A vár, ahol a mátrai sárkány alussza ezeréves álmát

Vágólapra másolva!

Kincskeresésre indultunk a kisnánai várba. A legenda szerint ugyanis a vár ura, Csulai Móré László hihetetlen kincseit a falakon belül ásta el a törökök elől az 1500-as években. Móré Lászlót végül a törökök elfogták és a konstantinápolyi tömlöcbe zárták. A kincseit azóta is keresik, de eddig senki sem találta meg. Mi sem bukkantunk az arany nyomára, de a kisnánai várban egy igazi kincsre leltünk. Ez a vár soha nem volt jelentős történelmünk során, de gyönyörűen felújították, és mára az ország egyik legszebb és legizgalmasabb vára lett, tele látványosságokkal, zegzugokkal, egyedülálló panorámával. Azt is megnézheti a látogató, hogy hogyan élhettek itt a középkorban az emberek.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Kisnána kisnánai vár

Kanyargós mátrai utakon autózunk mesebeli aprófalvak között. Az ég már dörög, vihar közelít. Hogy lesz ebből várlátogatás? Ezen gondolkodom, aztán gyorsan megnézem az időjárás-jelentést, azt írják: itt-ott néhol zápor, zivatar, szóval, ha lesz is eső, nem tarthat sokáig.

Soha életemben nem láttam még ekkora záport. Mire a kisnánai vár bejáratához érünk, leszakad az ég. A víz már az úton hömpölyög, percek alatt annyi eső esik, hogy az emberek csaknem lábszárközépig gázolnak a vízben.
A kocsiban maradunk, kivárjuk a zápor végét. Autóval a vár bejáratáig el lehet menni, és már az előttünk magasodó középkori templomtorony látványa is lenyűgöz. Megvárjuk az esőt, aztán amikor eláll, megnézzük közelebbről is.

Mindig izgalmas időutazás, amikor egy magyarországi várba látogatunk. A kisnánai pedig az egyik legérdekesebb az összes közül. Amikor megláttuk, már úgy éreztük, valami egészen különleges élmény vár ránk. Már messziről látszott a jellegzetes, gótikus templom tornya.

Ahogy átléptük a vár kapuját, besétáltunk a felvonóhídon, azonnal a középkorba csöppentünk. A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy elmondja, hogy merre érdemes kezdeni a várlátogatást. Aztán elbúcsúzunk és elindulunk a kalandra.

Móré kincsei

A mai Kisnána elődje, Egyházasnána már a 12. században létezett. A faluban épült egy plébániatemplom, ami a mai vár dombján állt, és körülötte volt a falu temetője.
Kisnána az ország egyik legelőkelőbb származású nemzetségének, az Abáknak a birtoka volt. Első birtokosa az Aba nemzetségbeli Csobánka Pál volt.

Aztán a 13. század elején a Kompolti család egyik tagja, Kompolti István 1325-ben felépíttette Kisnánán az udvarházát a már meglévő templom mellé. A templomot is bővítette.
A 15. században aztán gótikus stílusban tovább építtették István leszármazottai a templomot. Kompolti Lászlót már az új templomszentélyben temették el 1428-ban. Ezután tovább építkeztek: az 1430-as években a templom mögött egy új, emeletes udvarház épült. 1439 után huszita rablók támadták a környéket, ezért Kompolti János az udvarházat megerősítette: az egész dombot palánkfallal vette körül. Később ezeket kőfalakra és kő kaputoronyra cseréltette.

A Kompolti család 1521-ben kihalt. A várat rokonaik, a Guti Országh család tagjai örökölték. Ők hatalmas borospincét építtettek, a palotát pedig reneszánsz stílusban alakították át. A vár 1543-ban Losonczy István kezére került, aki még halála előtt átengedte féltestvérének, a hírhedt rablónak, Csulai Móré Lászlónak, aki Habsburg Mária királyné egykori kegyence volt. Móré a törököket kisebb csapásokkal bosszantotta: kereskedőket fosztott ki vagy ölt meg. Kegyetlen kalandor volt, a magyarokat sem kímélte – akitől csak tudta, elrabolta a vagyonát. A kincseket a vár titkos pincerendszerében rejtette el a legenda szerint.

A törökök megtámadták a várat. Móré ekkor aranyat szóratott a budai pasa katonái közé – reménykedve abban, hogy a török sereg visszavonul. De nem menekülhetett meg a vár. Mórét elfogták a törökök és a konstantinápolyi Héttorony tömlöcbe zárták, a várat pedig részben lerombolták.
A török uralom után több birtokos kezébe került, de már nem laktak itt. A környék lakói pedig lassan elhordták a köveket, és építőanyagként használták fel.

Az 1940-es években a nánai leventék kitakarították, feltárták a templombelsőt, és gyakorlóteret alakítottak ki a várban.
Az első régészeti kutatásokat 1941-ben végezték, a teljes feltárás 1966-ig tartott.
2010-ben és 2011-ben pedig gyönyörűen felújították a várat. A feltárt falakat megerősítették, kiegészítették, megépítették a felvonóhidat, és parkosították a környéket.

A sárkány ezeréves álma

A vár kicsi, de lenyűgöző – talán az egyik legszebb az országban. Izgalmas, zegzugos, kalandos épület. Az egykori szentélyben látható Kompolti László faragott sírköve – 1428-ban temették ide. Már többször leírtam, de most is ugyanazt éreztem, mint minden alkalommal, amikor középkori emlékek, megmaradt épületek vagy kövek mellett állok: levegőt is alig tudok venni. Hihetetlen, hogy ezt a követ az 1400-as években faragták. Én pedig most, a 21. században itt állok mellette, és bámulom a sírkő már alig látható faragványait.

A szentélytől nem messze megnézzük az alvó sárkány kútját is.

Különös legenda fűződik a kúthoz. A Mátra erdeiben élt régen egy sárkány. Ez a sárkány mindenkit szeretett, és többnyire szerencsét hozott az embereknek, akik meglátták. Amikor a Kompolti család férfiágon kihalt, a jószívű sárkány megsiratta a családot, ezután leereszkedett a vár kútjába, hogy a templomban letemetett utolsó Kompolti mellett lehessen. Ezeréves álomba merült.

Úgy tartja a legenda, hogy majd ha letelik az ezer év, a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek és a Kompoltiak visszatérnek. Addig pedig aki arra jár, pénzérmét dobhat a kútba. Ha koppan az érme, a sárkány pikkelyére esett. Ha viszont nem hallatszik semmi, akkor az érme az ásító sárkány nyitott szájába hullott, ez pedig szerencsét hoz.

Az Öreg-torony első emeletére egy kívülről futó falépcsőn lehet feljutni. Már ha éppen nincs nagy szél vagy vihar. Akkor ugyanis nem engedik – és mi most pont így járunk.

Bár az eső már nem esik, a távoli hegyek között még dörög, villámlik és a szél sem hagy alább. Azért valameddig felmegyünk. Már így is csodálatos panoráma tárult elénk.

A várban kőtár is található, ahol főként a 15. századból láthatók faragott kövek.

Aztán egy másik épületben – miután izgalmas zegzugokban sétálunk – egy opálgyűjteményre bukkanunk.

A sok kisebb opál mellett megpillantunk egy óriási darabot. Kiderül, hogy ez az ország legnagyobb opálja – csaknem négymázsás.

Az ország legnagyobb opálja a kisnánai várban fotó: Talán Csaba

Tovább sétálunk a vár udvarán, és különös szerkezetre leszünk figyelmesek. Ezek a távcsőre emlékeztető kronoszkópok.

Kronoszkóp a kisnánai várban fotó: Talán Csaba

Körbe lehet forgatni. Ha az ember belenéz, egy 180 fokos panorámaképet lát, és az adott nézőpontból élvezheti a korabeli látványt. Láthatja a teljesen ép középkori várat – valahogy így nézhetett ki -, és az embereket is, szintén korabeli ruhákban.

Csaknem másfél órán át sétáltunk a várban, aztán kifelé menet még beugrottunk a kis házba, ahol a pénztár működik. Csak azért mentünk be, hogy elmondjuk, mennyire gyönyörű, izgalmas a vár, tele érdekességgel.

Aztán búcsúzunk. "A nap süssön önökre" – mondja a hölgy, mi pedig kimegyünk az autóhoz, és új kalandok után nézünk: meg szeretnénk kóstolni egy helyi specialitást. A Mátra és a Bükk határán, egy kis faluban aztán meg is találjuk a kisvendéglőt, ahol az étlapon megakad a szemem valamin. Ganca. Túrós ganca. De mi az a ganca? – kérdezem. „Na, ha nem ettek még ilyet, akkor mindenképpen ezt rendeljenek" – mondja a vendéglős. „Jó túróval, házi tejföllel, sült szalonnakockákkal. Ha megkóstolják, mindig ezt kérik majd, ha erre járnak. Mert ganca csak ezen a vidéken van." – mosolyog. Aztán a nap is kisüt.