Pártpolitikai csatározások helyett nemzeti egységet várnak a magyarok

A koronavírus-járvány terjedése világszerte ritkán látott kihívások elé állította a politikai erőket. Az európai kormányok a magyar kormányzattal egyetemben sorra hozzák a biztonsági intézkedéseket a lakosság megóvása és a negatív gazdasági következmények enyhítése érdekében. Célszerű mélyebben megvizsgálni a járvány kapcsán a hazai ellenzéki erők politikáját, illetve a magyar választók elvárásait e rendkívüli helyzettel összefüggésben.

Az elmúlt időszakban széles körben láthattunk olyan megszólalásokat vezető ellenzéki politikusoktól, amelyek

a politikai haszonszerzés reményében a kormány járványügyi politikáját kritizálták.

A teljesség igénye nélkül ki kell emelni Arató Gergely DK-s politikus nyilatkozatát, miszerint Kásler Miklós minisztert ki kellene zárni az operatív törzs munkájából, míg a párt EP-képviselője, Dobrev Klára egyenesen kormányzati inkompetenciát emlegetett a járványhelyzet kezelése kapcsán. A liberális – ám a DK országgyűlési frakciójában helyet foglaló – Bősz Anett szerint sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem adottak a hatékony védekezéshez, míg a jobbikos Varga-Damn Andrea a honvédségi irányító csoportok visszarendelését követelte a létfontosságú vállatoktól, mivel álláspontja szerint e lépés pusztán a miniszterelnök hatalmi ambícióit szolgálja. Ezzel párhuzamosan

a momentumos Donáth Anna sérelmezte, hogy a Magyarországon regisztrált első koronavírus-fertőzöttek nem magyar állampolgárok voltak,

az egykori szocialista belügyminiszter, Lamperth Mónika, valamint Vágó István, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja pedig kormányzati szándékosságot vélt felfedezni a koronavírus-járvány terjedése és az idősebb korosztály fokozott veszélyeztetettsége között.

Dr. Erdős Gergely Forrás: Origo

E reakciók kapcsán két fontos kérdés merül fel. Egyrészt a koronavírus-járvány által előidézett rendkívüli helyzetben vajon mennyiben tekinthető helyénvalónak bizonyos ellenzéki formációk részéről, hogy

a nemzeti egység megteremtésére való törekvés helyett pártpolitikai megfontolásokat helyeznek előtérbe,

és a kormányellenes attitűdjük felülír minden más szempontot? Másfelől pedig e támadó kommunikációjuk hogyan egyeztethető össze azon állításaikkal, miszerint egyes kormányzati járványügyi lépések az általuk korábban megtett javaslatokon alapulnak?

Ugyancsak nem elhanyagolható körülmény, hogy a magyar választók a kialakult rendkívüli helyzetben mit várnak el a politikai élet szereplőitől. A Századvég márciusi közvélemény-kutatása alapján megállapítható, hogy

a magyarok aktuálpolitikai csatározások helyett a nemzeti összefogást preferálják

a járvány terjedésének és káros következményeinek az enyhítése érdekében: a válaszadók 87 százaléka úgy véli, hogy a pártoknak félre kell tenniük ellentéteiket a krízis eredményes kezelése érdekében, és pusztán a 11 százalékuk ítéli megkerülhetetlennek a politikai vitákat.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy

a magyar választók közös fellépést várnak a politikai erőktől a lakosság megóvása érdekében: még a kormánnyal szemben leginkább kritikus DK és Jobbik szimpatizánsainak a 81 százaléka is a nemzeti egység létrehozását támogatja

a kialakult szorongatott helyzetben. Mindezek fényében a vezető ellenzéki politikusoknak kalkulálniuk kell azzal, hogy amennyiben szembehelyezkednek az össztársadalmi akarattal, annak akár súlyos politikai következményei is lehetnek.

Szerző: dr. Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője