Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kövér László az "1919 - A nagy szétesés" című tanácskozást megnyitó beszédében az első világháborút követő időszakról úgy fogalmazott, hogy
azokban az években bejártuk azt az utat, nemzeti kálváriát, amely az országunk szétdarabolásához vezetett.
Trianon következményeit sorolva felidézte, hogy ezen az úton elveszítettük történelmi területünk kétharmadát, magyar ajkú nemzettársaink egyharmadát, akik idegen államok fennhatósága alatt jogfosztott, megalázott, alávetett kisebbségi sorba kerültek.
A politikában és a történettudományban egyaránt vannak megkerülhetetlen kérdések és elodázhatatlan válaszok, amelyeket egyszer meg kell fogalmazni és ki kell mondani
- vélekedett a házelnök.
Az Országgyűlés elnöke ilyen kérdésként fogalmazta meg, hogy kiket szolgáltak azok a magyar állami vezetők, akik 1918 novemberében lefegyverezték a magyar katonákat. Szintén ilyen kérdésként említette Linder Béla politikai karrierjének megfejtését, aki a Károlyi-kormány hadügyminisztereként kijelentette, hogy "soha többé katonát nem akar látni", majd 1921-ben el akarta szakítani Baranyát Magyarországtól.
Kövér László annak a bonyolult korabeli érdekkörnek a bemutatására is javaslatot tett, amely jóval 1920 előtt konkrét politikai és katonai forgatókönyvet tervezett Magyarország feldarabolására. A Tanácsköztársaságról szólva kifejtette, hogy száz év távlatából
a történettudománynak egyetértésre kellene jutnia abban, hogy 1919 tavaszán államcsíny történt,
amelynek eredménye egy külföldről irányított, bolsevik terrorképződmény lett.
A jelenre utalva Kövér László ugyanakkor azt hangoztatta: Mi magyarok jelenleg visszafelé tartunk azon az úton, amelyen száz esztendővel ezelőtt pusztulásba akartak küldeni bennünket,
erősebbnek bizonyultunk, mint azok, akik le akartak bennünket törölni a térképről.
Bellavics István, az Országgyűlés Hivatalának közgyűjteményi és közművelődési igazgatója köszöntőjében Károlyi Mihályról kifejtette, hogy az Országház előtti téren a népköztársaság kikiáltására várakozók csodát reméltek tőle, de
béketárgyalás helyett diktátum, társadalmi rend helyett zűrzavar, terror és idegen megszállás lett osztályrészük.
Ifjabb Bertényi Iván történész előadásában megállapította, hogy az első világháború utáni békerendszer nem tudott békét, megnyugvást és stabilitást hozni az kontinensnek.
Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem rektora arról beszélt, hogy Károlyi Mihály politikáját kezdettől fogva a sodródás, a szédület határozta meg. Úgy vélekedett, hogy Tisza István meggyilkolása bizonyosan nem az ő megrendelése volt, de tehetetlen volt a bűnösök felkutatásában. Hatos Pál megfogalmazása szerint a gyengeakaratú Károlyit és szociáldemokrata barátait nem a nemzet felszámolására tett kísérlet, hanem nemzeti elkeseredés és megaláztatás vitte végső soron bolsevik karokba.
