Akikért 11 órakor, a harang szól...

Hogy kit érdekelnek a földi csatákban rendre magára hagyott, magyarok? Az Égieket... Ma 490 éve, hogy Jurisics magára maradt hős vitézeit, Kőszeg rendíthetetlen várvédőit nem az európai, egyesült keresztény haderő, hanem egyedül az égből jövő segítség támogatta, s akiknek dicsőségére -délelőtt 11 órakor – hangzik fel a harangszó! 1532. augusztus 29-e óta Kőszegen ugyanis nem délben, hanem 11 órakor zúgnak a hősiesség előtt tisztelgő harangok!

28 könnyűlovas, 10 nehézpáncélos, 8 gyalogos, továbbá 700, Kőszeg várában menedéket kereső, környékbéli jobbágy, valamint megannyi gyermek, nő és aggastyán. Maroknyi honszerető, Istenhez fohászkodó ember, aki szembe szállt az akkori világ legerősebb hadseregével. S Jurisics Miklós, Kőszeg várának magára maradt, horvát nemzetiségű, bátor kapitánya, aki a nem messze állomásozó, ám csakis a nyugat érdekeit néző, 80-100.000 fős egyesült európai keresztény sereg támogatása híján, a puszta hősiességével, kiváló taktikai érzékével, hazaszerető várvédőivel, no meg az égiek segítségével szállt szembe a XVI. század egyik legbefolyásosabb szereplőjével, Nagy Szulejmán szultánnal és világhódító vágyaival...

Forrás: Origo

„Falai olyan vastagok, mint az egész világ, tornyai magasabbak az Égi Hal csillagzatánál...”

„Bátorkodom védeni ezt a gyenge várost a török előtt, nem ezért mert reménykednék, hogy meg tudom védeni, hanem azért, hogy rövid időre megállítsam az ellenséget, és ezzel a keresztény uralkodóknak időt nyerjek arra, hogy kellően felkészülhessenek a védelemre. Csakis ezért tettem ki az életem a legnagyobb veszélynek.” - Írja Jurisics Miklós várkapitány 1532. augusztus utolsó napjaiban háromhétnyi sikertelen török betörést visszaverő török támadás után, a végső csata előtt segítségért könyörgő utolsó levelében, melyet I. Ferdinánd Habsburg császárhoz, s magyar királyhoz intézett.

Ám - ahogyan ez lenni szokott a magyar történelemben -, a nyugati segítség ezúttal is elmaradt. Pedig Európa különböző szegleteiből majd százezer fős keresztény sereg várta a világ akkori legnagyobb, összesen százötvenezres seregének Bécset ostromló szakaszát a császárváros alatt. Azonban a német rendek zsaroló feltételei és háttér alkui miatt - a jól képzett és a török sereggel erőben is vetekedő, egyesült keresztény sereg - nem léphette át Magyarország határát...

Forrás: Origo

A kiváló taktikai érzékkel bíró hadvezér, diplomata Jurisics Miklós - aki, többszöri isztambuli követként, számos diplomáciai küldetése során igencsak kiismerte már a mind a törököt, mind a Habsburgot – a törökök 1529-es Bécs ellen indított sikertelen ostroma után, s Habsburg Ferdinánd jelentős pénztartozása kiegyenlítésére zálogba kapta a nyugat-magyarországi várat, Kőszeget és a hozzá tartozó uradalmakat.

A szépreményű, nyugalmas élet azonban elmaradt. Mert Nagy Szulejmán erői 1532. augusztus 5-én óriási erővel támadni kezdték a maroknyi védővel rendelkező, ám Jurisics által – saját vagyonából azonban igencsak megerősített végvárat, Kőszeget.

A 25 napig tartó, ádáz török ostrom a korabeli hadművészet minden újítását bevetette: a legmodernebb, félelmetes Falkon ágyúk tűzétől, az aknatámadásoktól, az elsőként itt használt ostromtornyokon, a kíméletlen a muskétatűzön, a tüzes nyílzáporon, s az Allahhoz intézett fohászon át, a török hadsereg legfélelmetesebb alakulatáig, a kegyetlen janicsárokig bezárólag minden szerepelt a repertoáron. Sikertelenül...

