Atomenergia nélkül a klímavédelmi harc nem nyerhető meg

A klímavédelmi harc nélkülözhetetlen eszköze

Az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel járó éghajlatváltozás nyomán globális egyetértés alakult ki mára arra vonatkozóan, hogy karbonsemleges technológiák alkalmazására van szükség, amelyek révén radikálisan csökkenthető a Földön a szén-dioxid-kibocsátás. A megoldás az atomerőművek és a megújuló energiaforrások részarányának a növelése oly módon, hogy közben a fosszilis energiaforrások használatának radikális csökkentésére van szükség. Az atomenergia hazai ellenzői azonban továbbra sem hajlandók meghallani az idők szavát, és mellébeszéléssel, csúsztatásokkal és valótlan állításokkal próbálják ma is félrevezetni itthon a közvéleményt, megkérdőjelezve a klímabarát atomenergetika és a Paks II. projekt szerepét Magyarország klímacéljainak elérésében.

Szereptévesztett környezetvédők

Sokat elárul eme emberek hozzáértéséről Perger Andrásnak, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelősének egyik szeptember végi nyilatkozata. Perger úgy emel szót az atomerőművek ellen, hogy energetikai kérdésekben még az alapvető fogalmakkal sincs tisztában. A fent említett interjújában Perger ezt mondta: „...ha valóban megvalósulna a 7000 MW-os naperőmű-kapacitás (2030-ig), kikapcsolhatnánk Paks 1-et, és elfeledhetnénk Paks 2-t is. Ugyanis nincs szüksége ekkora kapacitásra Magyarországnak. A jelenlegi rekord csúcsidei rendszerterhelés (2019. január 8.) 6884 megawatt..."

A klímavédelmi harc nélkülözhetetlen eszköze Forrás: Hárfás Zsolt

Nos, Perger úr nemcsak a mértékegységekkel, hanem a konkrét adatokkal is hadilábon áll. Az időjárásfüggő megújulókra, különösen a nap- és szélerőművekre, az ipari mértékű energiatárolás hiánya miatt nem lehet egy ország biztonságos ellátását alapozni, mert azok csak akkor működnek, ha süt a nap vagy fúj a szél. Az emberek viszont akkor is szeretnének áramot használni, amikor éjszaka, szélcsendes vagy éppen felhős idő van. Ezért nélkülözhetetlenek az alaperőművek! Aki ezt tagadja, az olyan, mintha azt bizonygatná, hogy a Föld lapos.

Perger úrnak illene tudnia azt is, hogy az időjárásfüggő megújulók esetében nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem az, hogy mennyi villamos energiát képesek valójában megtermelni. A naperőművek teljesítményét nem lehet összehasonlítani egy atomerőmű teljesítményével, azaz 1 megawatt naperőművi kapacitás nem egyenlő 1 megawatt atomerőművi kapacitással. A két új paksi blokk 2400 megawatt kapacitása révén, éves szinten mintegy 19 terawattóra villamos energiát termel majd. Ezzel szemben, összességében 2400 megawattnyi naperőmű – a hazai adottságokat figyelembe véve – átlagosan legfeljebb 2,5 terawattóra villamos energiát tud előállítani! Ez töredéke a Paks II. Atomerőmű termelésének...

Naperőművekkel nem lehet kiváltani atomerőművi kapacitásokat Forrás: Hárfás Zsolt

Perger úr a Paksi Atomerőmű és a majdani Paks II. Atomerőmű összesen 4400 megawattnyi kapacitása révén mintegy 35 terawattóra klímabarát, a hazai ellátásbiztonságot és az olcsó áramárat garantáló villamosenergia-termelést száműzne a rendszerből. Ez szakmai nonszensz, mint ahogy a Greenpeace és a többi szereptévesztett környezetvédő másik vesszőparipája is. Az épületszigetelés – Perger úr társainak állításával szemben – sehogyan sem lehet alternatívája a Paks II. projektnek. Ha villanyárammal fűtenénk a hazai lakásokat, akkor valóban kevesebb áramra lenne szükség, de erről szó sincs! Vaskos csúsztatás ez az állítás is. A súlyosabb probléma viszont az, hogy Perger és társai a megújulók érdekében az atomenergia ellen próbálják hangolni a hazai közvéleményt, amivel a szén- és gázalapú termelőkapacitások rendszerben tartását segítenék elő, hiszen a bázisterhelést atom helyett csak fosszilis energiahordozókkal vagy importtal lehetne biztosítani! Ezért sokadjára vagyok kénytelen leírni, hogy az atomenergiát támadó hazai zöldszervezetek és politikusaik valójában úgy viselkednek, mint a szén- és a gázlobbi ötödik hadoszlopa!

