Mérnök, tanárnő, fogorvos, háziasszony - megmutatjuk a Szent Imre Kórház koronavírus-önkénteseit

"Az a generáció vagyok, akinek az a szó, hogy haza, egyenlő az önfeláldozással, a segíteni akarással. Amikor hallottam a rádióban a felhívást, hogy önkénteseket keresnek a kórházakba, nem is volt kérdés, hogy jelentkezem" - mondta Nagy Sándor Lászlóné, aki a Szent Imre Kórházban dolgozik Covid-osztályon önkéntesként. Hozzátette: a kórházban rendkívüli örömmel, nagy tisztelettel és kedvesen fogadták. Úgy érzi, hasznos munkát végez, és talán egy kicsit leveszi a terhet a nővérek, orvosok válláról, akik napi tizenkét órában gyógyítják a nagyon súlyos Covid-betegeket. Beszéltünk egy másik önkéntessel is, Raffai Annamária azt mondta: nagyon örül, hogy segíthet a kórházban - ő adminisztratív feladatokat kap. Bedros J. Róbert, a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, országos kórházfőparancsnok-helyettes úgy fogalmazott: „Már az is sokat számít, ha a betegek naponta egy fél órát tudnak valakivel beszélgetni, akinek van ideje meghallgatni őket. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a lelki támogatás, és az önkéntesek most ebben tudnak a legtöbbet segíteni."

Úgy éreztem, azonnal jelentkeznem kell önkéntesnek, hogy segíthessek

"Öt gyerekem van és hat unokám - világéletemben közösségi ember voltam" - mondta az Origónak Nagy Sándor Lászlóné, Ági néni, aki a Szent Imre Kórház Covid-osztályán dolgozik önkéntesként. Hangsúlyozta: amikor meghallotta a rádióban, hogy önkénteseket várnak a kórházakba, nem volt kérdés, hogy jelentkezik.

Nagy Sándor Lászlóné - önkéntes a Szent Imre Kórházban Forrás: Szent Imre Kórház

"Az a generáció vagyok, akinek az a szó, hogy haza, egyenlő az önfeláldozással, a segíteni akarással. Mindig ilyen ember voltam: ahol tudtam, segítettem.

Néhány hete hallottam a rádióban, hogy lehet jelentkezni önkéntesnek a kórházakba, és láttam magam körül, mennyire súlyos betegséget okoz a koronavírus-fertőzés. Egyre több ember kerül kórházba, egyre súlyosabb a járvány. Úgy éreztem: hív a haza, és azonnal jelentkeztem önkéntesnek. Nem is volt kérdés.

"Persze, a családom félt, de elfogadják, hogy önkéntes ápoló lettem, hiszen ismernek, tudják, hogy mindig ilyen ember voltam, és nem is akarok megváltozni. Azért a Szent Imre Kórházat választottam, mert itt szültem az ötödik gyerekemet, és amikor megkérdeztem az orvost, hogy mennyivel tartozom, azt mondta: Asszonyom, az egészségével. Ezt soha nem felejtem el, végtelenül hálás vagyok a kórház orvosainak és ápolóinak."

Nagy Sándor Lászlóné a lakóhelyén is aktív közösségi életet él kertbarátként. Szépítik a várost, mindent megtesznek, hogy élhetőbb legyen a környezetük.

"Tudja, van egy mondás. Nem emlékszem, hogy ki mondta, és pontosan nem is tudom már idézni, de valahogy így szól:

Nem mindenki arra hivatott, hogy nagy dolgokat hajtson végre, hanem tegye a kis dolgokat nagy-nagy szeretettel. Nekem ez az életfelfogásom.

Ahol tudok, segítek" - mondta.

Ápolástant tanult a gimnáziumban, sőt, gyakorlatra is járni kellett, ezért azonnal elkezdhette a munkát a kórházban - hiszen volt tapasztalata.

"A gimnáziumban minden nyáron kórházban dolgoztunk egy hónapot, és a tanévben pedig minden második csütörtökön gyakorlatra jártunk. Ápolástanból vizsgázni is kellett - van tehát tapasztalatom és végzettségem is. Sokáig foglalkoztatott az is, hogy állatorvos legyek, de végül teljesen más irányban tanultam tovább."

Nagy Sándor Lászlóné önkéntes és Baloghné Tóth Aranka, az A3-as Covid-osztály főnővére a Szent Imre Kórházban Forrás:Szent Imre Kórház

Nagy Sándor Lászlóné néhány napja kezdett dolgozni a Covid-osztályon - kifejezetten azt kérte, hogy itt segíthessen, a legsúlyosabb betegeket ápolja.

"Egyrészt átestem már a betegségen, másrészt túl vagyok az első oltáson is. Azt gondolom, valamennyire már védett vagyok. Mindenképpen segíteni szeretnék, ez a legfontosabb számomra. Ezért jelentkeztem a Covid-osztályra."

Azt mondja:

rendkívül kedvesen, szeretettel, tisztelettel fogadták a Szent Imre Kórház orvosai és ápolói, és úgy érzi, hasznossá tudta magát tenni.

"Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy ne fogadtak volna örömmel és tisztelettel. Úgy érzem, be tudtam illeszkedni a közösségbe, és a munkarendbe, ami itt folyik. Hasznos munkát végzek, és egyáltalán nem érzem, hogy csak a létszámot növelem. Nagyon élvezem a munkát, de látom, hogy milyen küzdelem folyik az emberek életéért. Minden tiszteletem az orvosoké, ápolóké, akik olyan súlyos betegeket gyógyítanak, akik ezen az osztályon fekszenek."

Egyelőre két hetet vállalt, de azt mondta: ha utána is szükség lesz rá, bármikor jön és segít.

"Úgy éreztem, hogy a húsvéti időszakban tudok most a legtöbbet segíteni azoknak az ápolóknak, akik talán a tavalyi húsvétot sem tudták megünnepelni, sőt, a karácsonyt sem. Most próbálom levenni a vállukról a terhet, amennyire persze tudom. De mondtam a kórház vezetőségének, hogy ha a két hét letelte után is szükség van rám, bármikor hívjanak, szívesen jövök"

- mondta Nagy Sándor Lászlóné.

Nagy örömmel fogadtak, és én is boldog vagyok, hogy segíthetek

Raffai Annamáriát telefonon értük el, éppen, amikor a kórházba érkezett, hogy megbeszélje, mikor kezdhet és milyen munkakörben.

„A férjem orvos, és én is kötelességemnek éreztem, hogy a jó ügyért kivegyem a részem a munkában, és jelentkeztem erre a ragyogó kezdeményezésre – vagyis önkéntesnek álltam a Szent Imre Kórházban. A családban is vannak érintettek, többen megbetegedtek. A fiam tizenhat éves vízilabdás, és bár a bajnokság zárt kapuk mögött zajlik, még így is előfordult, hogy néhány gyerek megbetegedett. Szerencsésen meggyógyultak, de láttam, hogy milyen betegséget okoz ez a vírus. Ezért szerettem volna mindenképpen segíteni" – mondta.

Hozzátette: korábban a repülőtéren dolgozott, nincs egészségügyi végzettsége, így valószínűleg adminisztratív feladatokat kap majd. Kiemelte: a Szent Imre Kórházban nagyon nagy örömmel fogadták, és ő is örül, hogy segíthet.

Bedros J. Róbert: Folyamatosan érkeznek a kórházba a segíteni akaró önkéntesek

„Abban hiszek, hogy a gyógyításban elengedhetetlenül fontos, hogy megfogjuk a beteg kezét. A kórházi munkát vállaló önkéntesek most ebben tudnak a legtöbbet segíteni" – nyilatkozta az Origónak Bedros J. Róbert, országos kórházfőparancsnok-helyettes, a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.

„Megható az a segíteni akarás, amellyel a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező önkéntesek érkeznek, ahogy kézzel fogható az a hála és öröm is, amellyel a kollégáink fogadják a jelentkezőket"

– fogalmazott.

Bedros J. Róbert, országos kórházfőparancsnok-helyettes, a Szent Imre Kórház főigazgatója Forrás: Móricz-Sabján Simon

„Legtöbben azt mondják, hogy bármilyen munkát elvállalnak, vagy hogy a húsvéti ünnepek alatt is jönnek. Pontosak, fegyelmezettek, komolyan veszik, amit vállaltak. Kölcsönös tisztelet és támogatás jellemzi az önkéntesek és a szakdolgozók kapcsolatát" – mondta az országos kórházfőparancsnok-helyettes.

Szerinte nemcsak a felajánlásokban, hanem az önkéntes munkában is megnyilvánul az az összefogás, amely ezekben a nehéz hetekben Magyarországot jellemzi.

Covid-gyanús beteget ápolnak a Szent Imre Kórházban fotó: Talán Csaba

Nyugdíjas mérnök, tanárnő, mentálhigiénés szakember, fogorvos, háziasszony – sorolta Bedros J. Róbert a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban munkát vállaló önkéntesek „civil" foglalkozását. Az intézménybe folyamatosan jelentkeznek a segíteni akarók, szinte mindenki határozatlan idejű szerződést köt.

Csak az dolgozhat önkéntesként, aki valamelyik vakcinából mindkét adagot megkapta, vagy igazoltan átesett a Covid-fertőzésen.

Van, aki minden nap jön, mások hétvégéket vállalnak, vagy hetente pár napot. Arról, hogy milyen munkát végeznek, előzetesen egyeztetnek az önkénteseket koordináló ápolási igazgatósággal, és a végzettségtől, illetve a rátermettségtől függően találják meg számukra a feladatot. Az országos kórházfőparancsnok-helyettes azt javasolja, hogy lehetőleg akkor jelentkezzen valaki önkéntesnek, ha legalább két-három héten keresztül, rendszeresen tud munkát vállalni. A beosztás ideje és az elvégzendő munka is a jelentkezőhöz igazodik.

Bedros J. Róbert, a miniszterelnök főtanácsadója, a Szent Imre Kórház főigazgatója Forrás: Szerzoi joggal vedett/Moricz Sabjan Simon

„Van, aki az oltópontokon irányítja az érkezőket, vagy adminisztrációs feladatokat végez. Aki nem akar fertőző betegekkel együtt dolgozni, annak lehetősége van más, nem covidos betegeket ellátó osztályokon is munkába állni. Már az is nagyon sokat számít, ha a laboratóriumba az önkéntes viszi le a vérmintákat, vagy megetet egy beteget. Most mindenhol jól jön a segítség" – fogalmazott a főigazgató.
Bedros J. Róbert hangsúlyozta:

a szaktudást igénylő ápolási feladatokat továbbra is a kórházak munkatársai végzik, ezért nem szükséges egészségügyi végzettséggel rendelkezniük az önkénteseknek.

„Persze a szakdolgozóknak is könnyen találunk feladatot; egy gyógytornász önkéntes a covidos betegeknek például különféle légzőgyakorlatokat tud tanítani" – jegyezte meg Bedros J. Róbert.

Az országos kórházfőparancsnok-helyettes szerint lelkileg megterhelő a betegeknek, hogy a látogatási tilalom miatt csak telefonon tarthatják a kapcsolatot a szeretteikkel, miközben a maszk vagy a védőfelszerelés miatt napokig, hetekig nem látják az arcokat sem.

„Már az is sokat számít, ha naponta egy fél órát tudnak valakivel beszélgetni, akinek van ideje meghallgatni őket. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a lelki támogatás, és az önkéntesek most ebben tudnak a legtöbbet segíteni" – tette hozzá Bedros J. Róbert.