. Természetesen egy olyan gyakorlatot, amelyet folyamatosan, már a kezdetektől fogva, kifejezetten képvisel egy ország – szinte már „szokásjogként" tekinthető, ha az erre utaló állami gyakorlatot és annak meggyőződését vesszük figyelembe – nagyon nehéz egy száznyolcvan fokos fordulatban megváltoztatni.

Északi Áramlat 2 gázvezeték Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Stefan Sauer

A német cégek többségének burkolt vagy nyílt álláspontja szerint azonnal újra kell gondolni az Oroszország ellen kivetett uniós szankciókat, mert a vállalkozások a csőd szélén állnak, és a jelenlegi állapot fenntarthatatlan, míg Oroszország láthatóan jól állja a sarat a szankciókkal szemben.

Olaf Scholz német kancellárnak azt a forgatókönyvet, amelyet eddig használt félre kell tennie, és egy új, az energiaválságot kezelő stratégiát kell működésbe léptetnie. A szövetségi kormánynak a jelen helyzetben saját gazdaságára és az emberek jólétére kell fókuszálnia, Németországot egy olyan pozícióba kell navigálni, mely hosszú távon stratégiai szempontból biztosítja a külföldről érkező, a gazdaság működőképességéhez nélkülözhetetlen erőforrásokat és nyersanyagokat. A szankciók melletti további kiállás a német gazdaság esszenciális létfenntartását veszélyezteti.

Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági nehézségek ősszel és télen egész Németországban tiltakozásokhoz vezethetnek – és beszivároghatnak jobboldali szélsőségesek, ez lesz „a harag tele" – írja a The Local nevű, angol nyelvű német hírportál. Elképzelhető, hogy beláthatatlan következményei lesznek a most kialakult helyzetnek?

Az elmúlt hónapokban már látszott, hogy

egyre kevésbé vevők nyugati polgártársaink a brüsszeli válságkezelésre és a szankciós politikára.

Az Ukrajna felé mutatott szolidaritás sem olyan heves már, mint a háború kezdetén. Joggal teszik fel a kérdést Németországban is:

Miért mi fizessük meg a háború árát?

A megszorítások miatt növekvő társadalmi elégedetlenséget nem hagyhatja a politika figyelmen kívül.

A szaporodó tüntetések és utcai megmozdulások arra figyelmeztetnek, hogy sokaknak kezd elfogyni a türelme Európában.

A társadalom igényeit általában csak szóban képviselő brüsszeli politizálás következményei akár utcai erőszakhoz is vezethetnek, ezért lenne kiemeltem fontos, hogy végre meghallják a vezetők az emberek szavát és józan döntéseket hozzanak, véget vessenek az Unió országait egyre nagyobb súllyal nyomó szankciós válságnak, és hozzálássanak ahhoz, amivel őket az emberek megbízták: országaik és polgáraik érdekeit szem előtt tartó, felelős politizáláshoz, a béke és a biztonság megteremtéséhez.

Az elszabadult energia- és élelmiszerárak hogyan hatnak az emberek mindennapjaira az elkövetkező hónapokban?

A gazdasági és politikai instabilitást az európai polgárok egyre inkább kezdik megérezni a pénztárcájukon, a készlethiányok és a bevezetett korlátozások (pl: középületek hőmérsékletének hatósági maximalizálása) nem megszokottak Nyugaton.

A kialakult helyzet áttörheti a jóléti társadalmak ingerküszöbét is, nem kizárt, hogy az elkövetkező hónapokban az általános politika ellen forduló közhangulat alakulhat ki.

A magasabb fizetések sem lesznek képesek ellensúlyozni a szankciós politika megélhetési költségeket növelő, kártékony hatását. Ami Németországot illeti: hazánk legfontosabb gazdasági partnerénél jelenleg szó szerint krízishelyzet van. A nagyvállalatok kénytelenek a "fölös energiájukat" a versenytársakkal megosztani a kár szerint. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint

kiéleződik az önkormányzati rezsiválság, a helyhatóságok csődveszélyre figyelmeztetnek.

A lakosság számára pedig – több sajtóorgánum, így a Focus szerint is – 10, illetve 14 napos áramkimaradás esetére

szükséglistát közölnek azokból az élelmiszerekből, amelyek feltétlenül szükségesek a túléléshez.

Hazánkban ilyen jellegű helyzettel az elemzők nem számolnak, de mi is nehéz télre kell, hogy készüljünk. A legfontosabb kérdés:

Tényleg működnek a brüsszeli szankciók, és tényleg megnyugtatja például a német választókat az a tény, hogy Oroszországban néhány százalékpontos gazdasági visszaeséssel és kétszámjegyű inflációval számolnak?