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Perger Andrásnak a rekord rendszerterhelési csúcsot sem sikerült eltalálnia, ugyanis az nem január 8-án volt, hanem január 23-án, és nem 6884, hanem 6926 megawatt volt. Az pedig csak hab a tortán, amikor azt mondja, hogy Paks II majd „...80 euróért termel 1 kilowattórát..." Az igazság az, hogy Paks II. egységköltsége 60 évre számolva 50-55 euró/megawattóra körül lesz. Szóval az euró összeg nagyságát sem találta el, a mértékegységet pedig főleg nem. Ugyanis a kilowattóra és a megawattóra között ezerszeres a különbség...

Itthon mesedélutánt tartottak a zöldek

Néhány nappal ezelőtt az atlatszo.hu az Energiaklub hathatós támogatásával egy hosszú, de csúsztatásokkal, elhallgatásokkal teletűzdelt cikket jelentetett meg, amelyben a finn és magyar engedélyeztetési eljárásokat próbálja a legrosszabb színben feltüntetni, miközben az atomerőművek és a Paks II. projekt szükségességét és a vonatkozó felelős kormányzati döntéseket próbálja megkérdőjelezni. A két új paksi blokk helyett az Energiaklub képviseletében nyilatkozó „atomenergetikai szakértő", Mátyás Eszter naperőműveket és szélerőműveket építene. Érdemes elolvasni ezt az okfejtést, amelyből kiderül, hogy Paks II-t nap- és szélerőművekkel kiváltani próbáló elképzelés, avagy inkább fantazmagória csak a zöldek fejében létezik.

Az emberek viszont akkor is szeretnének áramot használni, amikor éjszaka, szélcsendes vagy éppen felhős idő van.

A Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőséhez hasonló komolyságú felkészültséggel bír az Energiaklub fent nevezett „szakértője" is. Eddigi munkásságáról annyit tudni, hogy például Jávor Benedek gyakornoka volt az LMP-ben, majd Jávorral együtt a Párbeszéd Magyarországért pártban tűnt fel, végül a Zuglói Önkormányzat lapjánál szerzett tapasztalatait követően úgy érezte, hogy ő már eleget hallott az atomenergiáról ahhoz, hogy „atomenergetikai szakértőként" nyilatkozzon. Nyilván Mátyás Eszter sokkal jobban ért az atomenergia megítéléséhez, mint az energetikai szakmában évtizedeket eltöltő szakemberek, hogy a releváns nemzetközi szervezetekről már ne is beszéljünk...

Külföldi pénzek a Paks II. Atomerőmű ellen...

Tanulságos az Energiaklub tavalyi egyszerűsített éves beszámolója, mert kiderül belőle, hogy atomellenes tevékenységüket többek között osztrák, német és más, nemzetközi szervezetek finanszírozzák. Például az osztrák Szövetségi Fenntarthatósági és Idegenforgalmi Minisztérium a tavalyi évben érkezett támogatásával kapcsolatban a szervezet ezt írja: „Figyelemmel követjük a Paks II beruházással kapcsolatos ügyeket. Azon dolgozunk, hogy Paks II-vel szemben további jogi lépéseket tudjunk meglépni." Csak hogy jól értsük! Az osztrákok azért támogatják az Energiaklubot, hogy a Paks II. projektet mint Magyarország szuverén döntését akadályozzák...

