Békénk és fejlődésünk a választás tétje: nemzeti összhangot, világos többséget kell mutatnunk április 3-án

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.

Ma nehéz napokat, heteket, hónapokat élünk át; mire felocsúdtunk volna az elmúlt két év pandémiás válságából, a keleti szomszédságukban kitört egy háború, és az Ukrajna orosz inváziójával megkezdődött katonai harc, véres konfliktus veszélye miránk is veti hosszú árnyékát.

A helyzet nagyon súlyos. Tudjuk, érezzük, kívánjuk, hogy békére van szükség, amiként azt is, hogy hazánk nem sodródhat a háborúba. Mindeközben azt halljuk, hogy az ellenzék, a baloldal felelőtlen kijelentéseket tesz: energetika terén elzárná az orosz gázcsapot, és magyar katonákat, illetve fegyvereket küldene Ukrajnába, ezzel súlyosan veszélyeztetve Magyarországot és a kárpátaljai magyarokat.

Ilyen nehéz időkben félre kellene tenni a krízis és háború előtti viszályokat, el kellene felejteni a személyes és politikai viszályokat, az ellenzéknek pedig – mi mást kérhetnénk tőlük – meg kellene őriznie a gyűlöletét a békésebb időkre...

"Erre az elszántságra és összefogásra lesz szükség április 3-án is" Fotó: Koncz Márton - Origo

Ha Ukrajna népe azon pártos és megosztó szellemben tenné a dolgát, mint amit az itthoni baloldali ellenzék képvisel, annyi esélye sem lenne, mint most. Érdemes ideidézni Churchill szavait, aki miniszterelnökként, a világháborús időkben ezt mondta brit honfitársainak: „Tessék figyelmen kívül hagyni a pártérdeket, nem aláaknázni minden energiánkat, a nemzet teljes képességét és erejét a küzdelembe vetni, és minden erős ló húzza a nyakörvet." Strong horses – üzente Churchill, a szónok. Mi is legyünk erősek!

Magyarország mindent megtesz, hogy megvédje saját és Európa biztonságát, mint tette azt például a déli határon is 2015 óta, és ezt honvédelmével, a határok védelmével és egy részben védelmi jellegű humanitárius stratégiával tudja megtenni. Segít, ha kell, de képes megvédeni szuverenitását, saját ereje és szövetségesei révén; teljesíti kötelezettségeit, és mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarország, a magyarság újabb ezer évig fennmaradjon, amiként a történelmi üzenet is, a mai magyarokról az utókornak: „Ők igazi hősök voltak, akik végig küzdöttek, és megvédték hazájuk és Európa biztonságát."

Magyarország, valamint Kelet- és Közép-Európa hasonló történelmi sorsú országai, ügyükben és szükségükben összekapcsolódva, erősek és képesek arra, hogy megvédjék saját érdekeiket, és még a nagyhatalmi vetélkedések és szankcionálások sűrűjében is jóbarátként segítik egymást, bátor kiállásuk legnagyobb erejével.

Bár jelenleg Ukrajna egyes részei egy szomszédos katonai nagyhatalom szorításába kerültek, és más európai országok is komolyan aggódnak, saját területüket és biztonságukat jogosan veszélyben érezve, nekünk sohasem szabad feladni a tárgyalásos rendezésbe vetett hitünket. Bízni kell most is a klasszikus diplomácia eszközeiben, a tárgyalásokban, mindig meg kell hagyni a megegyezés, a béke lehetőségét, és akkor – erőt mutató széles összefogással – nem fogunk kudarcot vallani.
Ma ezen kell munkálkodnia Magyarországnak is, egyrészt hogy biztosítani lehessen földrészünk békéjét és nyugalmát, másrészt viszont megvédeni a hazai stratégiai érdeket, így az ország energiabiztonságát, a rezsicsökkentés vívmányait és ezekkel együtt a magyar gazdaságot.

Mindeközben halljuk, hogy a baloldal kormányfőjelöltje azt mondja: Magyarországnak azt kell tennie ilyen nemzetközi helyzetben, amit a NATO és az Unió elhatároz. Ha a NATO azt kívánja, akkor például küldjünk fegyvert és csapatokat Ukrajnába – így hangzik Márki-Zay gondolatmenete. A példánál megmaradva: a NATO azonban államok, nemzetek védelmi szövetsége, amelyben maguk a tagok döntik el, mi történik, vagyis nekünk, magyaroknak nem pusztán azt kell cselekednünk, amit más államok akarnak, mondanak, hanem nekünk, magunknak kell kiállni hazánkért, és képviselni nemzeti érdekeinket a katonai szövetségen belül.

