Panyi Miklós: A cél, hogy Szent István koronájának minden ékköve újra ragyoghasson

Panyi Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese

Orbán Viktor miniszterelnök 2020. június 6-án Sátoraljaújhelyen korszakos jelentőségű beszédet mondott, és az ott elhangzott főbb gondolatokra épül az Alapjogokért Központ kampánya, ami a magyarság múltjával, jelenével, jövőjével, valamint régiós szerepével kapcsolatban kíván több fontos üzenetet közvetíteni – minderről Panyi Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese beszélt az Origónak. Történelmi tény, hogy amikor a régiós népek összefogtak és közösen munkálkodtak, akkor a térség felemelkedett. Amikor viszály és ellenségeskedés volt köztük, Közép-Európát a nagyhatalmak felosztották, leigázták, bekebelezték - mondta. Szólt arról is, hogy nem fogjuk megtagadni az első világháborúban hozott magyar véráldozatot, a magyar honvédek hősies teljesítményét sem.

Miért indították az "Igazság, erő, felemelkedés" kampányt? Mi a legfőbb cél ezzel, és kiket szeretnének a leginkább megszólítani?

Idén emlékezünk meg a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról. Innen indult ki a gondolkodás, hogy valamit mondjunk saját magunkról, a magyarságról, de ami egyben túl is lép az önmarcangoláson, a köldöknézésen. Inspirálólag hatott Orbán Viktor június 6-ai sátoraljaújhelyi beszéde is, főleg annak „az igazság erő nélkül keveset ér" fordulata. A kampány így messzemenőkig nem csak Trianonnal, hanem a magyarság múltjával, jelenével, jövőjével, valamint régiós szerepével kapcsolatban kíván több fontos üzenetet közvetíteni.

Központi eleme az augusztus 20-án bemutatott három és fél perces, a magyarság ezeréves történelmének több fontos eseményét felvillantó kisfilmünk. A fő gondolati ív, hogy a trianoni békediktátum és az elmúlt, nemzeti tragédiákkal teli évszázad öngerjesztő és önsorsrontó módon leszűkíti történelmi horizontunkat, miközben a magyarság történelme nem csak az elmúlt száz év veszteségeiből áll.

Ha visszatekintünk a magyarság több mint ezeréves történelmére, akkor már egy egészen más kontextusban érzékeljük nemzetünk teljesítményét, erejét, képességeit.

„Történelmünk nem ért véget sem Mohácsnál, sem Világosnál, sem Trianonnál" – hangzik el a videóban. Ez a kulcsmondat a megértéshez?

Az egyik, igen. Minden nemzeti sorscsapásunk után, sokszor vert, leigázott, több részre szakadt országrészekkel szabdalva is voltak olyan nagy magyarok, akik nap-mint-nap azon dolgoztak, hogy a hazát a bajból kivezessék, a hazát újra felemeljék. Nem adták fel, s ha kellett, újra és újra megvívtak még a legnagyobb hatalmasságokkal is, mint a világverő Oszmán Birodalom vagy a rettegett Szovjetunió. Ezt nem szabad elfelejtenünk soha, s erre legyünk büszkék, „a teljesítményünk feljogosít minket történelmünk folytatására" – ez a központi gondolat.

Éppen ezért a százéves igazságtalanság, a kishitűség és a gyengeség érzését ezeréves megmaradásunkból és nagy történelmi korszakaink tényéből táplálkozó önbizalommá és erővé kell formáljuk.

A kisfilmünkben felvillantott történelmi jelenetek sorozatával az erőt, a dicsőséges múltat; a család barlangba való lehúzódásával a száz év magány korszakát, az elveszettség érzését; míg az abból való kiszabadulással, kitöréssel pedig ennek a korszaknak a lezárását, a lélektani fordulatot igyekeztünk bemutatni.

Panyi Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese Forrás: All rights reserved/Arpad Foldhazi

Sokan úgy vélik, Magyarország kis ország, ezért jobb, ha „tudja, hol a helye". Ezzel szemben áll a „merjünk magyarok lenni" gondolata és a miniszterelnök is „nagy idők" közeledtéről beszélt az említett sátoraljaújhelyi beszédben.

És teljesen igaza volt. A száz év trianoni magány időszaka után valóban észre kell vegyük, hogy egy új korszak küszöbén állunk. Magyarország emelkedőben van. Újra erősödünk, gyarapodunk, hazánk visszanyerte régiós tekintélyét, súlyát. További megerősödésünk kulcsa pedig abban van, hogy végre felismerjük azt, hogy a Kárpát-medence felvirágoztatását önerőből, szívós munkával kell megvalósítsuk.

Nincs külső felmentő sereg, nincs külső segítség, a saját problémáinkat saját magunknak kell megoldanunk, mi magunk vagyunk azok, akikre vártunk. Ez a mi felelősségünk és küldetésünk is.

De erre most is képesek vagyunk, nem kell tehát megijedni a feladattól. Ezeréves teljesítményünk és megmaradásunk világosan bizonyítja ezt. A „mi vagyunk azok, akikre vártunk" fordulatnak ez az üzenete. És nem véletlenül hangzik el ez a mondat a barlangból való kitörés, az egymást segítő és egybekapaszkodó kezek, az erő megmutatásának, az emelkedés megkezdésének pillanatában.

Részlet a film forgatásából Forrás: 2017 all rights reserved./Kristof Galgoczi Nemeth

De a „tegyük együtt naggyá a Kárpát-medencét" üzenete, mely a kampány alcíme is, azt sugallja azért, hogy mi, magyarok nem vagyunk egyedül. Vagy igen?

Nem, a többesszám egyszerre szól a generációk és a közép-európai népek közötti összefogásnak – ennek szükségessége kulcsfontosságú. Történelmi tény, hogy amikor a régiós népek összefogtak és közösen munkálkodtak, akkor a térség felemelkedett. Amikor viszály és ellenségeskedés dűlt közöttünk, Közép-Európát a nagyhatalmak felosztották, leigázták bekebelezték. Ez is ezerév történelmi tanulsága. Gondoljunk csak a második világháború utáni rendezésre, ahol a lengyelek, csehek, szlovákok ugyanazt kapták „jutalmul", mint mi magyarok büntetésül...

Az igazságunk mellé erőt kell szerveznünk, hogy együtt emelkedhessünk fel, ezt üzeni az „igazság, erő, felemelkedés" gondolata. Ezért a következő száz év küldetése megegyezik az elmúlt ezer év missziójával: a kárpát-medencei és a közép-európai népekkel össze kell fogjunk s együtt kell dolgozzunk a régió felemelésén, hogy Szent István koronájának minden ékköve újra ragyoghasson.

S ebben nekünk magyaroknak, ahogy a történelmünk során szinte minden korszakban, elől kell járnunk, példát kell mutatnunk, s vezetnünk kell. A kisfilm végén lévő képek ezt az üzenetet igyekeznek bemutatni, azzal, hogy az éppen előttünk járó és talán a mi nemzedékünk képes lesz elvinni az országot, a régiót a győzelem kapujáig, de a végső ütközet megvívásában a most felnövekvő fiatalokra óriási szerep vár.

Az elmúlt napokban többen hevesen támadták a kampányukat, annak több elemét „militánsnak", „háborús uszításnak" bélyegezték. Mi az oka ezeknek a heves indulatoknak?

A magyarság számos, kiemelkedő fontosságú történelmi eseményét jelenítjük meg a kampány során. A baloldal már hetek óta kereste a fogást, hiszen a kampány ténye önmagában borzalmasan frusztrálja a másik oldalt. Hiszen ebban a magyar államiságról és nemzetről, a magyarság történelmi szerepéről és felelősségéről fogalmazunk meg fontos üzeneteket. „Giccsesnek", „naiv ábrázolásnak" tartják és zavarja őket Vajk megkeresztelésének és Kapisztrán kereszttel előretörő képe, hiszen az a kereszténység és az egyház ezeréves nemzetmegtartó szerepét szimbolizálja.

Zavarja őket Hunyadi és az iszlám gőzhengert feltartóztató nándorfehérvári diadal képsora is, hiszen az szintén nem illik a mostani bevándorláspárti nyugat-európai kurzusba. Nem elég „befogadó", túl „militáns".

Frusztrálja őket a nyelvezet, a történet, a narratíva, szinte minden, ami nemzeti létünkhöz kapcsolódik. Ebből én arra következtetek, hogy sajnos a baloldal képtelen megélni a saját magyarságát. Még abba is belekötöttek, hogy milyen jogon használjuk a „velünk együtt élő népekkel" kifejezést. Ez is mutatja a másik oldal szűklátókörűségét és lelki szegénységét. Egy kolozsvári, székelyföldi, szabadkai, lendvai, nyitrai, ungvári magyar már nem része a nemzetnek? Egy szlovák, román vagy szerb nem volt része Szent István birodalmának?

Ugyanis a kulcsmondatunk másik felét ilyenkor már nem hallják meg, ami arról szól, hogy a százéves trianoni magány és ebből sok évtized ellenségeskedés korszakából kitörve együtt, összefogva kell felemelkednünk és naggyá tennünk a Kárpát-medencét?

Részlet a filmből Forrás: 2017 all rights reserved./Kristof Galgoczi Nemeth

Persze, de a legtöbb kifogás egy újsághirdetést ért, ami egy I. világháborús magyar kitörést ábrázol. Tény: katonák, fegyverek, csata – ez az, ami látható a képen.

Ez egy részeleme a teljes kampánynak. De a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy a ma nyugaton divatos, radikális baloldali szobordöntögetős kurzushoz idomuljunk, megtagadjuk nemzeti nagyjainkat és történelmi teljesítményünket. Nem fogjuk megtagadni az első világháborúban hozott magyar véráldozatot, a magyar honvédek hősies teljesítményét sem. A háborúét, amiben nem akartunk részt venni, mégis helytálltunk és aminek végén mi magyarok kaptuk a legnagyobb büntetést, legigazságtalanabb békét.

A „militánsnak" meg „háborús uszításnak" titulált kép – mely a kisfilmben is természetesen megjelenik – a magyar katonák bátorságát illusztrálja. Ezzel a másik oldalnak persze problémája van. Viszont ezek szerint szerintük tehát Magyarországon például minden olyan I. világháborús emlékmű, amely katonákat ábrázol fegyverrel, „militáns", „uszító", mert nem a népek megbékélését segíti elő.

Tudjuk hova vezet az e kurzus. Ezeket a szobrokat e bizarr logika szerint el kell távolítani, majd ezt követően meg kell szabadulni az egyéb alkotásoktól, amelyet követne a történelemkönyvek átírása, az utcanevek átnevezése és a nyelvi szókészletünk átalakítása. Ez a folyamat nyugaton zajlik, s ez ellen itt nekünk közép-európaiaknak fel kell lépnünk, ha meg akarjuk őrizni múltunkat, identitásunkat.

Meddig tart ez a kampány, mi lesz a kifutása?

Mivel ez egy szemléletformáló kampány, nincs olyan „végpontja", amikor azt mondhatjuk, hogy akkor most elértük a célunkat és vége.

A kampányelemek a nyomtatott és online sajtóban, közterületeken, a közösségi médiában és a TV-ben még a következő hetekben láthatóak lesznek, de a dolog kifutása reméljük, hogy hosszabb távú lesz és sokak megértik majd a „magyar csoda" lényegét és azt, hogy büszkén élhetjük meg magyarságunkat.