Ausztriában a víz- és szivattyús-tározós erőműveknek súlyponti szerepe van, így könnyű atomellenesnek lenni. A képen az ausztriai Kaplung Limberg II. szivattyús-tározós erőmű látható. Forrás: Lammertal

Mindezek után térjünk rá a cikkben foglaltakra! A finn Hanhikivi-1 és a magyar Paks II. projekt engedélyezésével felmerült „aggodalmakkal" kapcsolatban annyit érdemes csak kiemelni, hogy az atomenergetikai iparban a nukleáris biztonság elsőrendűséget élvez, így az megelőz bármilyen más, szakmai vagy politikai természetű szempontot. Éppen ezért a magyar és finn kormánynak, valamint az új blokkokat építő Roszatomnak is az a legfontosabb, hogy a lehető legbiztonságosabb, a nemzetközi és az adott ország nukleáris biztonsági követelményeinek is megfelelő egységek épüljenek. A nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdések eldöntése pedig kizárólag az adott ország nukleáris hatóságának a feladata, ezért ezt a jogkört hagyjuk meg nekik! Arról se feledkezzünk el, hogy a Paks II. projekttel kapcsolatos engedélyezési eljárások elhúzódása, új jogi eljárások indítása, a számtalan adatigénylés, vagy a már lezárt uniós vizsgálatok mögött folyamatosan ott vannak az atomellenes szervezetek és a saját politikai érdekeiktől vezérelt politikusok is! Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy a Paks II. projekt részletes uniós vizsgálatai során az Európai Bizottság azt is megállapította, hogy a két új, VVER-1200 típusú blokk teljesíteni tudja a legszigorúbb nukleáris biztonsági és sugárvédelmi előírásokat is.

Finnországnak és Magyarországnak más, az atomenergia szerepét valósan megítélni képes országokhoz hasonlóan az ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi célok elérése érdekében az a célja, hogy új nukleáris kapacitások épüljenek. Éppen ezért a számos gazdasági előnnyel járó Hanhikivi-1 és a Paks II. Atomerőmű meg fog épülni, mert ez a nemzeti érdek!

A Hanhikivi-1 projekt hatásai

A Hinkley Point C, a Flamanville-3 és az Olkiluoto-3 projektekkel kapcsolatos „aggodalmak" szintén csak az emberek megvezetését szolgálják, ugyanis azon projektek keretében francia, EPR típusú blokkok fognak megépülni, nem pedig orosz VVER-1200 típusúak. Talán a franciáknak a kínaiakat kellene megkérdezni arról, hogy hogyan kell francia EPR típusú blokkokat megépíteni és üzembe állítani, hiszen jelenleg Kínában már két ilyen típusú egység üzemel.

A Paks II. Atomerőművet építő Roszatom sorozatban adja át az új atomerőművi blokkokat, hiszen összességében az elmúlt 14 évben 14 új orosz egység kezdte meg a kereskedelmi üzemét Oroszországban és külföldön. Az atlatszo.hu megpróbálja megtéveszteni az embereket, amikor arról ír, hogy a Paks II. szempontjából sorvezetőnek tekinthető Novovoronyezsi Atomerőmű II. kiépítésének második „referenciaprojektje" év végéig kezdheti meg az üzemét.

Annyi valóban igaz, hogy az a VVER-1200 típusú blokk az év végéig kezdheti meg a kereskedelmi üzemét, mivel szeptember közepén már sikeresen befejeződtek a 100 százalékos teljesítményszinten, 15 napon keresztül elvégzett komplex tesztek. Ugyanakkor a cikk arról egyáltalán nem tesz említést, hogy a Pakson is megépítendő két új, VVER-1200 típusú blokk már nem prototípus, nem egy kísérleti technológia, hanem működő, bizonyított technológia/konstrukció. A világ első, 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokkja, a Novovoronyezsi Atomerőmű II. kiépítésének első blokkja 2017 februárja óta már kereskedelmi üzemben áll. Ezt a típust a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a világ első olyan blokkjaként ismerte el, amely megfelel a 3+ generációs atomerőművekkel szemben támasztott követelményeknek.

