Alkotmány Ég és Föld között – A 800 éves Aranybulla és ami „fölötte” van...

Az Aranybulla a „szívben bírt igazságot", az ősöktől örökölt, a tudatalattiból ható, ám a magasabb rendűtől, Istentől létező igazságeszményt rögzíti „néhány csepp" tintával egy szál papírra. A ma 800 éves dokumentum "csak" egy törékeny pergamen, s pár száz „varázserejű" szó, amelyre évszázadokon át esküsznek fel királyaink, s amely alapjául szolgál a magyar lélek legfontosabb kötőanyagának: a szabadság szent eszményének a védelmére.

A magyar történelem dicsőséges és könnyfakasztó eseményei - akár a múltban, akár a jelenkorban - sorra bizonyítják, hogy a nemzet nagy pillanatiban az Ég, a Földdel találkozik... Wass Albert szavaival élve, „a világ fölött őrködik a Rend..."

Így van ez az idén, Szent György napján 800 éves történeti alkotmányunk égre rajzolt csillagzatával, a kontinentális Európa első történelmi alkotmányának, az Aranybullának az évköri időzítésével is.

Mert a múltban nem a balga véletlen, hanem a szent szándék, a spirituális tudatosság volt az oka, hogy szent cselekedetet, szent helyen, szent időben, szent csillagzat alatt, szent évköri pillanatban hajtottak végre.

A beavatás jellegétől függően így volt ez - hogy csak néhány példát idézzünk meg - Szent István karácsonyi, Hunyadi Mátyás húsvéti uralkodóvá avatásával is,

s így volt ez az 1222. április 24-én, azaz éppen ma 800 éve kibocsátott, a magyar igazságot és szabadságot évszázadokra meghatározó történeti alkotmányunkkal, az Aranybullával is, amelyet - a földi világot, s a magyar hazát oltalmazó - Szent György napján hirdetett ki II. András király.

Mert a régiek nemcsak értették, s tudták, de törekedtek is rá, hogy évkör szakrális pillanataiban, különleges csillagászati „pontokon", beavató csillagzat alatt - vagyis ahol az Ég a Földdel találkozik, így az emberi akarat az Isteni akarattal szentelődik - rendezzék fontos ügyeket.

Mert eleink nemcsak értették és ismerték a szakrális rend erejét, így a naptári rend jelentőségét, de át is élték, milyen erő hat a földi világra, amikor az ember megfogja az oltalmazó Isten kezét.

Az Aranybulla és ami „fölötte" van...

Csupán egy törékeny pergamen, pár száz „varázserejű" szó, amely nyolc évszázadon át mostanáig összetartott egy országot. Ez az Aranybulla, II. András által törvénybe iktatott egyedülálló Alkotmánya, amelyre évszázadokon át esküsznek fel királyaink, s amely alapjául szolgál a magyar lélek legfontosabb kötőanyagának: a szent szabadság eszményének a védelmére.

Az Aranybulla, II. András által törvénybe iktatott egyedülálló Alkotmány Forrás: Origo

A Szent György napi országgyűlésen, Fehérváron kihirdetett Aranybulla olyan korszakban, olyan zűrzavaros időkben született, ahol az idegen érdekek miatt sérült a történelmi igazság, s a jövő egyetlen biztosítéka, s lételeme a régi, Árpádoktól örökölt rend újjászületése volt.

Így vált az Aranybulla, a "szabad emberség" élet-gyakorlatává, amely írott formában rögzíti a szabad magyar lélek, a Szent Korona, s az uralkodó hármasának egymáshoz tartozó, semmilyen más korabeli királyságban hasonló módon nem létező igazságát: egymáshoz, a világhoz és Istenhez való viszonyát.

Olyan jogi dekrétum - ahogyan azt dr. Varga Tibor kiváló jogtörténész idézi Hérodotosztól - a „szívben bírt igazságot", tehát a mélyről, az ősöktől örökölt, a tudatalattiból feltörő, ám a magasabb rendűtől, Istentől létező igazságeszményt rögzíti „néhány csepp" tintával egy szál papírra.

A ma 800 éves Aranybulla egy nagyívű történelmi múltból jövő nemzeti közösség szabadságfelfogását rögzíti évszázadokra előre, a jövő számára. Forrás: Origo

Olyan - a korabeli Európában azóta is - egyedülálló szerves, történeti alkotmány, amely e mélyről jövő szabadságot, a magyar lélekben, néplélekben élő szabadságot veti papírra, így többek között:

• korlátozza a király hatalmát az alattvalóival szemben,
• az erősökét a gyengékkel szemben,
• határt szab a vagyonszerzésnek, s mértéktelen hatalomvágynak,
• kizárja a gazdasági haszonszerzésre jött idegeneket az ország javaiból, s az országos tisztségek vállalásából,
• s védi a magyarokat az idegen zsarnokságtól.

Olyan - Európában azóta is egyedülálló - társadalmi formáció, az Apostoli királyság jogi dekrétuma, amely tudatja, hogy:

• a magyar királyság nem magántulajdon, hanem közhatalom,
• amelyben a Korona nem egy uralkodóház tulajdona,
• az egyén és a nemzet nincs alávetve az emberi önkénynek,
• ahol az uralkodó Istennek és saját népének tartozik felelősséggel.
• S amely szerint - amint azt az ellenállási záradék is kimondja - amennyiben az uralkodó a jog ellenében kormányoz, a nemzet ellenállhat és ellent is mondhat büntetlenül és sértetlenül az uralkodónak!

A ma 800 éves Aranybulla egy nagyívű történelmi múltból jövő nemzeti közösség szabadságfelfogását rögzíti évszázadokra előre, a jövő számára. Arra a gondolatra épül, hogy amit már az Ősök is igaznak, nemesnek, erényesnek, így követendőnek tartottak, az bármely korban, így a jövőben is igaz, nemes, erényes és követendő kell, hogy legyen, mert az embernél magasabb régióból: Istentől származik.

Ezért Igazsága egyszerre ősi és egyszerre modern, hiszen örökérvényű.

Az Aranybulla oly korban, a nemzet idegeneknek való kiszolgáltatottságának és gazdasági hatalomszerzésének egy olyan korszakában fogant, amely rákényszerül, hogy újraidézze az ősi rendet: az ősök „zsigerekben élő" igazságát, s a magyar nemes ember összetartozását, évszázadokra előre megerősítve az államalkotó elv Istentől eredő, ősi alapjait.

Mélyről jövő, „szívben bírt" magyar alapelve, pedig még a történelem viharos évszázadaiban is megtartotta az igazság és a nemzeti szuverenitás szent eszményét.

A szerző, Wieber Orsolya, a csizio.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója