Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elmúlt egy évben azt láthattunk, hogy egyre több kereszténydemokrata, konzervatív és nemzeti szuverenista párt beszél konkrét és ténylegesen megvalósítható, érdemi környezetvédelmi tervekről. Sebastian Kurz (ÖVP) osztrák kancellárnak az Osztrák Zöld Párttal alkotott új kormánykoalíciója is azt tükrözi, hogy az osztrák konzervatív többségű kormányzat is kiemelt feladatának tekinti a környezetvédelmet.
Orbán Viktor év elején bejelentett klímavédelmi akcióterve egy újabb meghatározó lépés
– Áder János államfő eddigi erőfeszítései mellett – a polgári jobboldal környezetvédelmi törekvései között. De a francia jobboldalon is megjelentek valódi zöld tervek.
Mindez azzal fenyegeti a baloldalt, hogy nem tudják kisajátítani a zöldpolitizálást. Ezért a baloldalon láthatóan arra törekednek, hogy
valamiképpen kommunikálják a környezetvédelemben való térvesztésüket, vagyis a zöld jobboldaliság megerősödését.
Erről a kommunikációs kármentésről talán az első meghatározó anyag Naomi Klein írótól-aktivistától származik, aki kampányolt az amerikai szocialista Bernie Sanders szenátor és az angol Munkáspártot vezető Jeremy Corbyn mellett is.
Klein új könyvében, a „On Fire: The Burning Case for a Green New Deal"-ben fekteti le a jobboldali zöldpolitikát támadó kommunikáció alapjait. Arról ír, hogy a jobboldali környezetvédelmi törekvések egyedüli célja, hogy megszerezzék a hatalmat, és megindokolják vele autoriter kormányzási módszereiket. Ezért
szerinte a jobboldal által kínált klímavédelmi tervek az egyre erősödő „ökofasizmus" megnyilvánulásai.
Vagyis, minden bizonnyal a Sebastian Kurzhoz hasonló környezetvédő konzervatívok úgymond ökofasiszták lesznek a témát kisajátítani akaró baloldaliak narratívájában (vagy ha durvábban fogalmazunk: propagandájában), így támadják majd őket. Az is látszik, hogy a jobboldali zöldpolitizálás ellen harcoló aktivista asszony szerint az egyedüli helyes megoldás a Zöld New Deal nevű klímavédelmi terv megvalósítása, aminek nem mellesleg ő maga, azaz Klein asszony a „szellemi keresztanyja". De persze a legfontosabb gondolata: dehonesztáló kifejezésekkel minősíteni a jobboldalt.
Az elmúlt hetekben pedig több kísértetiesen hasonló példát is láthattunk ennek a narratívának a honosított változatára. Például a Hírklikk egyik cikke szerint „arcpirító blöff a kormány zöldülése". A cikk Jávor Benedeket, Budapest brüsszeli képviseletének vezetőjét idézi, aki azt mondja
a kormány klíma- és környezetvédelmi akciótervéről, hogy álságos demagógia, és a kormányt „semmi más nem érdekli, csak a populista népszerűsködés".
Vagyis az Orbán Viktor által bejelentett tervezetet támadják. Ha a magyar miniszterelnök konkrét, valós megoldásokat kínál a környezetvédelmi problémákra, akkor a baloldal szerint az populista (mit is jelent valójában ez a szó? - de ez már más kérdés) és népszerűségvadászat... És mindezt a miniszterelnök olyan konkrét intézkedéseinek bejelentése apropóján mondják a baloldalon, minthogy
E cél elérése érdekében pedig a JÖN alapítvány által működtetett Hulladékvadász kapott támogatást Áder János klímavédelmi alapítványától, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítványtól. E szervezet az illegális hulladéklerakás bejelentésére és üldözésére fókuszál, illetve számos szemétgyűjtési akciót is szerveztek már. Orbán Viktor tájékoztatása szerint pedig a műanyag csomagolás visszaszorítása is tervben van.
Tehát már jelenleg is ismerhetünk több, fontos és konkrét részletet a kormány új klímavédelmi akciótervéből, ráadásul hamarosan várható a teljes terv publikálása.
A zöld jobboldalisággal szembeni narratíva mellett említhetőek még a baloldali sajtónak azok a megnyilvánulásai is, amelyek azon élcelődnek, hogy Áder János elektromos autóra cserélte eddigi hivatali járművét.
Egyértelmű, hogy
hamisak azok a baloldali vádak, hogy a magyar kormány számára nem fontos a környezetvédelem. A kormányzati kommunikáción inkább az érezhető, hogy az ezzel kapcsolatos demagógiát és pánikkeltést ellenzi, emellett pedig nagyon határozottan megfogalmazta: fizessenek a legnagyobb szennyezők.
Erre a támadásokra pedig azért van szükségük, mert az eddigi baloldali ötletek után a legtöbb esetben elmaradtak az effektív eredmények. Sőt, gyakran az intézkedések is. Ugyanis
kezdeményezéseik számos esetben inkább a médiamegjelenésekre fókuszálnak az eredmény helyett.
Tehát a zöld-konzervatívok által végrehajtott, kevésbé látványos, de hatékony környezetvédelmi intézkedések könnyen hitelteleníthetik őket.
Kiváló példa a baloldali látvány-környezetvédelemre a Karácsony Gergely főpolgármester által Budapesten meghirdetett klímavészhelyzet, ami voltaképpen semmit nem jelent. Sőt:
nem ismerünk semmilyen konkrét intézkedést.
Ezenfelül érdemes megemlíteni a Budapesten már többször megrendezett Globális Klímasztrájkot is, ami bár látványos, de
szintén nem kapcsolódnak hozzá effektív környezetvédelmi tevékenységek.
A látvány-környezetvédelem másik említésre méltó precedense az a szürreális kezdeményezés, miszerint jó ötlet lenne a budapesti buszmegállókba méheket telepíteni.
A nyugati baloldali környezetvédelmi próbálkozások is legtöbbször csak ötletek. A korábban említett Sanders szenátor többször elmondta, hogy
a klímaválságért a világgazdaság kapitalista berendezkedése tehető felelőssé. Ezért ideálisabb lenne, ha szocialista alapokra helyeznénk államaink és a világ gazdaságát. Ezzel természetesen a baloldali amerikai politikus nem fogalmazott meg semmi érdemi gondolatot a környezetvédelemmel kapcsolatban.
Az Alapjogokért Központ PC-Sajtószemléjéből kiderül, hogy a Zöld New Deal megvalósítását támogató szenátor sem mentes enyhén szólva az ellentmondásoktól. Például a „Late Show with Stephen Colbert" című késő esti showműsorban elmondta, hogy "a fosszilisüzemanyag-gyárak rövidtávú haszna nem fontosabb a bolygónk jövőjénél", viszont ugyanebben a műsorban azt is elárulta Sanders, hogy az idei évben még többet fog utazni magánrepülővel, mint eddig.
Szóval, mintha olybá tűnne, hogy Naomi Klein zöld-konzervatívokkal kapcsolatos megállapításai inkább a saját baloldali zöld-táborukkal mutatnak hasonlóságokat. Vagyis, hogy
a baloldali környezetvédelmi intézkedések jó része a médiamegjelenésekre és a szavazók befolyásolására fókuszál. Konkrét cselekvési terveket nem jelentenek.
