Kitiltottak öt nőt egy nők elleni erőszakról szóló párizsi tüntetésről, mert arról akartak beszélni, hogy sokszor muszlim férfiak bántják a nőket

2020.02.17. 09:19

Lehetetlen komolyan venni ezeket a nőket, akik ugyan elítélik a patriarchátust, de a
szakállas macsók viselt dolgai fölött szemet hunynak, így kezdi írását Ivan Rioufol, az egyik legjobb francia esszéíró a Le Figaróban. Szakállas macsókon a muszlim férfiakat érti.

Öt bátort nőt kitiltottak egy nők elleni erőszakról szóló felvonulásról, írja Rioufol, mert ott arról is akartak beszélni, hogy nagy probléma a migránserőszak. Amikor muszlim bevándorlók támadnak meg nőket. A szervezők elzavarták őket, sőt, azt kiabálták rájuk, hogy fasiszták.

De hogyan harcoljunk a hitvány erőszaktevő gazemberek ellen, kérdezi az esszéíró, "ha csak a nyugati fehér férfit és a zsidó-keresztényt lehet vádolni?"

Majd így folytatja: "2017 májusában a párizsi Chapelle-Pajol (18-ik) kerület lakói bejelentették, hogy az illegális bevándorlók folyamatosan zaklatják őket. Az úgymond „feminista" Caroline de Haas, a felvonulás társszervezője erre azt javasolta, hogy az önkormányzat szélesítse ki a járdákat... Ahol a feminizmus hasznos lenne, ott ennek képviselői hirtelen eltűnnek. Ez számukra csak egy jelmez.

Ivan Rioufol

November 10-én sok olyan szélsőbaloldali aktivista volt, köztük Caroline de Haas és Clementine Autain, akik csatlakoztak a muszlim nők fátyolvédelmének mozgalmához; ez a Muszlim testvéreknek és az ő hálózataiknak egyik fontos követelése. A „dhimmi" állapot, az iszlám országokban élő nem muzulmánok számára fenntartott alsóbbrendűség státusz ezzel a behódolással kezdődik. A történész Bat Ye'or mutatott rá ennek a hozzáállásnak a terjedésére. A közel-keleti keresztények és a zsidók számára ez katasztrofálisnak bizonyult: fokozatosan kiűzték őket azokból az országokból, ahonnan történelmileg származtak. Franciaország még nem tart itt. Ezeknek az álfeminista lázadóknak a hallgatása a muszlimok által elkövetett szexuális zaklatások ügyében erősíti a muszlimokban a felsőbbrendűség érzést. Azt az ideológiát erősíti, amelynek célja a tétlen európai világ fölötti uralkodás. Nem lehet komolyan venni ezeket a nőket, akik elítélik ugyan a patriarchátust, de a szakállas macsók viselt dolgai fölött szemet hunynak. A behódolással, saját ügyük elárulásával, saját magukat alázzák meg."

Franciaország el fog veszni, ha hagyja, hogy a fehér embert az őt gyűlölők a „rasszizmus" vádjával csapdába ejtsék - írja Rioufol.

Az esszéíró szerint "az újfeministák kapitulációja egy olyan kultúra előtt, amely hatalmat ad a férfiaknak a nők fölött, és elnézi a feleségbántalmazást (II-228 és IV-34 szúrák), kellően bizonyítja: az antirasszizmus lepaktált az iszlamizmussal, hogy megóvja azt a kritikáktól. Ez az aberráció egy olyan nyelvi lelemény következménye, amelyben az „alávetett" az elrendelt igazságtalanság érinthetetlen szimbólumává vált."

Mila, a 16 éves francia lány, akit azért üldöznek, mert kritizálta az iszlámot

"A nőkkel szembeni erőszak Seine-Saint-Denis-i megfigyelőközpontja a kiskorú prostitúció terjedéséről számolt be. A lányok egyharmada 15 év alatti. Az előéletük csupa nemi erőszak, molesztálás, otthoni verés, iskolai zaklatás. Ezekkel a drámákkal szemben szégyenteljes a #NousTous aktivisták által mutatott közömbösség. Miért nem Saint-Denisben vagy Montfermeilben demonstrálnak? Azt a kevés nőt, aki ellenzi a Korán szigorát, azonnal heves kritika éri. A Charlie Hebdo volt újságírója, Zineb El Rhazoui a baloldaliak szemében szörnyeteg lett, amióta fiatal nő létére hihetetlen bátorsággal kiállt és életének kockáztatásával figyelmeztetett az iszlám veszélyére. Rögtön másnap Ladj Ly, a Les Misérables - kritikusok által nagyra tartott film - rendezője durva szavakkal illette («szajha», «baszódj meg»). Ma ő számít a megbecsült nőnek, akit követni kell." Mint az Origo elsőként beszámolt róla Magyarországon, Ladj Ly a saría törvényeinek megfelelően megkínzott egy nőt és egy férfit, több év börtönre ítélték. Franciaországban és Hollywoodban körülrajongott filmjének pozitív szereplője pedig egy szélsőséges muszlim szalafista.

Nevezzük meg az ellenfelet

Franciaország el fog veszni, írja Rioufol, ha hagyja, hogy „rasszizmus" vádjával csapdába ejtsék a fehér embert gyűlölők. Az automatikus gondolkodás könyörtelen volt a tehetséges író Renaud Camus-val is, akinek azért kellett ismételten bíróság elé állnia, mert felhívta a figyelmet a nagy népességcserére, mely egyre határozottabban megfigyelhető az ország különböző részein. 

Majd így ír Rioufol: "A bátorság az ellenfél megnevezése, nem a pátyolgatása. 2014-ben Julie Gayet színésznő, François Hollande élettársa részt vett egy klip elkészítésében, amelyben elítélték a gyermeklányok házasságra kényszerítését. De annak érdekében, hogy nehogy megbélyegezzék a magreb származású, az afrikai vagy az ázsiai kisebbségeket, akiknél a kényszerházasság bevett gyakorlat, a jelenetet gyáva módon egy párizsi katolikus polgári család otthonába ültették át. Másnap Ferenc pápa folytatta ezt a tisztességtelen módszert. Ahelyett, hogy elítélte volna a Korán fundamentalizmusát és erőszakos térítő jellegét, inkább a 11. században írt Roland-dalról beszélt, amelyben a keresztények erővel kényszerítették a muzulmánokat arra, hogy válasszanak a keresztség, vagy a kard között. Legyünk óvatosak a fundamentalista csoportokkal kapcsolatban; mindannyiunknak megvan a sajátja - magyarázta, relativizálva az iszlám fanatizmust, mely ma már szinte mindenütt terrorizálja a keleti keresztényeket és a zsidókat."

A katonák mutatnak példát

Rioufol írása végén a francia katonák hősiességet dicséri. Szerinte Franciaország példát mutatott, amikor egyedül ellenállt a dzsihadista nyomásnak Száhelben. Tavaly novemberben Maliban, egy dzsihadisták elleni műveletben összeütközött két helikopter, és 13 tiszt és altiszt meghalt. Ezek a bátor hősök feledtetik a gyáva meghasonlókat. Akik belsőleg már fel is készültek arra, hogy lepaktáljanak a külső ellenséggel.