A különleges jogrend célja az élet védelme

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzettel, mint különleges jogrenddel foglalkozik. A liberálisok véleményétől eltérően az alkotmányos rendnek nem az alkotmányt, hanem az életet kell védenie - írja.

2020. március 11-én Magyarország kormánya a koronavírus-járvány miatt kihirdette a veszélyhelyzetet, mint különleges jogrendet. A különleges jogrend pedig a liberálisok rémálma - írja Szánthó. A veszélyhelyzet kihirdetése - más országokban hozott hasonló intézkedésekkel együtt – arra mutat rá, hogy a globális jelenségekkel szemben mégiscsak működik a lokális önvédelem. Másfelől viszont a különleges jogrend a liberális demokrácia antitézise, melyben teljes egészében megmutatkozik maga a szuverén, az állami főhatalom.

Az állam „korrekciós mechanizmust" indíthat be olyan külső vagy belső behatás – katonai támadás, fegyveres puccs, terrorakció, természeti csapás vagy éppen egy tömegességgel fenyegető járvány – esetén, melyet a békeidőszakra vonatkozó normákkal nem lehetne kezelni, a szükséges gyorsasággal elhárítani.

A kollektív önvédelem érdekében így sürgősségi vészreakciós logika lép életbe, ezért az ilyenkor meghozott intézkedések a biztonság és a védekezés gátját képezik. Például a legtöbb alapjog (mozgásszabadság, gyülekezés, tulajdonjog stb.) gyakorlása

a szükséges és arányos mértéken túl is korlátozható vagy akár teljes egészében fel is függeszthető,

az alapjogokat lerontó kötelezettségek írhatók elő (tűrés, polgári védelem, cégeknek szerződéskötés stb.) - írja az igazgató.

A döntési eljárások a megszokottól ilyenkor eltérhetnek, de mindez természetesen egyáltalán nem önmagáért történik. Az állam pontosan azért lép ki átmenetileg működésének normális medréből,

hogy az abnormális helyzetet kezelhesse – amire ugye alaphelyzetben nem lenne módja –, és az élet minél előbb visszatérhessen a megszokott kerékvágásba.

Szánthó Miklós azt írja, hogy a katonai támadások, ipari katasztrófák, járványok és „társaik" jellemzően olyan veszélyek, melyek többnyire előreláthatatlanok, ezért egy minden eshetőséget előre és részletesen lefedő speciális szabályrendszer igen irreálisan hangzik.

Az alapjogok korlátozhatatlanságának, az állam alkotmányos kötöttségének tétele addig lehetséges, amíg a valóság mást nem kíván.

Ha idegen fegyveres erő tör be az országba, ha terroristák követnek el merényleteket vagy ha egy szabad szemmel láthatatlan ellenség, egy vírus támad, a hatékony fellépés követelménye szembekerül az emberi jogokkal, a biztonság akarása az egyéni szabadságokkal. Végső soron maga az élet a joggal. Azonban még az emberjogi katalógusra épülő alkotmány sem lehet magában vett öncél:

annak végső és egyben jogot megelőző értelme a társadalmi közérdek védelme, szolgálata.

Szánthó Miklós szerint a közösségelvű megközelítések azért is álltak mindig közelebb a valósághoz, mert a társadalmat személyes kapcsolatok, közös emlékek és gyakorlatok egységeként tekintik. Az individualista felfogás ezzel szemben csak egyéneket, azok önös érdekét és vágyait ismeri, melyeket nem lehet a köz érdekében korlátozni, hiszen olyasmi nincs is.

Azok, akik most a felelősségteljes magatartás helyett a pánikra játszanak rá, valójában maguk is a veszély részei (és felvetődik, nem lenne-e szükséges a rémhírterjesztés tényállását a különleges jogrendek idejére specifikálni?). A liberális sajtó műhisztériázik, az ellenzék egyszer telhetetlen, máskor „kormányzati túlzásokról" beszél, a nyílt társadalom erőinek (Eötvös Károly Intézet, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International) pedig megint csak az emberi jogi blablára futja.

Sőt attól sem riadnak vissza, hogy megkérdőjelezzék a veszélyhelyzet jogi megalapozottságát.

De valódi problémájuk nyilván nem ez, hanem az, hogy a járványveszélyre adott politikai és jogi reakciók ellene hatnak annak a globalista, államnélküli víziónak, melyre egész létüket tették fel. És amely most a szemünk láttára repedezik, a közérdek szerencséjére - fejezi be írását az Alapjogokért Központ igazgatója.