Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Ha Magyarországon minden érintett munkavállaló bérköltségének 80%-át 3 hónapra állta volna a költségvetés, akkor a teljes nettó költségvetési kiadás 360 milliárd forint lett volna, ami soknak tűnhet (a GDP közel 1%-a)." Írja az elmúlt héten megjelent gyorselemzés, hozzátéve, hogy éppen ezért a jelenleginél gálánsabb bértámogatási programot is hirdethetett volna a kormány.
Mindez elsőre nem is hangzik rosszul. Sőt. Ha azonban jobban megnézzük, egy fontos szemléletbeli különbségre mutat rá bal- és jobboldal között. Míg a baloldali „sikerrecept" a 2000-es évekből jól ismert ingyen pénz és segély munka helyett, megtámogatva némi külföldi, bizonytalan eredetű adóssággal, addig a kormány a munka becsületére épített az elmúlt 10 évben Magyarországon és a válság alatt is.
A munka- és tudásalapú társadalom azt is jelenti, hogy hagyjuk a munkaerőpiacot lélegezni és átalakulni. Mindez azzal jár, hogy más országokkal, például Nagy-Britanniával és Ausztriával összehasonlításban a kormány a járvány alatt sem adott segélyt az otthonülésért, mert ez igazságtalan lenne azokkal szemben, akik dolgoznak. Nem hagytuk azonban magukra a munkavállalókat: a beruházások ösztönzésével segítettük a versenyképes munkahelyek létrejöttét és megerősítését. Ezért indítottunk a vállalkozások technológiaváltását, hatékonyabb működését ösztönző programokat, írtunk ki célzott iparági felhívásokat, hogy csak néhány példát említsek, külön támogattuk az egészség-, az élelmiszer- és a textilipart, valamint a turizmust. Mindezt a GDP-nek nem 1, hanem 2 százalékát meghaladó mértékben.
A döntést igazolni látszik, hogy 2020 decemberében 20 ezerrel többen dolgoztak, mint februárban, illetve 4 ezerrel többen, mint az előző év azonos hónapjában.
A magyar munkaerőpiac valójában nem válságba került, hanem átalakul. 26 ezerrel többen dolgoznak az IT-szektorban, 20 ezerrel többen a tudományos tevékenység területén, 16 ezerrel többen az építőiparban, és kevesebben a turizmusban, vendéglátásban és a szállítás/raktározás területén.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a mindennapokban a járvány nem okoz nehézséget. Nem könnyű új szakmát kitanulni, munkahelyet váltani, másba fogni. Azt is tudjuk, hogy vannak olyanok, akik nem abban a munkakörben dolgoznak, amihez a legjobban értenek, vagy amit a legjobban szeretnek, és lehet, hogy átmenetileg kevesebbet is keresnek, mint a válság előtt.
Most azon dolgozunk, hogy legyőzzük a járványt, és mielőbb újraindíthassuk a gazdaságot, hogy megteremtsük a feltételeket, hogy a korlátozó intézkedések elmúltával mindenki ott dolgozzon, ahol a legjobban tudja a saját képességeit hasznosítani, és visszatérhessen élete a korábbi kerékvágásba. Röviden: a cipész maradjon a kaptafánál, a musicalénekes pedig énekeljen, és ne ételfutárként dolgozzon. De büszkék vagyunk a musicalénekesekre, akik nem panaszkodnak, hanem maguk is büszkék arra, hogy a jég hátán is megélnek ezekben a nehéz időkben is.
Ha az elmúlt 10 év legnagyobb magyar eredményét kellene megjelölnöm, hogy már nem dőlünk be az ingyen pénz ígéretének. Természetesen mindenki szeretné, ha életünk visszatérne a régi kerékvágásba, de a mostani válságos időket Magyarországon szinte mindenki munkával vagy önmaga fejlesztésével tölti. (Ne feledjük, az elmúlt 30 évben a 2020-at megelőző három év volt a legjobb a bérek és munka szempontjából Magyarországon.) Munka- és tudásalapú társadalmat építünk tehát, és az intézkedések is ehhez igazodnak, mert hiszünk benne, hogy ez az alapja annak, hogy mi, magyarok a jég hátán is megéljünk. Csak így lehet stabil jövedelmünk és egzisztenciánk hosszú távon.