A magyar baloldal azonban azért felelőtlen most különösképpen, mert háborús résztételre biztat; márpedig Európa és a világ igazi és tartós győzelmet a békével, nem pedig a háború győzelmével – akár Ukrajna, akár Oroszország letiprásával – érhet el.

A konfliktusok békés rendezése – és az ebben elkötelezett, határozott nemzeti kiállás – az élet azon rendjének felismeréséről szól, hogy együtt kell élnünk ezen a Földön, ezen a földrészen, és hogy bármely együttműködés érdekében békességnek kell lenni a népek, nemzetek között. Felismerni – ahogyan Wass Albert megfogalmazta –, „hogy a föld egymáshoz fűzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot."

A veszélyes háború a közvetlen közelünkben van. Nekünk körültekintőnek és bölcsnek kell maradjunk, miközben természetesen soha nem fordíthatunk hátat sem kárpátaljai magyar testvéreinknek, sem pedig a bajba jutott ukrán népnek. Lehet-e is magyarként, közép-európaiként figyelmen kívül hagyni vagy bagatellizálni azt a félelmetes pusztítást és szenvedést, ami ott történik, amit ott láthatunk? Elemi ösztönünkkel és szolidáris mivoltunkkal, arra jutunk, hogy nem fordíthatjuk el aggódó fejünket, és cselekednünk kell, hogy legelsőként is: segítsünk a bajba jutottakon. Itt vagyunk, otthon vagyunk, nekünk ez a világ, ez a régió a tágabb hazánk, és most a legjobbat kell kihoznunk minden cselekvésünkből, minden döntésünkből. De persze ne becsüljük alá a kockázatokat – a stratégiai nyugalomra is intő kockázatokat –, amelyek számbavételével cselekednünk kell.
A hatalomba törekvő baloldal azonban sajnos szemmelláthatóan híján van ennek a stratégiai megfontoltságnak, és veszélybe sodorná hazánkat. Nincs kiforrott rutinjuk és hasznos politikai tudásuk a válsághelyzetekről, korábban kormányon rendre kudarcot vallottak, és mindmáig hiányzik belőlük a nemzeti felelősségérzet. A baloldal karddal papolna békét, miközben végig megfeledkezik Magyarország nemzeti érdekeiről, legfőképpen: biztonságunkról. Az ellenzék felelőtlen hozzáállása csak rontaná, eszkalálná a helyzetet, és ez hazánk érdekeivel ellentétes.

Az ukrajnai háború ügye a kampány hajrájában minden más témát zárójelbe tett, és mint a miniszterelnök visszatérően hangsúlyozza: világos, hogy hazánk és Európa ma abban érdekelt, hogy ez a pusztító fegyveres konfliktus minél hamarabb és tárgyalásos úton lezáruljon. Mind a feleknek, mind a leginkább érdekelt szomszédos államoknak – és természetesen a nyugati hatalmaknak – minden szükséges erőfeszítést meg kell tennie a következő időszakban, hogy a béke – a viszonylagos nyugalom – helyreállhasson az EU és a NATO keleti szomszédságában. Mindezt Magyarország kormánya azonban végig saját nemzeti érdekeink szem előtt tartásával és a nem egyszer kemény diplomáciai küzdelmeket is felvállalva, bátor és elszánt módon teszi.

A magyar diplomácia – bár az itthoni baloldal és külső segítői folyton igyekszenek provokálni a nemzetközi médiában időről időre megjelenő bírálatok, aggályok kapcsán – következetesen tartja azt az álláspontot, hogy Magyarország ma nem Ukrajna vagy éppen Lengyelország kormányaival áll vitában, hiszen teljesen természetes, hogy akár Ukrajna, vagy akár a NATO-tag Lengyelország és balti államok vezetőinek a saját állampolgáraik érdeke számít elsőnek. Ukránok és lengyelek, magyarok és szlovákok, mindenki igyekszik képviselni a maga nemzeti álláspontját, tekintetbe véve például a jelentős kitettségünket, orosz energiafüggőségünket, egyáltalában: a honfitársaink megingott biztonságérzetének mihamarabbi helyreállítását.

A magyar miniszterelnök szavaival: „Nekünk pedig nincs fontosabb Magyarország és a magyar emberek biztonságánál." Ezért nem hajtja végre hazánk Ukrajna elnökének a követeléseit, ezért nem küld katonát, lőszert, fegyvereket, és ezért nem engedjük át hazánk területéről a fegyverszállítmányokat közvetlenül az ukrán–magyar határnál. Magyarország nem engedheti meg az oroszokkal szembeni uniós szankciók kiterjesztését az energiahordozókra, nem fogja megtiltani azok beszállítását Magyarországra.

