Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Antti Rinne finn kormányfő ma délelőtt Prágába látogatott, ahol tárgyalt Andrej Babis cseh miniszterelnökkel. A munkalátogatás után Rinne újságíróknak nyilatkozott a cseh miniszterelnökkel való kétoldalú megbeszélésükről.
A finn baloldali politikus ismét arról értekezett, hogy szerinte
szükségünk van arra, hogy emeljük a klímapolitikák támogatását, szolidaritásra van szükségünk a migráció terén, és biztosítanunk kell, hogy a jogállamiságot minden tagállamban tiszteletben tartsák.
Rinne hozzátette:
az európai államok demokráciája számára szükséges, hogy mindenütt érvényesek legyenek az olyan alapértékek, mint a szólás- és a médiaszabadság.
Andrej Babis bírálta a finn miniszterelnököt, a találkozóról azt mondta a jelenlévő újságíróknak, hogy „természetesen feltettem a kérdést, hogy ki fog erről dönteni, ki fogja ezt megítélni. A finn miniszterelnök úr biztosított arról, hogy nem gondolt egyetlen konkrét államra sem, hogy ez egy általános vita".
Magyarán arról van szó, hogy
Antti Rinne semmilyen konkrét választ nem képes adni a már unalomig ismételt vádaskodásokkal kapcsolatban, és arra sem tud felelni, hogy ki fogja számon kérni az EU-s tagállamoktól az általa felvetett állítólagos problémákat.
A „nem gondolt egyetlen konkrét államra" szokásos lózung arra is engedhet következtetni, hogy nemcsak Magyarországot, de Lengyelországot és Csehországot is meg akarja büntetni. Nagy valószínűséggel szívesen büntetné Szlovákiát is, hiszen az is a bevándorlást elutasító V4-ország, de az elődleges célpont nyilvánvalóan hazánk.
Ahogy arról az Origo már több alkalommal is beszámolt, Antti Rinne kormányfő korábban bírálta a magyar jogállamiságott, az igazságszolgáltatás működését és a médiaviszonyokat, viszont „megfeledkezve" arról, hogy éppen Finnország teljesít rosszul ebben a tekintetben, és nem Magyarország.
Azaz, a tipikus baloldali kettős mércét figyelhetjük meg bírálatai mögött.
Miközben Antti Rinne Prágából megüzeni Közép-Kelet-Európának, hogy „szolidaritásra van szükségünk a migráció terén",
nem akar mást, mint a kötelező betelepítési kvóták egyszer már megbukott ötletének a napirendre vételét,
ahogy arról megegyezett a máltai Birgu városában (közismert olasz nevén: Vittoriosa) a német, a francia, az olasz és a máltai belügyminiszter szeptember 23-án.
A finnek ezt a migránspaktumot EU-s jogszabállyá akarják emelni, ami a gyakorlatban azzal járna, hogy a Földközi-tengeren - a többségében Soros György pénzelte - álcivil szervezetek által bérelt hajókon csempészett migránsokat kötelező jelleggel szétosztanák a tagállamok között.
Amely tagállam nem hajlandó elfogadni a kötelező betelepítési kvótát, attól egyszerűen megvonnák az EU-s támogatások egy részét.
A témát az uniós belügyminiszterek október 8-i tanácskozásán kívánják előterjeszteni.
Rinne Prágában arról nyilván egy szót sem szólt, hogy az előző, 2015-ös betelepítési kvótát az EU-s tagállamok összességében csak 27 százalékosan teljesítették, tehát látványosan megbukott a dolog.
Ráadásul Finnország sem teljesítette 100 százalékosan, csupán 95 százalékosan.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Finnországban akkor jobbközép-nemzeti-liberális kormánykoalíció volt hivatalban, amely a mostani baloldali, szociáldemokrata-zöld-szélsőbaloldali-liberális koalícióval ellentétben nem támogatta a kvóták ötletét, így az erről szóló szavazáson tartózkodott.
Nem mellesleg Finnországban messze nem védik annyira a migránsok jogait, mint ahogy azt Antti Rinne próbálja láttatni.
Ahogy arról az Origo beszámolt, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a márciusi jelentése utal a női nemi szervek megcsonkítása (FGM) elleni, megelőző intézkedéseket tartalmazó akciótervre, amelyből kiderül, hogy
az 5,5 millió lakosú Finnországban közel 10 ezer – elsősorban migráns és migráns hátterű - kiskorú lány, illetve felnőtt nő vált a női nemi szervek megcsonkításának az áldozatává, és a becslések alapján további 650-3080 lány van kitéve a csonkítás veszélyének.
Finnországi jelentésekre hivatkozva a FRA összefoglalója azt is tartalmazza, hogy Oulu városában erősödtek a bevándorlókkal szembeni ellenérzések az után, hogy az illegális migránsként érkező menekültek és menedékkérők által elkövetett szexuális erőszakcselekmények sorozatára fény derült.
Egy éven belül kilencszer támadták meg az oului muszlim imahelyiséget, füstbombával dobták be az ablakát.
A helsinkii kormány akciótervet tett közzé a menedékkérők által elkövetett bűncselekmények, illetve a szexuális bűncselekmények megelőzésére; ugyanakkor még a Soros-féle Amnesty International finn szervezete is kritizálta a kormányt amiatt, hogy
aránytalanul nagy hangsúlyt helyez a menedékkérőkre a szexuális bűncselekményekkel szembeni küzdelem során.
Prágában Rinne kormányfő – régi beidegződéséhez híven – a jogállamiságról is szónokol, konkrétumok nélkül, csupán azt hangsúlyozva, hogy „a jogállamiságot minden tagállamnak be kell tartania, amennyiben nem akarja, hogy kevesebb uniós forrást kapjon."
A baloldali politikus arról persze „elfelejtett" beszélni, hogy Finnországban súlyos gondok vannak a jogállamiság területén.
Régebb írtunk arról is, hogy
a skandináv államban szervezetileg nincs elkülönült alkotmánybíróság, funkcióját elsődlegesen a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el.
Az alkotmányügyi bizottság politikai szempontból vizsgálja az alkotmányosságot.
Ilyen körülmények között eléggé cinikus, amikor a finnek Magyarországon féltik az alkotmánybíróság függetlenségét a (nem létező) politikai befolyásolástól, hiszen nem nálunk, hanem
Finnországban tartja ellenőrzése alatt a politika az alkotmányügyi bizottságot és az alkotmányosság más fontos szerveit.
Finnországban nem lehet a montesquieu-i értelemben vett hatalmi ágak szétválasztásáról beszélni, ugyanis a bírákat egy közvetlenül a nemzet által megválasztott politikai szereplő, a köztársasági elnök nevezi ki az igazságügyi miniszter javaslatára, a bírósági kinevezési testület tanácsa alapján, amelybe egy személyt az Igazságügyi Minisztérium jelöl.
Ennek az álfüggetlen tanácsnak azonban nincsen illetékessége a Legfelsőbb Bíróság, valamint Legfelső Közigazgatási Bíróság bíráinak kijelölése kapcsán, ezek a testületek javaslataikat közvetlenül a köztársasági elnöknek teszik meg, aki a végső döntéshozó.
Jelen esetben a finn igazságszolgáltatás függetlenségét sem lehet értelmezni, hiszen az nem létezik.
Ráadásul a skandináv államban működik elkülönült közigazgatási bíráskodás, de ennek ellenére Brüsszel ezért őket nem illeti kritikával, és természetesen nem aggódik az úgynevezett jogállamiság miatt sem.
Antti Rinne miniszterelnök Prágában „a szólás- és a médiaszabadság fontosságára is felhívta a figyelmet."
Csak azt nem közölte, hogy
a balliberális médiatúlsúly miatt Finnországban nincs médiapluralizmus, ilyen körülmények között nem lehet médiaszabadságról sem beszélni, csupán sajtószabadságról.
Arról is írt az Origo korábban, hogy Finnországban négy nagy szereplő van (YLE, Sanoma, Alma Media, Otava), amelyek az egyes médiapiaci szegmensekben (tv, rádió, nyomtatott sajtó, internetalapú tájékoztatás) a fogyasztók 59-97 százalékát érik el.
A balliberális Sanoma-portfólió esetében az elérési index a teljes finn lakosság 95 százalékát fedi le.
Az európai média pluralizmusát vizsgáló, tavaly megjelent jelentés szerint a finn média pluralizmusa a magasan veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A balliberális Sanoma-csoportot többször érte olyan vád, hogy túlzott hírközlési központosítást hajtanak végre.
Ráadásul problémák merülnek fel a finn közszolgálati média körül is.
A közszolgálati média függetlenségére vonatkozó indikátor szintén magas kockázati szintet (67 százalék) jelez, a közszolgálati médiát irányító testület tagjait a parlament a saját tagjai közül nevezi ki, a közszolgálati média főigazgatójának kinevezésekor hagyományosan politikai befolyás érvényesül.
Ezek a torzítások összességében véve
súlyosan sértik a finn állampolgárok kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jogát.
