Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A hozzá köthető Project Syndicate nevű oldalon közzétett publicisztikájában hosszasan támadta Magyarországot és Lengyelországot. Írásában leszögezte, hogy az Európai Unió nem engedhet a zsarolásnak: ha a lengyel és a magyar vétó miatt el is bukik az Európai Unió költségvetési tervezete, akkor szerinte meg kell büntetni ezeket a tagállamokat, mégpedig úgy, hogy különböző mondvacsinált okokkal nem juthatnak támogatáshoz.
Sorostól sosem állt távol, hogy akuális céljainak megfelelően bedöntse - vagy megpróbálja bedönteni - a különféle országok gazdaságait. Az Origo többször is foglalkozott a spekuláns akcióival, érdemes ezeket most felidézni.
1988-ban pattant ki a Société Générale-ügy, aminek folyományaként az amerikai bevándorláspárti spekulánst bennfentes kereskedelem miatt jogerősen elítélték, 2,2 millió eurós bírságot szabtak ki rá.
A spekulációs ügy 1988-ban, a szocialista François Mitterrand második elnöki mandátumának elején kezdődött. Ebben az időben több francia nagyvállalatot is privatizáltak és bevezettek a tőzsdére: ezek egyike volt a Société Générale bank is. 1988 tavaszán a Marceau Investissements befektetési céget vezető Georges Pébereau úgy döntött, hogy megpróbálja megszerezni a bank részvényeinek egy részét. Ehhez szövetségesekre volt szüksége, így került kapcsolatba Sorossal is, akit közvetítőkön keresztül informált is a terveiről. Soros szeptemberben elkezdte felvásárolni azon cégek papírjait, amelyeket a közelmúltban privatizáltak: többek között a Société Générale pénzintézetét is.
1989 elején a francia tőzsdehatóság (COB) vizsgálatot indított, mert gyanús tranzakciókat tapasztalt a Société Générale részvényeivel. A COB a jelentését elküldte az ügyészségnek, amely megindította a bűnügyi eljárást. 1990 és 1993 között összesen tizenegy embert hallgattak ki, közöttük Sorost. Az amerikai milliárdosnak az időhúzás állt érdekében, a dolgok pedig ennek megfelelően alakultak. A svájci hatóságok ugyanis hat évig késleltették a válasz elküldését az ügyben tőlük érdeklődő francia bíróságnak.
Végül az ügyben a nyomozás kezdetéhez képest 12 évvel (!) később, 2002-ben bíróság elé kellett állnia, méghozzá Samir Traboulsi libanoni üzletember, Jean-Charles Naouri egykori francia pénzügyminiszteri tanácsadó és Jean-Pierre Peyraud bankár társaságában. Azzal vádolták őket, hogy a korabeli szocialista kormánytól származó bennfentes információk révén
1988 végén közreműködtek az előző kormány által privatizált SG visszavásárlási kísérletében, és eközben több millió dollárt nyertek a bank részvényeinek tőzsdei spekulációjával.
A privatizációkor 20 milliárd frankot érő bank a részvényeit Francois Mitterrand elnöksége alatt darabonként 407 frankért adta el, a papírok Sorosék 1988-as spekulációja után már mindössze 260 frankot értek.
A SG részvényeinek nagy arányú felvásárlása George Pébereau befektetési társaságán keresztül valósult meg. Az 1988-as francia választások után a jobboldali ellenzék keményen tiltakozott a szocialista kormány támogatásával megvalósított pénzügyi művelet ellen, amelynek
célja az egy évvel korábban a jobboldal által privatizált bank részvényesi körében meglévő "kemény mag" gyengítése volt.
A nagymértékű részvényfelvásárlásba fogó Pébereau az értékpapírok legalább tíz százalékát akarta megszerezni, Soros pedig a saját Quantum Fund nevű hedge fund alapkezelőjén keresztül kezdett magánspekulációba a SG-részvényekkel. A tranzakcióban nagy segítséget nyújtott a francia pénzügyi felügyelet akkori vezetője, Robert Lion, az akkor szocialista, később a Zöldekhez közelálló politikus is. Végül ő is megúszta a felelősségre vonást.
A bankot végül nem tudták Sorosék megvenni, de rengeteg pénzt kerestek a spekulációval. A tranzakcióikkal természetesen a francia adófizetőknek okoztak gondot.
A vád szerint az akkor 58 éves Soros és a 8 évvel fiatalabb Traboulsi 2,2 illetve 3,5 millió dollárt nyert a tőzsdei ügylettel. A párizsi büntetőbíróság végül 2,2 millió eurós bírságot szabott ki Sorosra. A szerepe nagyságára jellemző, hogy a perben a Soros-Traboulsi-Naouri trióból egyedül a milliárdos spekulánst ítélték el, a másik két férfit felmentették. Az amerikai spekuláns fellebbezett az ítélet ellen, azonban a párizsi fellebbviteli bíróság 2005 márciusában megerősítette az elsőfokú ítéletet. Soros további fórumokon próbált fellebbezni, még Strasbourgban is - az ítélet azonban nem változott. Így is könnyen megúszta azonban: a bennfentes kereskedelemért akár 2 év letöltendő börtönt is kaphatott volna.
A Soros-botrány nyomozásakor kiderült, hogy Mitterrand elnök pénzügyminisztere, Pierre Bérégovoy is segíthette a jogilag súlyosan kifogásolt tranzakciót. Bérégovoy később egyébként miniszterelnök lett, 1992 és 1993 között. 1993 tavaszán országgyűlési választásokat tartottak, tehát lejárt a mandátuma. Utolsó miniszterelnöki napja után nagyjából egy hónappal, május 1-jén agyonlőtte magát.
A szocialista, de a kommunistákhoz magát igen közelinek tartó, 68 éves politikus állítólag jelképesen éppen május elsején ölte meg magát. Rengeteg zavaros ügybe keveredett, igaz, az eljárásokat mindig megúszta. Kérdés, hogy vajon a Soros-ügyben mit mondott volna, ha bíróság elé viszik?
Tény: a szocialista miniszterelnök a Soros-botrány főszereplője, Samir Traboulsi igen közeli ismerőse volt.
