A hátam közepére sem kívánom Gyurcsányt
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
„Az ország jó irányba halad, és nem akarjuk, hogy Gyurcsány Ferenc visszatérjen a hatalomba" – mindenki ezt mondta, akit megkérdeztünk, és pontosan ezért jött a Móricz Zsigmond körtérre a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony petíciót aláírni. Folyamatosan érkeztek az emberek, szinte egy perc megállás sem volt. Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója azt mondta: már jóval több mint egymillió ember aláírta az ívet. „Az aláírók többsége látja, hogy ami a baloldalon folyik, az színjáték, és az elmúlt 15 évben a baloldal lényegében Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott" – hangsúlyozta.
A hátam közepére se kívánom Gyurcsányt és a pártját
„Már nagyon vártam önöket, végre megtaláltam a pultot"
– már messziről így kiált egy középkorú férfi, és mosolyogva, integetve közelít a Móricz Zsigmond körtéren a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! standjához. Azért jött, hogy aláírja a petíciót.
Miután az aláírásgyűjtő ívre írta a nevét, kedélyesen elbeszélget a Fidesz munkatársaival. Természetesen a jövő évi választásokról van szó, és persze arról, hogy micsoda szerencse, hogy ilyen pompás idő van még októberben is.
Mi is odamegyünk a férfihez, és megkérdezzük: miért döntött úgy, hogy aláírja a petíciót.
„Teljesen egyetértek a Fidesz céljaival. És a hátam közepére sem kívánom Gyurcsányt és pártját – és persze a balliberális koalíciót se."
Jászay András azt is hozzáteszi, hogy amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, akkor külföldön dolgozott, de a híreket persze figyelte.
„A 2006-os eseményekkel tele volt a külföldi sajtó. Őszintén reméltem, hogy belebuknak."
Aztán sorolni kezdi, hogy miért támogatja az Orbán-kormányt.
„Visszakaptuk a 13. havi nyugdíjat. Jön a 80 ezer forint is, ami nem csekélység. De mondhatnám a rezsicsökkentést is, ami rendkívül nagy segítség. De hát miért is soroljam, tudja ezt mindenki. Az ellenzéki összefogásról pedig az a véleményem, hogy ez legfeljebb addig tart, amíg – ne adj' Isten – hatalomra kerülnek. Utána összevesznek a koncon."
Miközben beszélgetünk, sorra érkeznek az emberek, hogy aláírják a petíciót. Nincs egy percnyi megállás sem. Egy asszony úgy fogalmaz: mindig fideszes volt, és az is marad.
„Isten őrizz, hogy visszajöjjön a Gyurcsány-korszak! A Fidesszel én és a családom csak jól jártunk. Az én nyugdíjam folyamatosan emelkedik, a lányomnak az egyetemen nem kellett tandíjat fizetni, és még tudnám sorolni, hogy a Fidesz intézkedései milyen kedvezően hatottak az én családomra. Én csak annyit tudok mondani, hogy jó irányba halad az ország, és csak így tovább!"
Az asszony siet tovább. Az aláírópultnál most van néhány perc a pihenésre, végre tudunk beszélgetni a Fidesz munkatársával, Dr. Vasváry Jenőnével, aki az aláírásgyűjtést segíti. Azt mondja: akik érkeznek, mind azt mondják, hogy nagyon szeretnék, ha jövőre újra a Fidesz nyerne a választásokon. Persze, érkeznek néha baloldali szavazók is, akik olykor kiabálnak velük.
„Van, aki ideáll és gúnyolódni kezd. Ekkor nagyon kedvesen megkérjük, hogy tessék szíves kicsit távolabb menni, mert az emberek jönnek, szeretnének aláírni, és negatív dolgokat egyáltalán nem szeretnének sem ők, sem mi hallgatni. Itt mindenki pozitív, mosolyog, nyugodt, kedves. Ekkor többnyire elszégyellik magukat a provokálók, mert mi nem kezdünk veszekedni, nem vesszük fel a kesztyűt, továbbra is nyugodtak, kedvesek maradunk, és szépen beszélünk mindenkivel. Szombaton volt egy durvább eset, amikor két részeg fiatalember dülöngélt és provokált minket, de nem ijedtünk meg, őket is szépen megkértük, hogy ne kiabáljanak, és menjenek kicsit távolabb a pulttól."
Azt mondja: minden nap folyamatosan jönnek az emberek.
„Már jóval több mint egymillió ember aláírta a városokban, falvakban kihelyezett pultoknál a petíciót. Az elejétől kezdve segítem a munkát, kint vagyok a standnál. Akkor – az első napokban - egyszerre rengetegen jöttek, sorban álltak az emberek, mindenki azonnal alá akarta írni. Az elmúlt hétvégén a nagycsarnoknál voltunk, családok jöttek vásárolni, visszafelé pedig aláírták az ívet. Vasárnap délután pedig a kirándulásból hazaérkezők álltak meg a pultnál és írták alá a petíciót" – mondta.
Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott a baloldal
Később délután megérkezett a pulthoz Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is.
„Nem csökken az emberek kedve, folyamatosan érkeznek, hogy aláírják az ívet, keresik a pultjainkat, és szeretnének csatlakozni a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! petícióhoz. Ennek nem látom más okát, csak azt, hogy sokan emlékeznek arra, milyen volt a 2010 előtti kormányzás, milyen volt az, amikor a baloldal kormányzott, és egyetlenegy dolog vezérelte a kormányzati hatalmat gyakorlókat, mégpedig az, hogyan tudják a hatalmat megtartani. Semmi más nem számított. Úgy gondolom, éppen ezért jönnek ide – például ehhez a pulthoz is – ilyen sokan."
Azt is hozzáteszi, hogy már jóval több mint egymillióan aláírták a petíciót. Nem állnak meg; a cél az, hogy mindenkit megkeressenek, aki egyetért velük abban, hogy Gyurcsány Ferencet a hatalom közelébe sem szabad engedni.
„Nem szabad, hogy visszajöjjön a múlt. Egyszer már nagyon ráfaragott Magyarország. Nem szabad, hogy ugyanebbe a hibába essünk" – mondja.
A forgalmasabb köztereken, nagyobb városokban mindenhol ott vannak a pultok, de mindenkihez megpróbálnak eljutni, személyesen is kopogtatnak majd az elkövetkezendő hetekben a Fidesz támogatói, segítői.
Később pedig majd interneten is lehet csatlakozni a petícióhoz.
„Azt látjuk, hogy az emberek, akik támogatnak minket, azt kérdezik, hogy hol voltunk eddig? Miért nem lehetett már korábban aláírni? Ők is látják, hogy Magyarország további fejlődésével kapcsolatban a legnagyobb kockázatot éppen az jelenti, ha visszajönnek a múlt erői, akik egyszer már legyengítették, romba döntötték, csőd közelébe vitték az országot. Vannak olyan közös értékeink, eredményeink, amelyeket mindenképpen érdemes megmenteni. Ilyen például a családtámogatási rendszer, de mondhatnám azt is, hogy Európa-szerte Magyarországon az egyik legalacsonyabb az adókulcs, amelyet közösen értünk el, közösen küzdöttünk érte. Nem volt egyszerű. Ma már Magyarország erős lábakon áll. Akik jönnek és aláírnak, tudják, hogy nem érdemes elszalasztani a lehetőséget, és Magyarországot tovább kell erősíteni. Azt is mondják nekünk, hogy abban látják a legnagyobb kockázatot, ha Gyurcsány Ferenc visszatér a hatalomba" – teszi hozzá Hollik István.
Azt is elmondja, hogy szokott beszélgetni az aláírókkal, akik mindannyian azt mondják:
ami a baloldalon folyik, az színjáték.
„Az előválasztásnak az első fordulója után mindenki látja a számokat, és teljesen nyilvánvaló, hogy a baloldalt Gyurcsány Ferenc vezeti. Akik idejönnek a standunkhoz és támogatnak minket, látják, hogy a baloldalon egy folyamat lezárult. A második fordulónak semmi jelentősége nincs. Lényegében nincs tétje. Mindenki tudja, hogy akár veszít a baloldal, akár nyer, az elmúlt 15 évben Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott a baloldal. Ez teljesen nyilvánvaló mindenki számára."
Mindig szerettem magyar lenni
A szikrázó napsütésben félénken közeledik egy idősebb úr. Mosolyog. Halkan megszólal:
„Alá szeretném írni az ívet. Kérem, segítsenek, hol tehetem ezt meg?" –kérdezte.
A pult mögött állók azonnal segítenek, tollat adnak a férfinak, aki lassan, csendesen készül, hogy aláírja az ívet. Aztán megtorpan.
„Kérem, segítsenek, nem látok jól."
Készségesen segít persze mindenki.
Mi is odamegyünk, beszélgetünk vele. A férfi – Kovács Gábor - továbbra sem szól túl sokat.
„Miért írom alá? Azért, mert mindig szerettem magyar lenni."
Elcsuklik a hangja. Könnycseppek jelennek meg a szemében.
„Ne haragudjon, mióta megöregedtem és meggyógyultam egy betegségből, sokszor elérzékenyülök. Igen, mindig szerettem magyar lenni. 1956-ban mentősként csináltam végig a forradalmat. Szeptemberben léptem be a mentőkhöz, októberben már a forradalomban dolgoztunk. Október 25-én sortűz volt a Kossuth téren. A rendszerváltás óta mi ott minden évben a mentőkkel együtt koszorúzunk. Most is elmegyek majd" – mondja.
Aztán arról is beszél, hogy úgy gondolja, az ország nagyon jó irányba halad.
„Isten vezérlésével..." – mondja...
A baloldalról pedig inkább nem akar mondani semmit.
„Nem tudok mit mondani az ellenzéki pártokról. Tudnék, persze, de akkor csúnyát kéne mondanom. Inkább hadd ne mondjak véleményt."
Aztán elköszönünk. A férfi lassan továbbsétál a körtéren.