A szexuális nevelés ördögtől való lenne?

Fodor-Horváth Zsófia viselkedéselemző írása az Origónak.

A napokban járta be a sajtót egy megdöbbentő hír, mely szerint egy huszonegy éves nő kicsit furán érezte magát, rendellenes vérzés miatt kórházba sietett, majd hamarosan kezébe foghatta újszülött gyermekét, miközben fogalma sem volt róla, hogy terhes. Abban a világban, amikor még sajtokat is meztelen nőkkel reklámoznak, a csapból is a szexualitás folyik, hihetetlennek tűnik, hogy valaki ennyire ne legyen tisztában saját testének működésével. Pedig a helyzet sokkal elkeserítőbb, mint gondolnánk. Persze az ilyen „nem tudta, hogy terhes, aztán hirtelen megszült"-esetek viszonylag ritkák, az azonban egészen általános, hogy a fiatalok tudása a szexualitásról, nemi higiéniáról egészen hiányos. Az iskolában ugyan létezik valamilyen felvilágosító óra, amikor a védőnő középsúlyosan zavarba ejtő módon egy óvszer és egy banán társaságában elmagyarázza, hogy miért fontos a védekezés, de ez általában csak egy „tudjuk le"- típusú felvilágosítás, és sokszor későn is történik.

A huszonegyedik század egyik nagy kihívása, a gyermeknevelésben is, a felgyorsult akkceleráció, az a folyamat, amely során a biológiai érés sokkal korábbi életkorban kezdődik, de nem jár együtt pszichés fejlődéssel. Ez azt jelenti, hogy a lányok esetében tíz, de akár nyolcéves kor körül is beindulhatnak olyan testi fejlődések, amik a hormonháztartáshoz köthetőek: a kislányok már érdeklődnek a fiúk iránt, nemi vágyat is érezhetnek, de ennek megélésére még nincs megfelelően érett eszközrendszerük. A legtöbbször értelmezni sem tudják azokat a változásokat, amik a testükben lezajlanak, furcsának érezhetik azokat, ami miatt mély szorongást élhetnek meg. Eközben viszont könnyen kiszolgáltatottá is válhatnak: a kamaszos megfelelés miatt könnyen belemehetnek olyan szexuális helyzetekbe, amikre érzelmileg még egyáltalán nem érettek, nincsenek rá felkészülve. A probléma tisztán lélektaninak tűnik, mégis sok gyakorlati megoldása lehet, és az egyik ilyen a megfelelő szexuális nevelés. De ennek meg kell, hogy legyen a helye és ideje, a liberálisok viszont úgy tűnik, ezt csak kihasználják ideológiájuk terjesztésére.

Az LMP szerint például itt az idő, hogy a Nemzeti Alaptanterv részét képezze a szexuális nevelés: na, igen, de milyen formában? Mert az iskola egy jó közeg arra, hogy kiegészítse azokat az információkat, amiket egy kiskamasz otthon, a biztonságos környezetben megkaphat. Fontos is, hogy legyen egy olyan felület, ahol szárazan, edukatív jelleggel megismerhetik a gyerekek például a szexuális úton terjedő betegségek megelőzését vagy az egészségtanhoz tartozó higiénia alapjait. Viszont az már nem fér bele, hogy a tananyag részeként tanuljanak a tizenévesek a homoszexualitásról, vagy olyan ideológiával traktálják őket, ami a transzneműség elfogadását éljenzi. Arról nem beszélve, hogy a maszturbációs lehetőségekről sem az iskolában és idegen felnőttől kéne hallania a gyerekeknek. Mert a liberálisok által uralt progresszív nyugaton már ez fut szexuális nevelés címszó alatt, innentől pedig már csak egy lépés, hogy transzvesztita előadóművészek világosítsák fel tantervi keretek között gyerekeinket.

A szexuális nevelés nem ördögtől való dolog, sőt: ahhoz, hogy gyerekeinkből tudatos felnőttek váljanak, elengedhetetlen. De nem mindegy milyen eszközöket választunk erre és kinek adunk teret, hogy mindebbe beleszólhassanak. Mert ha rossz kezekbe kerül a szexuális nevelés, akkor a szélsőséges ideológiák beültetésén túl a traumatizáció is fenyegeti a gyerekeket, ezt pedig talán senki nem akarja.