Az Európai Néppárt eltávolodott eredeti értékeitől

TUSK, Donald
Zágráb, 2019. november 20. Donald Tusk, az Európai Tanács leköszönő elnöke felszólal az Európai Néppárt kétnapos tisztújító kongresszusán Zágrábban 2019. november 20-án. MTI/EPA/Antonio Bat
Vágólapra másolva!
A tét: az EPP visszatér kereszténydemokrata gyökereihez, vagy elsodorja a liberális politikai áramlat.
Vágólapra másolva!

„Nem tisztelik a jogállamiságot, akik populista szólamokat hangoztatnak, és akik a migrációs válság idején kerítést építenek és migránsellenes propagandát gyártanak. (...) Nem fogunk feláldozni olyan értékeket a biztonság és a rend oltárán, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság, a tisztesség a közéletben, mert egyszerűen nincs szükség erre." – üzente Donald Tusk, az Európai Néppárt újonnan megválasztott elnöke a magyaroknak az EPP november 20-21. között megtartott kongresszusán.

Tusk mintha tévedésből Judith Sargentini egy el nem hangzott beszédét olvasta volna fel, tele a brüsszeli bürokrácia kedvenc panaszaival: a veszélyes nemzetállamokról, autokrata vezetőikről és idegengyűlölő választóikról, akik a „biztonság és a rend oltárán feláldoznák" a jól ismert európai értékeket.

Donald Tusk az Európai Néppárt kétnapos tisztújító kongresszusán Zágrábban Forrás: MTI/EPA/Antonio Bat

Egy korábbi írásban már szó esett arról, hogy a brüsszeli elit miként értelmezi újra, alakítja saját képére lépésről lépésre, szinte észrevétlenül az Európai Unió alapító értékeit, illetve az értékek talaján létrejött uniós jogi intézmények tényleges tartalmát. A folyamat az írott alapvetések, azok interpretációja, valamint a ráépülő gyakorlat egymástól való, gyorsuló ütemű eltávolodását eredményezte.

Az Európai Néppárt mint „értékközösség" dokumentumaiban és nyilvános kommunikációjában ugyancsak nagy teret kap a szervezet értékrendje. Jellemzően ez képezi a hivatkozási alapját az EPP és egyes tagpártjai, vezetői részéről a Magyarországgal szemben megfogalmazott, rendszeresen visszatérő bírálatoknak, kritikáknak is. Így a Néppárt kongresszusa kapcsán érdemes áttekinteni, vajon mennyire állandó, koherens, vagy éppen egyértelmű ez az eszmei talapzat? Mit jelentenek a benne foglalt szavak és mit látunk a valóságban? A néppárt, illetve annak egyes tagpártjai részéről tapasztalható politikai gyakorlat (főleg, amikor egy tagpárt tényleges kormányzati helyzetben van, mint Németországban), illetve az állásfoglalások mennyire felelnek meg a Párt deklarált elveinek, értékeinek? Vajon Magyarország értelmezi félre a fogalmakat, vagy a Néppárt távolodott el saját alapító értékeitől? Ismeri-e egyáltalán a magyarokat megbélyegző Tusk azokat az értékeket, amelyekre hivatkozik?

Az EPP értékrendszerét legátfogóbban a 2012-es tisztújító kongresszuson elfogadott, „A párt programja" c. dokumentum összegezi. Az anyag preambuluma a következőket szögezi le:

„A globális és európai, kollektív és egyéni kihívások csak az alapértékek alapján kezelhetők sikeresen. Ezek az értékek ugyanazok maradtak az elmúlt két évtizedben."

Ez a deklaráció az értékrend időtálló szilárdságát vetíti előre, azonban az elmúlt évek politikai eseményei (mint a migrációs válság körüli viták, politikai döntések) azonnal felvetik a kérdést: vajon az EPP deklarált alapértékeit leíró fogalmak értelme változott meg az idők folyamán? Vagy napjaink - eme elvekre hivatkozó - néppárti politikusai interpretálják helytelenül a Párt alapítóinak, szellemi örökhagyóinak tekintett - és nem mellesleg az EU alapító atyjaiként is tisztelt - kereszténydemokrata politikusok eredeti gondolatait, szándékait?

A dokumentumot olvasva azt tapasztalhatjuk, hogy az igen hosszan értekezik a Néppárt értékrendszeréről, annak meghatározó elemeit részletesen is tárgyalva. Ezek közül elsősorban a hazánkat érő kritikák szempontjából lényeges pontokra érdemes külön kitérni:

„Ezek az értékek a következők: az emberi élet méltósága a létezés minden szakaszában, szabadság és felelősségvállalás, egyenlőség és igazságosság, hitelesség, szolidaritás és szubszidiaritás. Az Emberről alkotott keresztény kép a kiindulópont. [...] A céljaink elérésében bennünket az értelem és a történelmi tapasztalatok vezérelnek. A politikai és társadalmi választásainkat az ösztönzi, hogy folyamatosan szükség van a változásra, és az eszköztár megfelelő felhasználására e változás elérése érdekében, fontos az előzményeink tiszteletben tartása, és az értékeink elismertetésének és értelmezésének módja is. [...] Összességében ezek az alapértékek és eszközök egy koherens egészet képeznek, amely megkülönböztet bennünket valamennyi politikai versenytársunktól. A szocializmus és a radikális környezetvédelmi mozgalom nem ad ugyanilyen prioritást a szabadságnak, a személyes felelősségnek és a szubszidiaritásnak. A libertariánizmus figyelmen kívül hagyja a szolidaritást és az inherens értékeket. A populizmus és a radikális környezetvédelmi mozgalom nem fogadja el a haladást, a demokráciát és a szociális piacgazdaságot. A populizmus, a nacionalizmus és az euro-szkepticizmus összeférhetetlen a jövő kihívásait kezelni képes erős és hatékony Európai Unióval. [...] A demokrácia mindig a jogrenden, a hatalmi ágak szétválasztásán és a szabad választásokon alapul."

A manifesztum eme idézett elemei több sarokkövét is tartalmazzák a Néppárt értékrendszerének. Szólnak pl. a történelmi tapasztalatokról. Az ugyan nem derül ki, pontosan milyen tapasztalatokról van szó, mindenesetre, amikor Magyarország iszlámmal való kényszerű együttélése során szerzett történelmi tapasztalatai kerülnek terítékre, a muszlim bevándorlás potenciális veszélyeivel összefüggésben, erre jellemzően nem hivatkoznak „értékként" a kérdésben megnyilvánuló néppárti politikusok.

Szó esik „előzményeink tiszteletben tartásáról", valamint a dokumentumban többször is visszatérő fordulatként szerepel a „keresztény örökség", „keresztény értékrend", „keresztény gyökerek" kifejezése. Arra gondolhatnánk, hogy itt a - magát kereszténydemokratának meghatározó - EPP szellemi elődjeiről, létrehozóiról, illetve későbbi meghatározó személyiségeiről, az ő munkásságukról, szellemi örökségükről van szó. Azonban pl. Robert Schuman, Alcide De Gasperi, Konrad Adenauer, vagy éppen Helmut Kohl kereszténydemokráciával, az európai közösséggel, a közös értékekkel kapcsolatos írásait olvasva, gondolatait felidézve hamar elbizonytalanodhatunk. Lehet, hogy az ő életművük sem férne bele az EPP jelenlegi, Donald Tusk által hivatkozott értékrendjébe. Egyáltalán emlékszik még valaki Schuman szavaira? „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz."

Robert Schuman szobra Brüsszelben Forrás: AFP/hemis.fr/GARDEL Bertrand

A „populizmus" fogalmát ugyancsak gyakran hallhatjuk brüsszeli, illetve konkrétan néppárti politikusok szájából – mint Tusk esetében, kifejezetten Magyarországnak címezve. Az EPP értéklajstroma erre az univerzális kifejezésre is kitér: e szerint a populizmus valami olyan dolog, ami „nem fogadja el a haladást, a demokráciát és a szociális piacgazdaságot". A dokumentum ennek kapcsán még bedobja az „euroszkepticizmus" fordulatát is. Nem elhanyagolható mennyiségű rosszindulat és fonák gondolkodás szükségeltetik ahhoz, hogy valaki megpróbáljon antidemokratikusnak és autokratának beállítani egy olyan európai pártot, melyet egymás után háromszor választanak meg, szabályos demokratikus keretek között, ráadásul Európában párját ritkító szavazati aránnyal. Magyarország ellenlábasai sem igen tagadják a hazai piacgazdaság folyamatos fejlődésének kézzel fogható, számszerűsíthető eredményeit. Hogyan láthatja bele ebbe valaki fejlődés helyett „a haladás el nem fogadását", Európa egyik legnyitottabb, leginkább exportorientált gazdasága esetén? Ugyanígy a magyar kormányfő politikai aktivitásának, energiájának jelentős része sem azért irányul a közös uniós ügyekre, mert „euroszkeptikusként" közömbös lenne számára az EU jövője, hanem, mert – egész Magyarországgal együtt - abban érdekelt, hogy ez a közösség kimozduljon jelenlegi holtpontjáról. Tusk szerint a kerítés Európa gátja, a magyarok szerint pedig biztonságának alapja.