A Leningrádi Atomerőmű II. kiépítése

A második ilyen típusú blokk, a Leningrádi Atomerőmű II. kiépítésének első egysége pedig tavaly októberben kezdte meg a kereskedelmi üzemét. E kiépítés második blokkjának építése a terveknek megfelelően halad és 2020 végéig állhat üzembe. Ezek a blokkok magyar szempontból is kiemelkedően fontosak, hiszen a Paks II. Atomerőmű referenciájának számítanak. Azaz nem a Novovoronyezsi Atomerőmű II. kiépítése a paksi új egységek referenciája, hanem a Leningrádi Atomerőmű II. kiépítése.

Nukleáris reneszánsz

Mily meglepő, az Energiaklub közreműködésével készült „cikk" egyáltalán nem foglalkozik a világtendenciával, azaz nem mutatja be, hogy egyre több ország ismeri fel azt, hogy ha valóban tenni akarunk a bolygónk jövőjéért, akkor a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése mellett elengedhetetlen az atomerőművek részarányának jelentős növelése is. Erről ezekben a cikkekben is lehetett bővebben olvasni: Atomreneszánsz Amerikában is!, Az Európai Bizottság képviselője kiállt az atomenergia hosszú távú alkalmazása mellett Szocsiban, Londonból üzent az atomenergetika a világnak. Kiviláglik ezekből a híradásokból, hogy az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve az Európai Unión át egészen Kínáig egyre többen állnak ki az atomenergia alkalmazása mellett és már építenek, vagy tervezik, hogy a következő évtizedekben több száz új blokkot építenek meg. Mindezek mellett például a Nemzetközi Energia Ügynökség májusi tanulmányának is az a legfőbb üzenete, hogy az atomenergiát valós, szakmai alapon kell értékelni a globális ellátásbiztonsági, versenyképességi és különösen a klímavédelmi célok elérésének érdekében. Ugyanis az atomerőművek nélkül a célok teljesítése egyszerűen nem lehetséges.

Súlyos hazai kihívások

A hazai atomellenes zöldszervezetek és támogatóik arról sem igazán szeretnek beszélni, hogy a hazai villamosenergia-rendszer már most is folyamatos kihívásokkal szembesül, amelyek a jövőben csak súlyosbodni fognak. Történelmi mértékű és évről évre növekvő villamosenergia-fogyasztás, történelmi részarányú villamosenergia-import, évente megdőlő téli és nyári rendszerterhelési csúcsok jellemzik a magyar rendszert, miközben azt is tudjuk, hogy a következő évtizedekben számos hazai erőmű fog kiesni a villamosenergia-termelés szolgálatából. Nincs mese, erőműveket kell építeni! A szükséges új erőművi kapacitások alapvető pillére lesz a Paks II. Atomerőmű, ennek köszönhetően lesz olcsó a villamos energia, biztosított az ellátásbiztonság és a klímavédelmi célok teljesülése. A projekt szükségességéről a Paks Magyarország „energiaszíve" című cikkben olvasható részletes elemzés.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy ha az Európai Unió az ellátásbiztonsági, a klímavédelmi és a versenyképességi kihívásoknak meg akar felelni, akkor továbbra is szüksége lesz az atomenergiára. 2019 első 9 hónapjában az Európai Unió villamosenergia-termelésében a domináns klímabarát villamosenergia-termelési mód továbbra is az atomenergia volt a maga közel 28 százalékos részarányával!

Nyilvánvaló, hogy az atomenergia és a Paks II. projekt lobbi- és politikai érdekektől vezérelt és idegen érdekeket képviselő, részben vagy egészben külföldről finanszírozott hazai ellenzői nem veszik figyelembe a világban zajló folyamatokat, a súlyos kihívásokat, és továbbra is az ellátásbiztonság garantálásához, az energiaszegénység leküzdéséhez, az olcsó villamosenergia-szolgáltatás meglétéhez, valamint a globális klímavédelmi célok eléréséhez elengedhetetlen atomerőműveket támadják. Nem kérdés, hogy az egyes villamosenergia-termelési módokat reálisan és szakmai alapon kell értékelni, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a hosszú távon járható út az atomenergia és a megújuló energiaforrások közös útja.

Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Urántoll-díjas, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője