Villáminterjú Demeter Szilárd miniszteri biztossal

Demeter Szilárd miniszteri biztost, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját kérdeztük.

Ezt az interjút is kirakja a Facebook-oldalára megjelenés előtt?
Igen.

És ha megkérjük, hogy ne tegye?
Akkor nem teszem ki.

Ennyi?
Ennyi. Velem lehet beszélni. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ha nem fenyegetnek, hanem kérnek, akkor nyitott vagyok.

Miért döntött úgy, hogy az önnel készülő interjúkat még megjelenés előtt közzéteszi a közösségi médiában?
Pedagógia. Sok munkaórám ment el arra, hogy sajtómegkeresésekre válaszoltam. Ez rendben is van, közszereplő vagyok, kötelezettség. De miután számtalanszor szembesültem azzal, hogy az általam mondottak/írtak töredéke kerül nyilvánosságra, hát úgy gondoltam, kerekítsük a mondandót, nekem is legyen lehetőségem legalább a saját közösségi oldalamon elmondani, miről mit gondolok. A szerkesztőségeknek joguk van, úgymond, rövidíteni, vagy szelektíven idézni. Oké, rendben van, de akkor én közzéteszem az egészet, hogy árnyaljuk a képet. Másrészt az ellenzéki sajtó nem független (akkor nem ellenzékinek neveznénk), hanem politizál. Ezt is lehet, csak akkor politikai választ kap. Mivel a média ereje a nyilvánosságban rejlik, ezt fordítom vissza: legyen az is nyilvános, ahogyan készül egy cikk, mutassuk meg a manipulációt. A nyilvánosság ellenőrizze a médiát is. És ez ellen, ha elvszerűek akarnak maradni, nem nagyon tiltakozhatnak: amennyiben negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, úgy - mint bármilyen hatalmat - korlátozni és ellenőrizni kell. Harmadrészt: megváltozott a nyilvánosság szerkezete. Manapság mindenki élőzik a telefonjával. Valós időben közvetít a sajtó is, a kommentekben azonnali a visszacsatolás. Miért baj, ha ugyanezt tesszük, mondjuk, egy interjúkészítéskor is?

Nem megy ez a minőségi újságírás kárára?
Van minőségi újságírás?

Ön szerint nincs?
Nagyon ritkán találkozom olyan médiatartalommal (nem a véleményműfajokról beszélek), amiből legalább az kiderül: az újságíró vette a fáradságot, felkészült, odament, megkérdezett minden felet, összevetette a rendelkezésre álló információkat stb. Azt, hogy átveszem az MTI-anyagot, vagy egy másik médium híranyagát, kettőt reszelek rajta, majd kirakom az ablakba, nem nagyon tudom minőségi újságírásnak nevezni.

Akkor most egy médiaháború kezdődött?
Á, dehogy. Inkább trollkodásnak nevezném. Most még szórakoztat. Ha megunom, abbahagyom. És már unom is kissé, nincs annyira tétje. Pótcselekvésnek tűnik.

És mi lesz a pedagógiával?
Szerintem elég már a tudat, hogy többször megtettem, tehát megint megtehetem.