Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Történetünk ott kezdődik, hogy 2004 őszén, puccsszerű körülmények közepette ragadta magához Gyurcsány a hatalmat, és kormányfői szinten folytatta politikai ámokfutását.
Miniszterelnöksége rögtön, 2004 őszén, a határon túli magyarok elleni uszítással kezdődött, emiatt 2004. december 5-én hosszú időre elbukott nemzeti ügyünk, a kettős állampolgárság ügye. És miközben akkor saját nemzettestvéreink ellen próbálta hergelni az anyaországiakat, alig egy évtized múltán muszlim idegenek befogadására biztatja a magyarokat! Az erdélyi vagy felvidéki magyarok nem, de egy afgán vagy szír migráns igen!? Akkor „23 millió románozott” a baloldal, a munkahelyeket „féltette”, de a szírek jöhetnek – nemhogy munkát elvenni, hanem Gyurcsányt még az sem érdekli, ha esetleg terrorista van közöttük!" – fogalmaz Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője írásában. Majd így folytatja:
Gyurcsány Ferenc vibráló és ezáltal követhetetlen személyiségét jól mutatja, hogy 2005 elején a szaúdi labdarúgó-válogatottat azért „arab terroristáknak” nevezte, amikor pedig semmi helye nem lehetett egy ilyen ostoba megnyilvánulásnak, sőt éppen ezzel hozhatott volna terrorveszélyt az országra! Amikor pedig – emlékezve a röszkei eseményekre – permanens terrorveszély fenyegeti Európát a megélhetési népvándorlással összefüggésben, jópofának vélt szelfiket posztol a közösségi oldalán, a házába befogadott muszlimokkal. És miközben idegenek befogadására biztat, azért 2006 júniusában, a hazugságokkal, adócsökkentési program ígéretével megnyert választás után, amikor számonkérték rajta a váratlanul bejelentett adóemeléseket, ezt találta mondani a magyar vállalkozóknak: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”
Aki tehát itt van, magyar, az menjen, az erdélyiek pedig ne, de a muszlimok jöjjenek!
Gyurcsány hazugságokkal nyert 2006-ban. Még 2005-ben ötéves adócsökkentési programot fogadtatott el a parlamenttel, majd 2006 nyarán a cinikus „Új Egyensúly” programmal olyan adóemelést, megszorítást zúdított rá Magyarországra, amely hosszú évekre megfojtotta a magyar gazdaságot, és így az unióban minket ért a leggyengébb, legkiszolgáltatottabb állapotban a 2008-as gazdasági világválság. Hosszú időre „Európa beteg embere” lettünk, miközben sorra lehagytak minket a régiós versenytársak.
Gyurcsány idején a balodal nagyüzemi szintre kapcsolta az állami korrupciót, például a szükségesnél legalább kétszer drágább autópálya-építések a PPP-beruházásnak mondott lopásokkal rendre a haverok zsebét tömték tele.
Maga Gyurcsány Őszödön költségvetési trükkök százairól beszélt, és maga is beismerte, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”.
Mindannyian emlékszünk a Weiszenberger-videóra, a lebukott Zuschlagra, vagy arra a BKV-t „felügyelő” Hagyó Miklósra, akit Gyurcsányék 2010-ben a főpolgármesteri székért is elindítottak volna… Ezeket a kisszerű, tolvaj figurákat – a baloldal szépreményű „ifjú törökjeit” – azonban néhány év alatt elemésztették a korrupciós botránysorozatok, amelyek egyébként az egész Gyurcsány-korszakot jellemezték.
A baloldal nyolcéves kormányzása – melyből Gyurcsány öt évet volt hatalmon – gazdasági, szociális és morális válságot idézett elő.
Az államadósság a 2002-es 52 százalékról 2010-re 80 százalék fölé emelkedett, a 2009-ben hét (!) százalékkal zsugorodó gazdaság már-már a „görög úton” robogott. Gyurcsányék kurtították a közszférában dolgozók béreit, csökkentették a nyugdíjak vásárlóértékét, ellehetetlenítették a 2006 után már jórészt jobboldali vezetésű önkormányzatokat, növelték a vállalkozások adóit. Veszélyes kapkodásokba kezdtek az egészségügyben, bizonytalan állapotokat teremtve; vizitdíjat vezettek be, noha ez nem szerepelt a választási programjukban.
Miközben Gyurcsányt nem érdekelte, hogy tönkreteszik a kis- és közepes vállalkozásokat, a fideszes kezdeményezéseket – például a kormánytagok fizetésének csökkentésével vagy a bankok közteherviselésével kapcsolatban – rendre félresöpörték.
A gyurcsányizmus megbocsáthatatlan lakáspolitikája és megszorításai súlyos szerepet játszottak abban, hogy hazánkban elszabadult a devizahitel-pokol.
A 2006-os őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése pedig – mint másnap az államfő fogalmazott – „morális válságba sodorta az országot”. Gyurcsány persze nem volt hajlandó lemondani, hanem még éveken át játszhatta a szenvedélyes reformer hazug szerepét.
Ott volt 2006. október 23-a, forradalmunk gyalázatosra sikeredett ötvenedik évfordulója is. A Fidesz megemlékezése után számos rendőr indokolatlanul, jogellenes bántalmazott ártatlan magyar embereket, majd esetenként hamis tanúzással igyekeztek börtönbe juttatni őrizetbe vetteket, hogy ezzel az ÁVH-it időző rendőri túlkapásokat leplezzék. Gyurcsány blogjában 2006. október 25-én megjelent egy később törölt bejegyzés, amely a rendőrség „lenyűgöző szakszerűségéről” szólt, amellyel a rendőrség a tisztességes adófizető állampolgárokat védte, és az ezzel kapcsolatos hála anyagi kifejezését sürgette.
Gyurcsány egy aljas, cinikus provokátor, de mit is várjuk erkölcsileg egy olyan kormányfőtől, aki 2006 szeptemberében, az MTV-székház ostroma során közvetlenül, törvény által nem felhatalmazva osztogatott – rendészeti szempontból is feleslegesen – utasításokat a rendőrségnek?
A közpénzből fenntartott rendőrség a közpénzből fenntartott tévészékházat nem védte meg, az ugyanis randalírozók szabad prédája lett. A szomorú történések legfőbb politikai felelőse Gyurcsány Ferenc.
Ne feledjük, ez az a Gyurcsány, akinek már üzletemberi meggazdagodása körül is sok a kérdőjel; de az Altus zavaros múltját már sokan boncolgatták, a cég születésének furcsa körülményei és a KISZ-vagyon elpárolgása között összefüggéseket keresve. Mint ahogy azt is, hogy a dörgedelmes hazugságbeszédek szónokának miniszteri, majd miniszterelnöki időszakában a volt ifjúkommunista pajtások és korábbi cégtársak sorra kapták az MSZP–SZDSZ koalíciótól a jól fizető pozíciókat és megbízásokat, az egyetlen közös nevező pedig ezekkel a haverokkal mindig az Altus volt. Na, ez a cég,
a Gyurcsány Ferenc százszázalékos tulajdonában álló Altus egy nemzetközi konzorcium tagjaként – sajtóhírek szerint – éveken át vizsgálódhat a Brüsszelből érkező kohéziós pénzek felhasználása körül.. Az emiatt kirobbant botrány egyből felvetette a bujtatott pártfinanszírozás gyanúját.
Azzal ugyanis, hogy az Európai Bizottság az ellenzéki pártvezér cégét látja el megbízással, sokak véleménye szerint lényegében a DK kistafírozásában vállal ördögi szerepet. Itt elvileg arról lenne szó – ha beigazolódik az egyes bírálók szerint nem minden alapot nélkülöző feltételezés –, hogy a 2014-ben államilag 170 millió forinttal támogatott párt további jelentős összegekhez juthat, és így brüsszeli finanszírozással folytathatná gyűlölethadjáratát Magyarország és a magyar emberek ellen.
Érdekes és igen megdöbbentő volt visszahallgatni a volt miniszterelnök feleségének, az Altus Zrt. vezérigazgatójának mondatait a cég brüsszeli megbízása kapcsán adott korábbi televíziós interjúban. Mint ismeretes, az akkor Gyurcsány Ferenc százszázalékos tulajdonában álló Altus egy nemzetközi konzorcium tagjaként – várhatóan több millió eurós keretösszegért cserébe – éveken át vizsgálódhat a Brüsszelből érkező kohéziós pénzek felhasználása körül. Ők fogják ellenőrizni 2020-ig az operatív programok tervezési szakaszát, és Gyurcsányné szerint a „jó” és „rossz” tapasztalatokat szeretnék majd megosztani, és mindezt a diktátorozó és pofozkodós Juncker vezette Európai Bizottsággal. De ami igazán megdöbbentő, az a cinizmus, ahogyan mindezt a vezérigazgató asszony előadta. Mert ő tényleg, csakugyan nem érti, hogy miért van ez a purparlé, ez az egyre dagadó botrány az Altus-megbízás körül – vagy legalábbis úgy tesz, mintha valóban nem értené. Pedig nagyon is érti valószínűleg, de az erkölcsi normák gúnyos felforgatásáért, sőt az ellenvéleményen lévők provokálásáért sem neki, nem férjének nem kell a szomszédba mennie.
Már Őszöd óta ismerjük ezt a fajta cinizmust, amely rossz szellemként még mindig itt kísért ebben az országban és időnként újra és újra megmutatja magát, ránk villantja bűzös és sárgás fogait. Mi pedig megpróbálunk elhajolni, és undorral eltakarjuk arcunkat.
De attól még itt van velünk, és valahogy nem tudunk szabadulni tőle. Reménytelen küzdelemnek tűnik ez, de nem szabad, sosem szabad feladni. Még akkor sem, ha például ilyen vérlázító mondatokat hallunk: „Azért ehhez nekem van is humorérzékem.” Vagy, maliciózusan odavetve a bírálóknak: „Boldogan kiállok és elmondom. És hogyha nem tűnök nagyon szemtelennek, akkor adott esetben még köszönetet is mondhatnék nekik, hiszen csak nálam – és akkor a kollégáimnál még nem is számoltuk – közel tucatnyian jelentkeztek olyan volt kollégák vagy szakértők, akikről egyébként már nem is hallottam évek óta vagy tíz éve, hogy hát ez mennyire jó, ez a program és milyen jó és hogy milyen boldogan jönnek dolgozni, úgyhogy bizonyos értelemben ez a reklám helye lett végül…” És mondja, csiripel tovább nyugodtan, szemrebbenés nélkül, a riporter pedig szótlanul hallgatja.
Sem ő, sem beszélgetőtársa nem beszél, nem akar beszélni a probléma lényegéről. Az Altus-megbízás már csak azért is furcsa, mert a mostani vizsgálatokat végző cég tulajdonosának, Gyurcsány Ferencnek miniszterelnökként nem kis szerepe volt a kohéziós pénzeket kezelő intézményrendszer létrehozásában. Most ők mondják meg, hogy úgymond mi a dörgés, hogy merre az előre; hogy majd a „tapasztalatcserékkel” tovább javítják azt a rendszert, amelynek működtetéséért egykor maguk Gyurcsányék feleltek.
Az igazi probléma az egészben: az összeférhetetlenség. Az, hogy az unió pénzeinek felhasználását az exminiszterelnök cége vizsgálja, és Gyurcsány különösebb skrupulus nélkül visszaólálkodik, szaglászik a fazék körül. Ráadásul egy olyan emberről beszélünk, aki ma is aktívan és vehemensen politizál, és komoly érdekellentétei vannak azt illetően, hogy az operatív programok működéséről – és ez által hazánkról is – kedvező kép alakuljon ki Brüsszelben.
Márpedig az ellenzéknek, mint az előző években is megtapasztalhattuk, az a jó, ami az országnak és a kormánynak rossz, ők egy kedvezőtlen országimázs kialakításában és ezen látszat fenntartásában érdekeltek.
És ne legyenek kétségeink: az Altus e cél elérése érdekében össze fog játszani a többiekkel, a nemzetközi értékelőkkel. Ahogyan az majd a pojácáskodó Juncker sajátos ízlésének is megfelel.
A dolog pikantériájára már másfél hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet egy konzervatív publicista. Ő akkor azt írta: Képzeljék csak el, ha mondjuk 2008-ban Brüsszel a kormányfői posztra aspiráló Orbán Viktor cégét (melyet felesége vezet) bízza meg azzal, hogy hazánk uniós pénzköltéseit elemezgesse? Ugye tökéletesen elképzelhetetlennek tűnik? Pedig tulajdonképpen erről van szó: Gyurcsány Ferenc a legradikálisabb baloldali ellenzéki erő, a – nevezzük így – balliberális Jobbik vezére, egy olyan párté, amely nélküle egyébként pillanatok alatt eltűnne a süllyesztőben. A Demokratikus Koalíció elnöke pedig, ha rajta múlna, újra vállalná a miniszterelnökséget ebben az országban…
És akkor elérkeztünk egy újabb kényes ponthoz, nevezetesen a bujtatott pártfinanszírozás kérdéséhez. Azzal ugyanis, hogy az Európai Bizottság az ellenzéki pártvezér cégét látja el megbízással, sokak véleménye szerint lényegében a DK kistafírozásában vállal ördögi szerepet. A brüsszeli finanszírozással folytathatná gyűlölethadjáratát Magyarország és a magyar emberek ellen.
Ez az ügy tragikusan kínos egész Magyarországnak, az Altus-projekt teljességgel vállalhatatlan, morálisan elfogadhatatlan. De kínos Európa számára is: talán nem véletlen, hogy az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottsága is vizsgálja már az ügyet, és információk szerint hamarosan napirendjére is tűzheti az Altus megbízását. Így némi esély van rá, hogy az unió végül mégis visszakozik az ügyben, és a brüsszeli elvtársak is belátják, hogy itt most nagyon átléptek egy határt. Hogy ilyet mégse lehet tenni, és nem lehet ilyen leplezetlenül beleavatkozni egy uniós tagállam belpolitikájába. És végül – ha hazánk számára kedvező döntés születik a szakbizottságban – megbukik az Altus bulija, és talán Gyurcsány feleségének az arcára is ráfagy egyszer a mosoly. És ez csak egy példa a magyar baloldal és Brüsszel összefonodására.
Mert ne feledjük azt az ámokfutást, amit a DK képviselői – mint általában a baloldal – Brüsszelben művelnek! Folyamatosan hátba támadják saját hazájukat az idegen érdekek kiszolgálása érdekében.
Így például Niedermüller Péter, DK-s európai parlamenti képviselő szemében Magyarország migránsválság kapcsán tanúsított magatartása, határozott fellépése nem több, mint „a nemzeti önzések politikája”. Az elmúlt néhány nap is jól mutatja, hogy e párt EP-képviselői nem a magyar emberek, hanem Gyuri bácsi és a hozzá hasonló baloldali gazdasági és politikai körök érdekeit szolgálják! És mind, egytől-egyig a Gyurcsány kottájából játszanak, mintha saját belföldi sikertelenségüket is próbálnák kompenzálni.
Tény, hogy Gyurcsány Ferenc ma (újra) az ellenzék egyértelmű vezére, szellemi és tapasztalatbeli fölénye a baloldali versenytársakkal szemben megkérdőjelezhetetlen. Annak, hogy visszatérhet-e a hatalomba csakis a nemzeti érzelmű, Magyarország szuverenitását, önálló boldogulását féltő választóknak a józan, morális és felelősségteljes döntése képezheti akadályát.
szerző: Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője
