A vírus és az új világ

Vágólapra másolva!
A COVID-19 világjárványt a globalizáció okozta, de a nemzetállamoknak kell leküzdeniük. A vírusért okolhatjuk ugyan a vuhani piacokon uralkodó áldatlan állapotokat, vagy ha úgy tetszik, akkor a közeli biológiai labor gyatra biztonsági intézkedéseit, sőt akár a Kínai Kommunista Párt felelőtlen magatartást is, de a pandémiát az a globalizált világ okozta, amiben élünk: a húszeurós fapados repjegyek Párizsba, az üzleti utak irdatlan száma, és a könnyen átjárható vagy teljesen nyitott határok szélsőséges fetisizálása. Amikor viszont világos lett a veszély mértéke, az is azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a kihívással a nemzetállamoknak kell majd megbirkózniuk.
Vágólapra másolva!

Európa fulladozik

Amikor a világjárvány elérte Európát, nyilvánvalóvá vált, hogy

az Európai Unió, mint nemzetek feletti intézmény, teljesen alkalmatlan arra, hogy bárkinek is bármilyen segítséget nyújtson.

Ezt a tényt a leghamarabb az a két ország ismerte fel, amit Európa motorjának szoktunk volt tekinteni: Németország és Franciaország. Azonnal megtiltották kulcsfontosságú orvosi eszközök exportját, más uniós tagországok felé is! Ennyit az „európai szolidaritásról". Az üzenetet gyorsan megértette mindenki, és azonnal átállt a válság határokon belüli kezelésére.

Az uniós tagállamok úgy zárták le a határaikat, mintha Schengen soha nem is lett volna, a 3%-ban maximalizált költségvetési hiánycélokat mindenki beteszi a fiókba. Tilos a tagállamoknak adófizetők pénzével hazai magáncégeket támogatniuk? Kit érdekel? Az Európai Parlament szeptemberig lényegében felfüggesztette magát.

Az Európai Bizottságtól annyira futja, hogy Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, emlékeztessen, hogy ők mennyire tiszteletben tartják az emberi jogokat, és másnak is így kéne tenni.

Mondjuk neki könnyű, hiszen mivel semmilyen befolyása nincs a válság lefolyására, és így hatalmában sem áll az emberi jogokat korlátozni.

Nem úgy a tagországok kormányainak. Akik bizony korlátozzák is azokat: gyülekezni nem szabad, fölöslegesen az utcákat járni tilos, rémhírek terjesztéséért börtön is járhat.

A tagországok felismerték, hogy most súlyos vészhelyzettel néznek szembe, kívülről nem vagy alig számíthatnak segítségre, a helyzetet maguknak kell kezelniük.

Így félretették az ideológiát és megpróbálnak a jó kormányzásra összpontosítani: határozott intézkedéseket hozni, időben. Mint kiderült, az unió legtöbb országában az állampolgárok partnerek ebben, és támogatják a központi szigort, egyéni jogaik feladása árán is.

Tömören:

ma nincs működő Európai Unió. Európai bürokraták vannak, fizetésüket felveszik, az Unió viszont nem működik.

Kérdés, hogy működőképes lesz-e a világjárvány lecsengésével? Ne legyen kétségünk afelől, hogy az európai föderalizmus hívei megpróbálják majd feltámasztani, de vajon sikerül-e azok után, hogy minden tagállami döntéshozó számára kiderült, hogy az EU teljesen impotens válság idején?

A vírus és Amerika

Azt, hogy az EU gyenge konföderációként mennyire esélytelen volt a járvány hatékony kezelésére, az is mutatja, hogy egy olyan erős, alapvetően jól működő szövetségi állam, mint az Egyesült Államok is, milyen nehézségekkel találta magát szembe.

Ma már kimagaslóan Amerikában van a legtöbb regisztrált vírusfertőzött, és a halálos kimenetelek száma háromnaponta duplázódik.

A kór exponenciális terjedése arra utal, hogy a szövetségi szinten meghozott intézkedések hatástalanok. És valóban, ma már ott tartunk, hogy a fertőzés gócpontját jelentő államokból csak akkor engednek be utasokat más amerikai államokba, ha azok kéthetes karanténba vonulnak. Napirenden van New York, New Jersey és Connecticut államok teljes lezárása.

A helyzet súlyosságát fokozza a belpolitikai válság. Trump elnök hívei és ellenfelei megválasztása óta hideg polgárháborúban állnak egymással. Az indulatokat a járványhelyzet sem csillapítja, annak ellenére sem, hogy volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a kétezer milliárd dolláros gazdasági „mentőöv" kapcsán a republikánusok és a demokraták megtalálják a közös hangot. A csomagot végül sikerült megszavazni, de a kompromisszum nagyon rossz szájízt hagyott mindkét fél szájában.

A Trumpot célzó médiahisztéria egyáltalán nem csitul, és ez súlyosan akadályozza az ország vezetését abban, hogy hatékonyan lépjen fel a járvány elleni harcban. Sőt, olyan belső feszültségeket szít, ami abban is gátolja az USA vezetését, hogy a Kínával szembeni nagyhatalmi versenyben maximálisan helyt álljon. Pedig erre, mint lejjebb látni fogjuk, nagyobb szükség van most, mint valaha.

Ilyen körülmények között kell az amerikaiaknak elnököt választani. Úgy tűnhet, hogy korai még a novemberi választások miatt aggódni, hisz még a pesszimista előrejelzések is azt mutatják, hogy nyár közepére véget ér a világjárvány. Azonban a választási naptár már most felborult. Az amerikaiak hosszú előválasztási szezonhoz vannak szokva, ami el is indult februárban, azonban a járványhelyzet miatt fel kellett függeszteni. Amikor újraindítják, a tervek szerint júniusban, feszült tempót kell majd diktálni, és kreatívan kell majd megoldani a szavazás mikéntjét, elkerülve azt, hogy a választópolgárok tömegesen jelenjenek meg a szavazópontokon. A Demokrata Párt esetében ez bizonyosan ahhoz vezet majd, hogy Bernie Sanders hívei csalással fogják vádolni a párt vezetését, emlékezvén arra, hogy négy éve igencsak kétes eszközökkel támogatták Hillary Clintont a vermonti szenátor ellenében. Ezek után, és több ezer, ha nem tízezer járványáldozat után jut majd el az ország a novemberi általános választásokig.
Hogy feszült lesz a hangulat, az nem kifejezés.

Kína új hajnala

Emlékszünk még a januári kárörvendő véleménycikkekre a nyugati, elsősorban amerikai lapokban? A járvány, írták, világosan meg fogja mutatni a kínai autoriter állam gyengeségét, aláássa a kínai vezetés és személyesen Hszi elnök tekintélyét. Ez a kínai Csernobil, mondták. Kommunista diktatúra vagy sem, Kínában a járvány, legalábbis annak első hulláma, véget ért.

Azok az érvelések, melyek szerint a Kommunista Párt hazudik, valószínűleg nem állják meg a helyüket annak ellenére sem, hogy amerikai hírszerzők is élnek ezzel a gyanúval. Egyrészt, Kína együttműködik az Egészségügyi Világszervezettel és ez utóbbi nem kérdőjelezi meg a kialakult képet. Másrészt, a kínai internetfelhasználók réges-rég megtanulták kijátszani a cenzúrát, a nyugati titkosszolgálatok és NGO-k pontosan tudják, mikor és milyen vészjeleket adnak le a kínai disszidensek. Ha az ujgur átnevelőtáborokat nem lehetett titokban tartani, akkor egy tömeges járványt sem lehet.

Az, hogy Kínában a megbetegedések számát sikerült 90 000 alatt tartani, úgy, hogy a népessége több mint hússzorosa Olaszországénak, lássuk be, hatalmas teljesítmény.

A járvány nemhogy aláásta volna Hszi tekintélyét, megerősítette azt. A hatósági szigor bevált, a társadalom annak alávetette magát, és ez a helyzet rohamos javuláshoz vezetett, még akkor is, ha innen nyugatról nézve ez nem tetszik nekünk.

Abban a pillanatban, ahogy március elején világossá vált, hogy a járvány lecseng, a kínai vezetés mosolyoffenzívába kezdett a térség, a Közel-Kelet és Európa felé. Eközben terjeszteni kezdték azt az összeesküvés-elméletet, mely szerint amerikai katonák vitték be a vírust Kínába a tavaly októberben Vuhanban megrendezett Katonai Világjátékok alkalmával. Az aktív propaganda-hadjárat az USA ellen, és a valós segítségnyújtás olyan országok számára, ahol a helyzet válságos méreteket öltött, mint például Olaszország vagy Szerbia, együttes hatása rémületet kelt a nyugati elemzőkben. Ez a kínai fellépés alááshatja a nyugati szövetségi rendszert.

Jön egy új világ

Egyvalami biztos, az a világ, amiben élünk megváltozik a járvány és az általa kiváltott gazdasági hatások következtében.

Az már most is jól látszik, hogy az ideológiáktól meg kell szabadulni és a hatékony, pragmatikus, központosított kormányzás segíthet csak a válságkezelésben. Az országok annak ütemében fognak felgyógyulni a járványból, szó szerint és átvitt értelemben is, ahogy képesek ezt felfogni.

Fontos az is, hogy az állampolgárok belássák azt, hogy erre van szükség, és támogassák a vezetőiket a szigorú intézkedések meghozatalakor. A közeljövő legfontosabb értéke a jó kormányzás kell hogy legyen. Az ideológiai csatározásoknak most nincs helyük.

Az is tisztán látszik, hogy ha a nyugati civilizáció nem találja meg záros határidőn belül a helyes kerékvágást, a szövetségi rendszer válságba kerülhet, és Kína átveheti a vezető helyet a világban.

Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ elemzője