Forrás: Origo

Augusztus 5. és 29-e napjaiban a nyomasztó fölényű török támadást a maroknyi várvédőnek sikerült rendre visszaszorítania. A korabeli oszmán haditudósító, Musztafa Djelalzade-től származó leírás ekképpen láttatta a korabeli Kőszeget:

„A nevezett erősség egy nehezen járható hegy lábánál épült nagy vár, amelynek fala terjedelmes, mint az egész világ, a levegőbe nyúló bástyái magasabbak az égi Hal csillagzatánál, és olyan erősek, hogy nem lehet leírni... A csatorna is külön védelmet képez. Ha valaki bevetné magát a vízbe, nem tudna a meder aljára érni, de azon nem is lehet átkelni, csak a madár tudja átrepülni... A lagimdzsik (aknászok) szörnyű nagy fejszékkel aláásták a várfalat és már-már a földgolyó közepére értek. ...

... A külső városában csodálatosan épített, művészi templomok vannak, levegőbe meredő tornyokkal, amelyek a rossz úton járó, keresztimádó keresztények imádkozóhelyei.

...A harcra kész (török) csapatok, a város ellen rohamra indultak, magasra tartva a zászlókat ezeket kiáltva: Allah, Allah a hatalmas!”

(Dzselálzáde Musztafa, Az országok osztályai és az utak felsorolása)

Forrás: Origo

Magyar fricska... – különös „győzelem” a magyar ellenállást szimbolizáló falaknál

A megsemmisítő török roham augusztus 29-én következett volna. S ha Európa segítségére nem is, az Égiek jeges „áldására” azonban számíthattak a sokat próbált Kőszegiek. Rendkívüli időjárás kerekedett, s az amúgy is éhes, elfáradt, élelmiszerhiánytól és ragályos betegségtől szenvedő török táborban a hite vesztettség éledésével, a harci kedv is lohadni látszott... Különös, babonás félelem ült a török seregre.

A szultán napokig tartó, sokféle békekötési próbálkozása után végül Ibrahim nagyvezír augusztus 29-én újabb követet küldött Jurisicsnak, s felajánlotta, amennyiben kitűzik a török lófarkas lobogót, azaz jelképesen átadják a várat Szulejmánnak, megkegyelmeznek a magyar várvédőknek, így Kőszeg vára is a kapitány kezében maradhat. Jurisics egy rommá lőtt végvárral, mindössze kétszáz elfáradt emberrel, s három hetes ostrommal a háta mögött végül elfogadta Nagy Szulejmán ajánlatát. Az oszmánok tíz török katonát, tíz török zászlóval küldtek a várba, hogy kielégítve a világhódító maradék dicsvágyát, kitűzzék végre a lófarkas lobogót a magyar ellenállást szimbolizáló falakra. Ám a magyar fricska még így sem maradt el...

Jurisics leitatta a tíz törököt, s bajtársait török ruhába öltöztetve tűzette ki saját embereivel az idegen lobogót. Vagyis eleget tett személyes fogadalmának, hiszen ezzel a furfangos húzással, egyetlen egy török sem lépte át a magyar dicsőséget jelképező Kőszeg várának a falát. Szulejmán teljesítve kötelezettségét valóban elvonult seregével a bevehetetlen vár falaitól, amelynek emlékére mind a mai napig, 2022. augusztus 29-én, éppen 490 éve, hogy a hősök dicsőségére Kőszegen a harang 11 órakor szól.

Forrás: Origo

A magyar szívdobbanással együtt lüktető horvát bán, Jurisics Miklós rendíthetetlen helytállása, s a százszoros túlerővel szembeni honszerető magyar hősök miatt a harangszó, ma 490 év után is ugyanazt zúgja Kőszegen: sosem lehet feladni, s a legreménytelenebbnek tűnő helyzet is tartogat meglepetéseket, ha azt egy céltudatos, ám jól szervezett, maroknyi védő, a korabeli végvárak erős falai mögül, szívvel lélekkel teszi...

Kőszeg 1532-es sikertelen ostroma hívta fel a figyelmet a magyar végvári rendszer jelentőségére. A józan ész, minden emberi számítás és a hideg logika ellenében is Kőszeg hősei meghátrálásra, s visszavonulásra kényszerítették a világhódító terveket, s annak kitervelőjét. A világ akkortájt legerősebb hadserege az azt követő másfél évszázadban - köszönhetően a félelmet nem ismerő, bátor magyar helytállásnak - nem mert nyílt csatatéren a keresztény erők ellen fordulni...

A szerző, Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója.