Minek terem próbaterem, avagy a gyakorlás dicsérete

Ókovács szerint az opera - 208. levél.

Édes Néném,

söpörjük ki szilveszterkor a kamrát: az év végi utolsó levélben tisztázzunk egy elmaradást. Írtam valamikor, hogy az Eiffel Csarnok belsejébe még építünk néhány próbatermet, és ez lesz a belső beruházás legvége. Tényleg így van, közeleg is az átadásuk, de erről majd talán legközelebb. Most fogjuk rövidebbre, legyen szó csak a próbafolyamatról magáról, nesze neked, szilveszteri morzsaparti!

Mert egyszer kérdezte Kegyed, hogy is esne szét egy operaprodukció néhány hiányzástól, miért kell annyira védeni a próbaidőszakokat?

Hát elmondom. Tűzzünk ki, mondjuk, egy felújítást, tehát a repertoáron szereplő produkció visszajövetelének próbaidőszakát. Ez általában 3 hét, nyilván a darab hosszától, nehézségétől, a szcenika problémáitól vagy a szereplők nagy létszámától függően is kilenghet valamennyit. (Pláne, ha esetleg többes szereposztásnak kell bepróbálni a darabot, de ez nálunk ritka.)

Legyen, mondjuk, egy Verdi-műről szó. Általában nem sikerül pont ugyanazt a szereposztást kitűzni szakmai vagy egyeztetési okokból – bizony, nekünk is vannak ilyen problémáink dögivel, külföldi meghívások és saját produkcióink miatt –, így mindig van új beálló, akinek a számára az előadás a null kilométernél egyetlen videófelvételként létezik, azt tudja csak megnézni kiindulásként. (Esetleg korábban máshol énekelte, nem nálunk, ami legalább annyi zavart is képes okozni, mint előnyt, az egyes művek partitúra-verzióinak és az operaházak sajátos húzásainak köszönhetően...)

A színpadi próbaszakasz előtt a színházi korrepetitor átnézi az énekesekkel az operát egy kisebb gyakorlóban: szerződés szerint mindenkinek teljes szólamtudással kell érkeznie, elvileg tempók, verziók, kiejtések egyeztetése, a társas jelenetek összecsiszolása zajlik itt már.

Az effajta zenei együttlétbe egy ponton a karmester is bekapcsolódik: vezényli a zongoristát és az énekeseket a hangszer körül, megfogalmazza sajátos kéréseit. Ha mondjuk, a tenor egy másik intézményben vállalt fellépése miatt nincs ott ezeken az együttespróbákon, akkor helyette a többiek laláznak, vagy a zongorista kukorékolja a végszavakat, de egyes részeket értelmetlen nélküle venni, a szerelmi kettőst végképp, így az el is marad. Majd a rendpróbákon, reménykedik a stáb, ha lesz rá idő.

Indul az a szakasz is, a második, a leghosszabb: egy nagyobb teremben díszletjelzések között, még saját ruhában folyik a rendezés felelevenítése.

Itt már a játékmester az úr, a rég távolba veszett alkotó egykori munkatársa, földi helytartója, a rendezői példányból dolgozik. Mivel a baritont elengedték egy turnéra, az első és a harmadik felvonás áriáit egy hétig ugorni kell, a nagy tablókban pedig a rendezőasszisztens lesz a testdublőr.

Természetesen nem tudja a szerepet, helyette a súgó dünnyög, néha a legyezgető karmester kiáltozik. Az asszisztens miatt csak harmadgőzzel megy a munka, finom dolgokat se csinálni nem tud, se értelme nincs kérni tőle, hisz ő csak imitál, a tenor pedig vagy nem tud összebújni a szopránnal, mert nem énekelték össze a részeiket, vagy vokalizál ugyan, de akkor meg nem tud színpadi utasításokat memorizálni, ráadásul a hakniban széténekelte a torkát, ezért leginkább csak jelzi a hangokat, markíroz.

A játékmester ideges, mert futnak az elveszített idő után, és a bariton is majd visszaesik ide teljesen tájékozatlanul. Pedig még nem is sejti, hogy az alt az igazgatóságnak előállt egy jótékonysági hangverseny kikérőjével, és ugye, ezt igazán nem lehet megtagadni tőle. Még próba is van rá, tehát ő a nagyszínpadi időszak elején kicsit nem lesz.

Ókovács Szilveszter Fotó: Polyák Attila - Origo

Amikor a karmester rájön erre és háborog, leoltja azzal, hogy a többiek is elmehettek, és ő nem egy hétig lesz távol, és nem is pénzt keres, mint a többiek, pedig még hitele is van. És tudja a szólamát, alig van szerepe a darabban. Tulajdonképpen.

Nos, a harmadik időszak is eljött, amikor viszont megfázik a szoprán. Talán a főpróbára helyre tudja hozni magát, de az azt megelőző négy napon az asszisztens megadóan jön-megy helyette is a színpadon. A bariton jelen, szólna is a hangja, de szétutazta magát a turnén, rettenetesen fáradt, és ezért dekoncentrált.

Amikor jó passzba kerülne, az alt hiányzása miatt folyton kiakad, mert „hogy lehet elengedni valakit a nagyszínpadi periódusból?" A próbák hangulatának ez sem tesz jót. A tenor-szoprán jelenetek kidolgozása most már reménytelen, és mivel e szakasz második felében, amikor már zenekar is van, immár a karmester az úr, a színpadi hibák miatt megállni nem lehet, csak kutyafuttában javítgatni azokat a zenei problémák miatti leállásokkor. Azután felmegy a függöny.

A hét szólistából csak három ment el egy kicsit, de a produkció minden felvonása szétzilálódott, miközben mindenkinek szerződése volt az adott időszakra, tehát nem szívességből (nem) volt jelen, a kontraktusokban meg benne (voltak) mindenféle klauzulák, amiket senki el nem olvasott, és felettébb kikérné magának, ha egyszer egy intézmény a saját érdekeit védendő azokat érvényesítené...

A betegség pont elég bizonytalansági faktor az opera világában – a sérülés meg a balettben –, ráadásul egymással is összeakadhatnak előadásaink, beugrásokkal meg pláne, tehát épp elég mindezeket kezelni.

Ha ilyenfajta menlevelet adnánk továbbra is a szabad ki-bemászkálásnak a próbákról, az épp olyan súlyosan ásná alá az európai első vonalba jutni kívánkozó Opera előadásait, mintha eltekintenénk a zenei átvételtől, tehát a színpadi próbák megkezdése előtti szólamtudás ellenőrzésétől. Remélem, érthető és világos a tanmese. Színpadilag elsőrangú, hogy egy jelenet mennyire van kidolgozva, vagy hagyatkoznak, kénytelenek hagyatkozni improvizációra.

Ez utóbbi esetében is lemegy az előadás, de művészi minőségről nem beszélhetünk, hisz egy Verdi-opera mégsem szituációs komédia vagy rögtönzőshow. (Természetesen a magát széthaknizó énekes is elénekli a szerepet, de nem mindegy, hogyan.)

Az Eiffel Műhelyház Forrás: Nagy Attila

Az pedig, hogy színészileg mennyire kidolgozott, mennyire improvizált a játék, a magánszámokban még csak-csak elmegy, de már a partnerekkel való játék vagy bonyolultabb szcenikai pillanatok, fontos rendezői beállítások kapcsán az egész előadást irányítja a lefolyóba.

Persze, véget fog érni a mű, akusztikai értelemben hű és sikeres előadás is születhet nagy énekesekkel, koncentrált zenekari és énekkari közreműködés nyomán, formátumos karmesterrel, de mi mégsem hangversenyterem volnánk, hanem színház, és maguk az operaszerzők is beleszámították alkotásuk hatásába a vizuális élményt. Hovatovább épp erről szólna az opera meghaladhatatlan – ráadásul a szintén összművészeti filmmel szemben hic et nunc – művészi komplexitása.

Úgyhogy a rutin nem pálya: szükség lehet rá váratlan helyzetekben, beugrásoknál, de a világ első vonalbeli operaházaiban szokásos – premiereknél 6-7, felújításoknál 3-4 hetes – próbafolyamat elmélyült munkát és minden értelemben szöveghű megoldásokat követel.

És ha ezt elfogadjuk, innen már egyszerű a sor. Az a küldetésem, hogy a Magyar Állami Operaházat az európai (nem a világ-, az messze van) élvonalba vezessem. Tíz éve eszerint igazítjuk a lépéseinket. Azért tervezünk előre, hogy minden további lépést előre lássunk, azokra készülhessünk. Azért cseréltünk repertoárt, hogy újra érdekesek legyünk.

Azért hoztunk létre Műhelyházat, hogy szebb, hatásosabb díszleteket és jelmezeket készítsünk a produkciókhoz. Azért építünk próbatermeket, hogy kidolgozott előadásaink szülessenek.

Azért adunk magasabb fizetéseket és gázsit, hogy lehetőség szerint a legjobb magyar művészeket léptessük fel a legjobb asszisztencia mellett. Azért újítunk fel és hozunk létre színházakat, hogy a közönség minőségi környezetben, modern technikai körülmények között lásson előadást.

Ennek a produkciós láncnak eltéphetetlen szeme kell legyen a próbafolyamat, amely tehetséget, tudást, szorgalmat és koncentrációt egyaránt követel. És – jelenlétet. Hát ezért óvjuk mostantól még nagyobb figyelemmel a próbafolyamatainkat. És drága Néném, csak félve teszem hozzá: melyik orvosi team tagja távozhat a saját műtétjéről? Hány pedagógus nem tartja meg óráját, mert helyette inkább egy másik iskolában tanít egy keveset? Mi is csak valami hasonlót várunk el: a szerződések komolyan vételét vagy felbontását. Ki állíthatna mást?

Van egy – még szilveszteri mámorban is leírhatatlanul szleng – zenészbölcsesség arról, miért jó a fáradságos gyakorlás, a próbafolyamat. Ismétlés a tudás ... anyja – ezt fokozza. És igaza van, mármint a keserűség hajtotta szenvedélyességben. De mindegy már ez a bosszankodás is, elhagy minket az óév. Jobbat, szebbet, igazabbat, okosabbat és megértőbbet helyette!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2021. december 31.