A március 15-i Békemenet résztvevőinek egy része Fotó: Koncz Márton - Origo

Hazánk elkötelezett nemzeti kormánya legfőképpen a magyar baloldallal áll vitában, amelynek támogatására – az itthoni politikai hagyományok alapján megszokottan – most sem számíthat. Lehet, hogy egy baloldali magyar kormány végrehajtaná Zelenszkij ukrán elnök követeléseit, vagy azok nagy részét akár a magyar nemzeti érdek rovására is, és legrosszabb esetben akár bele is sodornák Magyarországot ebbe a szörnyű háborúba; de az szinte biztos, hogy a magyar háztartások nyakába tennék felelőtlen döntéseik révén a háború súlyos anyagi terhét.

A baloldal és nemzetközi elvbarátai – a Fidesz egykori politikai családját adó, és Donald Tusk bukott lengyel miniszterelnök által szétverni igyekezett Európai Néppárt soraiban is – olyan javaslatokat hagyna elfogadtatni Oroszországgal szemben, amelyek súlyosan sértenék hazánk nemzeti érdekeit. Ezek legfőképpen a gazdaságot érintenék. Továbbá: a magyar álláspont az, hogy Magyarország – és lehetőleg Európa – katonailag, fegyveresen nem avatkozik bele az orosz–ukrán háborúba. Ezért fontos sikere a többi közt a magyar diplomáciai erőfeszítéseknek a NATO-ban annak a közös álláspontnak az elfogadtatása, hogy a védelmi szövetség igyekszik elkerülni, hogy a háború eszkalálódás révén átléphesse Ukrajna határait. Ennek érdekében kell elutasítanunk április 3-án a baloldal háborús kockázatot rejtő politikai ajánlatát, és a nemzeti érdeket felvállaló kormányerőket támogatnunk szavazatainkkal.

Magyarország, amely a 20. század során két világháborút és egy nemzeti szabadságharcot is megélt, és megtapasztalta azok pusztító nehézségeit, természetesen segít, és segíteni fog a menekülőknek, a szülőföldet az embertelen háború miatt elhagyni kényszerülőknek. Ezt tette például 1939-ben és 1940-ben is a lengyel, majd francia menekültek befogadásánál; az akkori háború kitörésekor több mint 100 ezer lengyel katona és civil menekült érkezett hazánkba, akik a szovjet és német fenyegetés elől menekülve itt kerestek menedéket. És mi segítettünk, és segítünk most is. Ezrek, tízezrek mozdultak meg, és tettek valamilyen lépést azért, hogy a bajba jutottaknak támogatást, védelmet, illetve bármilyen hasznos hozzájárulást nyújtsanak.

Magyarország első – immár megválasztott – női köztársasági elnöke, Novák Katalin idézte parlamenti beszédében Alaptörvényünket, abból is a Nemzeti Hitvallást, mely szerint: „... a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra". Most, amikor a háború – hazánkra és nemzetünkre nézve: háborús veszély – eltüntette mindennapjaink nyugalmát, a hétköznapok biztonságának eddigi érzetét, és – mint fogalmazott – „a holnap derűjét", a májusban hivatalba lépő államfő a 21. század eddigi válságai kapcsán a lelki-szellemi megújulás szükségét hangsúlyozta, mint fontos és lehetséges kivezető utat a magyarok számára. Legfőbb üzenete szerint: mi, magyarok békét akarunk, mert csak békében lehet gyarapodni, építkezni, tervezni, és egymásra mosolyogni. Ehhez olyan összefogásra van szükség, amelyet amúgy – a politikai pártok és sajtó világának egy részét leszámítva – valóban megtapasztalhattunk az elmúlt hetekben, hónapokban is.

A 2010-ben megszületett nemzeti összefogás – nemzeti együttműködés – azonban nem csak válsághelyzetben, hanem békeidőkben is szükséges. 2010 után ez tette lehetővé Bethlen István miniszterelnök szavaival „a nemzet lelki összhangjának helyreállítását", a közjogi, majd gazdasági és pénzügyi konszolidációt, és ennek kormányzati útja 2014-ben és 2018-ban is markáns, elkötelezett választói megerősítést nyert.

Erre az elszántságra és összefogásra lesz szükség április 3-án is, amikor a következő esztendők útjáról és irányáról, a magyar kormányzati politika folytatásáról dönthetünk. Megint itt vagyunk, megint a szívünkkel és az értelmünkkel kell egyszerre döntést hoznunk a magyarság sorsáról. Ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott: a háborús veszély nem csökkenti, hanem növeli, sőt az egekbe emeli a választás tétjét. Tapasztalt, és az ország, a nemzet ügye iránt szívvel és ésszel elkötelezett kormányra lesz szükségünk a továbbiakban is, egy olyan politikai és kormányzati erőre, amely alkalmas arra, hogy Magyarország és nemzetünk biztonságát, további gyarapodása lehetőségét megőrizze.