Karácsonyi vallomások

The Vatican's Christmas tree is pictured at nightfall against St. Peter's Basilica during its official inauguration on December 5, 2019 at St. Peter’s Square in the Vatican. (Photo by Filippo MONTEFORTE / AFP)

Különböző történeteket hallhatunk különböző emberektől egy új sorozatban, amelyet az M5-ön vetítenek majd karácsony és szilveszter között - később pedig a Duna Televízióban is megismételnek. A szereplőkben talán csak két közös pont van: egy megrázó történet és Isten. Beszél egy paralimpikon, aki öngyilkos akart lenni, egy tudós, aki a hitet többre tartja a tudománynál, egy műkorcsolyázó, aki apa nélkül nőtt föl, egy fogvatartott, aki a börtönben tért meg, egy családapa, aki tizenöt éve még hajléktalanként, bedrogozva kiabált a Bazilika előtt, mesél egy karmelita apáca is, aki három évet töltött rabságban az 1950-es években. Megismerhetjük egy mentőorvos történetét, aki naponta szembesül a halállal, egy vállalkozóét, akit korábban csak a pénz és az élet élvezetének a hajhászása foglalkoztatott, egy terapeutáét, akiből árad az életöröm, és közelebb kerülhetünk egy ultramaraton futó gondolataihoz is. Zsuffa Tünde, az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke, író is részt vett a munkában – beszélt a sorozat szereplőivel, és a forgatásokon is jelen volt. Az Origónak azt mondta: nagy bátorság kell ahhoz, hogy az emberek kiálljanak és vallomást tegyenek Istenről. „Nagyon nagy élményt jelentett, hogy ezúttal nem én tárulkoztam ki mások előtt, mint író, hanem „fogyasztóként" élhettem át, ahogyan az emberek a legmélyebb érzéseiket tárják fel a stáb előtt" – mondta. Interjú Zsuffa Tündével.

Ő és én címmel indul egy sorozat az M5-ön, amelyben 52 ember beszél a hitéről, és tanúságot tesz Istenről. Ön is együtt dolgozott a forgatócsoporttal. Hogyan találtak rá a szereplőkre?

A szereplők kiválasztásánál legfontosabb szempontként azt tartottuk szem előtt, hogy a lehető legjobb értelemben vett hétköznapi emberek beszéljenek a hitükről, Istenképükről. Ismert zenészek, sportolók vagy színészek helyett olyanok, akikről a nézőkben az az érzet alakulhat ki a kisfilmeket nézve, hogy „ő akár én is lehetnék". Ezzel a motivációval kezdtük el felkeresni azokat az interjúalanyokat, akiknek a története, a hitre jutása, az Istenhez fűződő kapcsolata elindíthat valamilyen lelki megerősödést, Isten iránti érdeklődést a nézőkben.

Zsuffa Tünde, az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke, író Forrás: Ambrus Marcsi

Melyek voltak a legemlékezetesebb vagy legmegdöbbentőbb történetek, amelyeket elmondtak a sorozat szereplői?

Nagy hatást gyakorolt rám például az a tanszékvezető professzor, aki úgy vallotta meg a hitét, a benne élő Istent, hogy közben nem szégyellte a könnyeit. Akkor pedig elfogódottságot és hálát éreztem, amikor egy idős apáca - aki az 50-es években három évet töltött börtönben - arról beszélt, hogy életében nem volt olyan szép karácsonya, mint a szigorított magánzárkájában, amely azon a napon Mennyországgá változott. Nagyon emberi, nagyon átélhető, amikor elmondja, hogy mivel sokaknak ő volt a támasza a börtönben, azért imádkozott, hogy ha el is bizonytalanodik, a gyengeségét a társai ne érezzék, mert ők bíznak benne. Szita Irén beszélt arról is, hogy „Jézust nem lehet kiiktatni az életünkből, itt van velünk, bennünk él", s ez a gondolata átfedésben van a sorozatnak, és magának az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is a szándékával, hogy közelebb hozzuk a mindennapokhoz Jézust.

Csak drámai, megrázó történeteket hallhatunk, vagy lesznek vidámabbak is?

A sorozat nincsen híján a mosolynak, ízelítőnek talán elég, ha annyit mondok, hogy az egyik tanúságtevő arról beszélt, hogy ő a kukta abban a konyhában, amelyben Istennel együtt főz.

Zsuffa Tünde, az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke, író Forrás: Ambrus Marcsi

Mennyire voltak nyitottak az emberek arra, hogy elmeséljék a történetüket? Azért kérdezem, mert a mai világban meglehetősen nehéz megvallani az embernek a hitét. Még az is előfordulhat, hogy kigúnyolják, vagy szűkebb környezetében kinevetik.

Talán általánosnak mondható jelenség, hogy bizonyos dolgok előjele megváltozott. Üres, felszínes és sekélyes dolgok követendő példák lettek, míg az olyan értékek, mint a vallás, a hit mintha cikinek tűnnének. Ebbe az is közrejátszik – és ez évezredes probléma –, hogy sokan azonosítják Istent és a hű követőit azokkal, akik rá hivatkozva követtek, követnek el helytelen dolgokat, bűnöket. Éppen ezért nagyobb tudatosságra volna szükség, hogy a kettőt jól láthatóan külön lehessen választani. Ennek fényében is érdemes értékelni azt a kiállást, amit a tanúságtevők megtettek, amikor kamera elé álltak.

Ha jól tudom, a fia is szerepel a sorozatban. Neki mi a története?

Pepe 15 és fél éves. Bécsben nőtt fel, ott járt iskolába, ott kezdett el műkorcsolyázni. Neki Ausztria volt az otthona, de közben tudta, hogy Magyarország a hazája. Hétévesen a már haldokló édesapámnak megfogadta, hogy hazatér majd, és magyar színekben fog versenyezni. Hazaköltöztünk, most már Budapesten edz, az ígéretét tehát megtartotta.

Zsuffa Tünde és fia Forrás: Ambrus Marcsi

Ott volt a felvételen, amikor a fiával forgattak?

Nem, mert nem szerettem volna a jelenlétemmel akárcsak egy kicsit is befolyásolni azt, hogy Pepe miről beszél. A felvételt látva viszont meglepetésben volt részem. Nagyon megható volt látni, milyen mély érzelmekkel beszél számára idegeneknek olyan dolgokról, amiket korábban még velem sem osztott meg. Például, hogy nincs előítélete az édesapjával kapcsolatban, aki akkor lépett ki az életünkből, amikor Pepe pár hetes volt.

Hogyan látja, mit adott Önnek - illetve a forgatócsoportnak - ez a sorozat?

Megerősítést. Mint író, úgy gondolom, hogy az irodalom, illetve más önkifejező formák gyakorlása is nagyfokú bátorságot igényel, ha az alkotó őszinteségre törekszik. A tanúságtevők által most ezt élhettem át, és ebben erősítettek meg engem. Nagyon nagy élményt jelentett, hogy ezúttal nem én tárulkoztam ki mások előtt, mint író, hanem „fogyasztóként" élhettem át, ahogyan emberek legmélyebb érzéseiket tárják fel a stáb előtt.

Zsuffa Tünde, az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke, író Forrás: Ambrus Marcsi

Miért tartja lényegesnek, hogy elkészült ez a sorozat?

Mert segít átélhetővé és így érthetővé is tenni azt, hogy mit jelent emberek számára az élő hit, mit jelent kapcsolatba kerülni Istennel, Jézussal. Egyúttal bepillantást tudunk adni abba a lelki-szellemi erőbe, ami számunkra, az Eucharisztikus Kongresszus szervezői számára is a hátországát adja annak, hogy a lehető leghitelesebben tudjuk megmutatni a világnak keresztény, magyar kultúránkat, történelmi hagyományainkat, a magyar egyházi életet. A hagyományos értelemben vett advent karácsonnyal véget ér, azonban a várakozás, készülődés a kongresszusra folytatódik, s ehhez adnak erőt nekünk is a tanúságtevők meghatóan őszinte megnyilatkozásai.

Karácsony és szilveszter között látható majd a sorozat az M5-ön. Hány rész kerül adásba, és a többit mikor lehet látni?

Most, az ünnepi időszakban tíz tanúságtételt láthatnak majd a nézők. Ötperces kisfilmeket az M5-ön, rövidített változataikat pedig később a Duna TV-n. A forgatások folyamatosan zajlanak, amelyek közül az újabbakat majd húsvétkor mutatjuk be, a továbbiakat pedig majd folyamatosan ütemezve, ahogy közeledünk a kongresszus nyitónapjához.