A Néppárt láthatóan arra is büszke, hogy alapértékei azok, amik megkülönböztetik őt politikai versenytársaitól. Ennek hangsúlyozását talán megnyugtatásként szánták az olyan esetekre, amikor a felületes szemlélődő, akár néppárti, akár szocialista, vagy más formációhoz tartozó uniós parlamenti politikusokat hallgatva azt tapasztalná, hogy azok pártállástól, fennálló versenyhelyzetüktől függetlenül ugyanazon vádpontokat, eszmefuttatásokat, üres érveket hangoztatják Magyarországgal szemben. Soros György liberális, vagy zöldpárti szövetségesei szó szerint ugyanazt szajkózzák, mint Tusk.

Soros György Brüsszelben Forrás: MTI/EPA/POOL/Olivier Hoslet

„Az EPP szelleme és politikai cselekvése az alapvető, kölcsönösen összefüggő, egyenlően fontos és egyetemesen alkalmazható értékeken alapul, ezek a szabadság és a felelősség, az alapvető egyenlőség, az igazságosság, az igazság és szolidaritás, valamint a szubszidiaritás. Úgy véljük, ezek az értékek egyetemesek, nem kizárólag nyugatiak, bár történelmileg a Nyugaton alakultak ki, és más kultúrákkal való párbeszédben fejlődtek ki. Ez különösen igaz a nők és férfiak közötti egyenlőségre, az állami hatóságok és a vallási intézmények szétválasztására, a hatalmi ágak szétválasztására, a demokráciára és a jogrendre."

Talán nem véletlen, hogy a néppárti dokumentum ennyire hangsúlyozza az európai értékek „nyugati" eredetét? Az értékek „szabad" értelmezéséről a fentiekben írottak alapján azt gondolhatnánk, hogy az „összeurópai véleményfórumon" mindenki korlátok nélkül, szabadon részt vehet, hiszen egy „közös" európai értékrendszerről van szó. Nos, ez koránt sincsen így, hiszen a „haladó" nyugati véleményformálók viszonylag hamar felismerték, hogy az Unióhoz – érthető történelmi okok miatt – később csatlakozó, közép-európai országokban (élén a V4-es tagállamokkal) az értékeknek még nem a nyugati-típusú, „progresszív" értelmezése az, ami meghonosodott. A nyugaton továbbélő posztkolonialista attitűd gond nélkül lendül túl azon az alapvető feltételen, hogy amennyiben valóban „közös" és „összeurópai" értékekről beszélünk, úgy azoknak tartalmazniuk kell valamennyi tagállam (illetve az EPP esetében valamennyi tagpárt) által fontosnak tartott értékeket. Így például a magyarokét is. Vagy legalább meg kellene találni azt a legkisebb közös többszöröst, amiben mindenki egyetért, de minimálisan a használt (és gyakran súlyos jogi relevanciával is bíró) kifejezések egységes értelmezésében lenne szükséges megállapodni. Az „ideológiailag elmaradottnak" titulált közép-európai országok jobb, ha nem is törik ilyesmin a fejüket, hiszen nyugaton már kijelölték a modern értékrendet. Nem kell törődni azzal, hogy „keleten" a hagyományos családmodellt preferálják, vagy a déli harangszó jobban tetszik nekik, mint a müezzin éneke. Esetleg maguk akarják eldönteni, kikkel éljenek egy fedél alatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a vélemények, vagy értelmezések nyugodtan figyelmen kívül hagyhatók, ha „közös európai értékekről" esik szó. Vannak az egyenlők között, akik kevésbé egyenlőek.

„A civilizációnk görög-római és zsidó-keresztény gyökerei, és a felvilágosodás, mint szellemi forrás elismerésével alapjában véve felekezeti kötődés nélküli értékeket valló pártként pozícionáljuk magunkat. [...] Alapértékeinkként elismerve a zsidó-keresztény értékeket és a hellén-római örökséget, tiszteletben tartunk minden férfit és nőt - mint egyedi emberi lényt -, aki mint egyéniség pótolhatatlan, korlátozhatatlan, szabad a természetétől fogva és nyitott a transzcendenciára. Különösen megerősítjük azt, hogy minden férfi és minden nő azonos természet adta méltósággal és fontossággal rendelkezik, és ezért természetétől fogva egyenlő. Ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek."

Fontos vívmánya az EPP-nek, hogy legalább itt, a párt programjában emléket állít a „zsidó-keresztény gyökereknek", meg a „hellén-római örökségnek", ha már a „felvilágosodáson" átesett nyugat-európai politika mindennapjai ezen jó ideje túllendültek. Bár nem biztos, hogy arany az, ami fénylik. Az elmúlt évek politikai vitáiból ugyanis kiderült, hogy a római pápát ábrázoló szobor európai köztereken való szerepeltetése csak az imperialista keresztes háborúk rossz emlékét idézné fel a közel-keleti, vagy afrikai gyökerű, új uniós polgárokban. Igaz, a joghurtos pohár tetején – a templom tornyáról leretusált kereszttel – továbbra is egy görög falu képe szerepel, szilárdan őrizve a hellenisztikus európai örökséget. A kereszténység azonban nem „píszí". A keresztény kultúra védelme a brüsszeli elit szemében, a Tusk által is hivatkozott „migránsellenes propaganda" része. A zsidó értékeket pedig – egyes „haladó" nyugat-európai EPP-tagszervezetek szerint - csak az elmaradott és autokrata közép-európai tagállamokban tomboló antiszemitizmus veszélyezteti, ezért nyugaton – ahol teljes pompájában megvalósult a zsidó-muszlim megbékélés - ennél több szót a kérdésre nem érdemes vesztegetni. A néppárti értékek ilyen metamorfózisa ismeretében utólag nehezen érthető, miért is volt parázs vita azzal kapcsolatban, hogy az Európai Alkotmányba bekerüljön-e az utalás Európa, illetve az európai kultúra keresztény alapjaira?

Azt is megnyugtató látni, hogy az Európai Néppárt egyes tagpártjai – függetlenül attól, éppen kormányon vagy ellenzékben vannak-e – milyen eltökéltséggel és hatékonysággal lépnek fel saját országaikban annak érdekében, hogy - a polgárok vallásától, hagyományától, szocializációjától függetlenül – a gyakorlatban is érvényesüljön a pártprogramban hangsúlyozott női egyenlőség és méltóság. Különösen igaz ez a Tusk által óvott Németországra. Elképzelhető persze az is, hogy a nők érdekét és biztonságát, vagy éppen méltóságát szolgálja, amikor bevándorló gyökerű „szubkultúrákban" a lányok szűkebb környezete, „kulturális közege" határozottan megtiltja, hogy egyedül, férfi kísérő nélkül, valamint teljes testük eltakarását mellőzve hagyják el otthonukat, esetleg „túlzásba vigyék" az iskolai önképzést, önálló karrier álmát dédelgessék magukban, vagy megtanuljanak németül. Hiszen egy nő értékét nem ilyen dolgok adják... Ha egyáltalán lényeges még, hogy ki a férfi és ki a nő?

A kisebbséget tiszteletben kell tartani, tőle semmilyen többség nem tagadhatja meg a jogok szabad gyakorlását, és el kell utasítani az olyan intézkedések és politikák elfogadását, amelyek nincsenek összhangban az alapvető emberi jogokkal."

A „kisebbség tiszteletben tartása", illetve általában a „kisebbségi jogok" terjedelme, azok viszonya a többségi értékekhez, valamint a „többségi demokrácia" fogalmához, tipikusan az a terület, ami az értelmezési keretek, a „toleranciahatárok" folyamatos változtatásának, tágításának helyszíne. Az idevágó „újbeszél" szakkifejezés az „érzékenyítés". Igazság szerint, egyes nyugati országokban már fel sem merül az igény arra, hogy jogalkotói, vagy „társadalmi" szinten vita folyjon arról, hol lehet, vagy hol kell meghúzni a határt a többségi és kisebbségi érdekek érvényre juttatásának elvi, vagy konkrét kérdéseiben. Ennek megfelelően - a már jelen lévő muszlim kisebbség esetleges rosszallását elkerülendő – számos európai város vezetősége – keresztény európai gyökerek ide vagy oda - évek óta felhagyott azzal a hagyománnyal, hogy decemberben karácsonyfát állítson fel a település főterén. Más területeken egyelőre alacsonyabb az „érzékenység" foka. Például – konkrét dilemmára utalva – még nincs általános európai „közmegegyezés" arról, hogy egy munkahelyen a munkáltatónak kötelezettsége-e a férfi és női helyiségen túl, külön öltözőt vagy mosdót biztosítani olyan munkavállalók számára, akik bizonytalanok saját nemi identitásuk vonatkozásában. A hírek szerint, a kevésbé „érzékenyített" női munkatársak körében még ellenkezést váltott ki, hogy a kívülről férfinak látszó, de magát nőnek tartó kolléga inkább a hölgyek öltözőjét kívánta használni. Az öncélú „kisebbségvédelem" harcosaira e téren várnak kihívások. Az, hogy az Európai Néppárt értékportfóliója „meddig tágítható", szintén az elkövetkező évek egyik meghatározó kérdése lesz a szervezet jövőjének szempontjából. Ha Donald Tuskon és a brüsszeli kóruson múlik, vélhetően még szélesebb lesz a kisebbségek igényei által kijelölt tér.

Illegális migránsok megrohamozzák Párizsban a Pantheont idén júliusban Forrás: NurPhoto/Estelle Ruiz/NurPhoto/Estelle Ruiz

A kereszténydemokrata politikai mozgalmak hagyományosan „családcentrikusak". A kinyilatkoztatások szintjén ez a téma is hangsúlyosan jelen van az EPP programjában. „Amint azt rögzíti az emberi jogokról szóló Egyetemes Nyilatkozat 16. cikke, a család a társadalom természetes és alapvető csoportos egysége, és jogosult a társadalom és az állam részéről történő védelemre. A család pótolhatatlan, mint alapintézmény, ahol a szeretet és a gondoskodás, az együttérzés és az emberi szolidaritás érvényesül és biztosítható, s ez egyesíti a különböző generációkat. Ez az a hely, ahol a szülők és a gyermekek felelősséget vállalnak, és gyakorolják a szolidaritást egymás iránt. Az erős családok a jobb demográfiai fejlődés előfeltételét is képezik."

Ennek fényében a kérdés csak az, hogy a „család" kifejezést hogyan kell értelmezni a gyakorlatban? Úgy, hogy az egy férfi és egy nő életközössége gyermekek nemzése és felnevelése céljából, vagy pedig bármilyen nemi identitású személy bármilyen kapcsolataként, főleg ha az indokot szolgáltat különböző szociális támogatások igénybevételére is? Továbbmenve, esetleg ide sorolhatók az Európán kívül eredő kultúrák képviselői által elvárt, több „feleséget" felvonultató poligám viszonyok is? A kereszténydemokrácia történetéből az első, az értékek kitágításának uniós gyakorlatából pedig ez utóbbi értelmezések következnek. Melyik mellé áll az EPP?

„A politikai pártok a képviseleti demokrácia nélkülözhetetlen intézményét képezik. Döntő szerepet játszanak az emberek általános, különös és szerteágazó érdekeinek képviseletében, biztosítják a kormányzati intézmények elszámoltathatóságát, integrálják az embereket a politikai folyamatba, és előmozdítják a demokratikus eszméket. [...] A politikai pártok kulcsszerepet játszanak abban, hogy hidat verjenek a polgárok és a kormányok között. [...] A Közjó elérése a végcél. A megvalósításhoz elengedhetetlenül szükséges az erős civil társadalom."

Tusk szerint a magyarok a biztonság oltárán feláldozzák a jogállamiságot és a liberalizmust. Például, mert korlátozzák azokat a „civil szervezeteket", amelyek az illegális bevándorlók jogait, érdekeit képviselik, vagy kifejezetten a migrációs folyamatot segítik. A külföldi NGO-k korlátozása vajon tényleg a jogállam végét jelentené?

Az EPP programja igyekszik a dolog lényegét megragadva meghatározni a politikai pártok helyét és szerepét a társadalomban. E szerint, a politikai szervezetek célja és feladata kifejezetten az, hogy „pártpolitikai" alapon fogják össze az azonos értékeket valló embereket, annak érdekében, hogy a demokratikus választásokon a közös értékrendszeren nyugvó programjaikat a többi párttal versenyeztetve, és annak minél nagyobb támogatást szerezve, saját elképzeléseiket érvényesíthessék az állam szervezésében, irányításában. A Néppárt anyaga utal a „civil társadalom" kiemelt szerepére is, amely ugyancsak meghatározó eleme a modern demokratikus államoknak. Hazánkkal szemben rendszeresen visszatérő vád a „civil társadalom visszaszorítása". Ezért e területen is felmerül a kérdés: tudjuk-e pontosan mit takar a „civil társadalom", illetve a „civil szervezetek" kifejezés? Vagy itt is különböző dolgok összemosásáról van szó? Ahogy az EPP-dokumentum megállapítja, a politikai jellegű aktivitás szervezeti kereteit a politikai pártok alkotják. A „civil szervezetek" működési területe pedig – mindazon össztársadalmi, vagy akár kisebb csoport javát szolgáló - közérdekű tevékenység, amelynek végcélja nem a demokratikus állami közhatalom gyakorlási jogának megszerzése. Ez utóbbi mentén a „politikai párt" kategóriába tartozó szervezetek működnek. Mi történik azonban akkor, ha egy politikai érdekcsoport magát civil szervezetnek álcázva próbál (párt)politikai célokat érvényesíteni, az államhatalmi szerep megszerzésére vonatkozó demokratikus eljárások és egyéb garanciális szabályok megkerülésével? Amikor egy nyíltan belpolitikai beavatkozást célul tűző külföldi szervezet (NGO) finanszíroz egy egyébként itthon számottevő tagsággal, vagy támogatottsággal nem rendelkező „civil szervezetet", vagy jól ismert pártpolitikusok egy „civil szervezet" képviselőjeként, szószólójaként tűnnek fel, vagy amikor „civil szervezetek" csak bizonyos politikai erők kormányra kerülése esetén aktívak, máskor szinte láthatatlanná válnak? Akkor mire is kell gondolni? A civil társadalom van veszélyben vagy az ország szuverenitása?

Ez a „szereptévesztés" vajon belefér a „demokratikus jogállam keretei" közé Donald Tusk értelmezése szerint? Vagy ha az ilyen folyamatokat valaki visszaszorítani igyekszik, az valóban a „civil társadalom és a jogállam elleni súlyos támadásnak" minősíthető? Nem inkább a nemzeti önrendelkezés védelmének?

Az EPP értékrendjét őrző dokumentum a migráció kérdése kapcsán válik igazán pikánssá, az új elnök szavaival összevetve. A dokumentum többek között ezeket szögezi le:

„Meggyőződésünk, hogy feltétlenül meg kell vitatni az integráció hiánya, valamint az illegális bevándorlás miatt felmerülő problémákat is, különös tekintettel a bevándorlók „párhuzamos társadalmai" létrejöttére, amelyekben figyelmen kívül hagyják az alkotmányainkban rögzített olyan alapértékeket, mint az egyéni szabadság, a férfiak és nők törvény előtti egyenlősége. Az emberi jogokat, a szabadságot és a toleranciát tiszteletben kell tartani Európa minden kulturális vagy vallási közösségében. Az Unióban nincs helye a szektás jogrendszereknek."

Továbbá:

„A bevándorlóknak ismerniük kell, vagy meg kell tanulniuk a befogadó országok nyelvét, valamint az új környezetük történetét és jellemzőit, be kell tartaniuk a jogszabályokat és tiszteletben kell tartani a befogadó ország kulturális örökségét és alapértékeit, és részt kell venniük a megfelelő helyi és nemzeti közösség polgári jogai és kötelezettségei érvényesítésében. [...] Mindenkinek jogában áll, hogy gyakorolja a vallását és kultúráját, amíg tiszteletben tartja a törvényt. Az etnikai csoportok gettóinak létrejöttét kerülni kell."

Tusk szerint miközben Németország hősiesen küzdött a migrációs válsággal, a magyarok csak a „saját narratívájukat akarták megjeleníteni, ennek érdekében kerítést építettek és óriásplakátokat telepítettek migrációellenes propagandával". Mi is volt ezeken a propagandaplakátokon? Szinte szó szerint azok a fenti mondatok, amelyek az EPP dokumentumában szerepelnek. Az ide érkezőknek be kell tartaniuk a törvényeket és tiszteletben kell tartaniuk az ország kulturális örökségét és alapértékeit. Most akkor Magyarország a populista, vagy az a Néppárt, amelynek iránymutató értékeit és programját az új elnök vélhetően nem olvasta?

A Magyar Honvédség katonái járőröznek Röszkénél 2019. június 1-jén. Forrás: MTI/Rosta Tibor

Mi a helyzet a kerítéssel? Íme az EPP érvényes programjának témába vágó szövege:

„A fokozott szabályozatlan migráció, a tiltott fegyverek, a kábítószerkereskedelem és az embercsempészet, valamint a nemzetközi terrorizmus kihívást jelent a globalizált világ számára. Európának védenie kell a határait, és meg kell találnia az egyensúlyt a bűncselekmények okozta veszélyek minimalizálása és az utazók számára a könnyítések és a kényelem maximalizálása között.”

Az elmúlt évtizedek nyugat-európai demográfiai, biztonsági, városképi, egyéb szociológiai, stb. változásait látva, majd az EPP-program fenti bekezdéseit olvasva, akár el is bizonytalanodhatunk. Mit jelentenek ezek a szavak, mondatok? Most akkor, arról van szó, hogy mi nem értjük az ideömlesztett kifejezések értelmét, amelyek jelentése igazából egész más, mint amire eddig gondoltunk? A „saría” nem egy „szektás jogrendszer”? Európában nincsenek „etnikai gettók”? A bevándorlók nem hoztak létre „párhuzamos társadalmakat - még Franciaországban, Belgiumban és Németországban sem? A bevándorlókra az az általánosan jellemző, hogy tiszteletben tartják a befogadó országok kultúráját, jogrendjét, értékrendjét? Társadalmi integrációjuk, a munka világába való beilleszkedésük folyamatos és gördülékeny? A „terrorizmus” egy kizárólag az európai „szélső” jobboldalhoz kapcsolható fogalom? A „határvédelem” fogalmába a határkerítés, ahogy Tusk állítja, nem fér bele? A Schengeni egyezmény nem egy normatív (jogi) dokumentum? A „Willkommenskultur” kampány keretében végzett integetés, mosolygás és szelfizés automatikusan legálissá teszi az illegális bevándorlást? A „szolidaritás” a rászorulók (vagy a magukat annak mondók) kizárólag olyan típusú segítését jelenti, hogy azokat európai országokba telepítjük be?

Sebesült férfi a kimenekített emberek között a párizsi Bataclan koncertterem közelében a 2015. november 13-i összehangolt muszlim terrortámadás után, amelyben több mint 120-an haltak meg. Forrás: MTI/EPA/Yoan Valat

Amennyiben az EPP-programban szereplő, migrációt érintő mondatokat szó szerinti értjük (amit persze a józan ész is diktálna), akkor ez azt is jelentené, hogy Donald Tusknak ideje napirendre vennie a német kereszténydemokrata kormánypárt, a CDU Európai Néppártból történő kizárásának kérdését is, hiszen az több ponton semmibe vette az EPP értékeit és deklarált céljait a migrációs válság éveiben.

De miről is van szó? Visszaérkeztünk a kezdeti alapkérdéshez: kik, milyen módon határozhatják meg, melyek a normatív „európai értékek”, avagy esetünkben az Európai Néppárt értékei? Mit is jelentenek valójában az értékrendben felsorakoztatott hangzatos szólamok? Kik értelmezhetik azokat, amikor jogkövetkezményeket kívánnak rájuk hivatkozva érvényesíteni a pártszövetség más tagjaival szemben?

Ezek azok az alapvető és megkerülhetetlen kérdések, amelyek érdemi megválaszolása nélkül az Európai Néppárt jövője, önálló arculatának megmaradása, sőt létezésének értelme kerül idézőjelbe. Hogy milyen irányba indul tovább az EPP jelenlegi meghasonlott állapotából, megpróbál-e hazatalálni kereszténydemokrata gyökereihez, vagy hagyja magát elsodortatni a liberális politikai áramlat által, most Donald Tusk kezébe került.

Jó döntés volt? A kérdés vélhetően költői.

Dr. Béky Zoltán jogász, a Századvég Gazdaságkutató jogi szakértője