Századvég: Törökország Európára zúdíthatja a migránsokat

Regisztrációra várakozó illegális bevándorlókat próbál kerítés mögött tartani egy görög rendőr az Égei-tengerben fekvő Kósz szigetén

A V4NA hírügynökség egyik közelmúltbeli jelentése szerint migránsok Európára zúdításával fenyeget Törökország. A hírről az Origo is beszámolt. Azonnali vízummentesség a követelés tárgya többek között, ellenkező esetben „a történelem legnagyobb migránshulláma előtt állunk – fejtette ki Süleyman Soylu török belügyminiszter. Ahogy arról a jelentés szerint olvashattunk, az Európa és Ázsia határán fekvő országban jelenleg mintegy 3,5 millió migráns él, főleg szíriaiak, irakiak és afgánok. Ankara szerint Brüsszel nem tartotta be a 2016. június 1-jén megkötött egyezményben foglaltakat, azaz hogy az EU hatmilliárd eurót és vízummentességet kínál az Ázsia felől fenyegető migránshullám fenntartóztatásáért cserébe Törökországnak. Mivel a helyzet rendkívülinek tekinthető, a Századvég Alapítvány elemzése arra a kérdésre is kitér, hogy mennyire reális a török fél fenyegetése, és milyen helyzetben kell az új uniós vezetésnek helyt állnia?

A migrációs válság nyomán menedzselt török–uniós kapcsolatok, illetve az együttműködés körül időnként megjelenő feszültségek szorosan kapcsolódnak az ankarai vezetés azon szándékához, hogy politikai eszközökkel kényszerítse ki a törökök irányába születő további engedményeket, és hogy a migrációs tematika eszközével dominálja az intézményi és bilaterális kapcsolatokat.

Regisztrációra várakozó, Törökország felől érkező illegális bevándorlókat próbál a kerítés mögött tartani egy görög rendőr az Égei-tengerben fekvő Kósz szigetén. A kép illusztráció. Forrás: MTI/AP/Jórgosz Karahalisz

Erre példa, amikor

Törökország korábban hivatalosan megtett migrációs vállalásai feladását helyezi kilátásba az EU-ba történő állampolgári belépést, ott tartózkodást, kiutazást engedélyező folyamat lassulása, illetve a vízummentesség esetleges elmaradása miatt.

Ennek háttereként ismerni szükséges a 2016. március 20-án az Európai Unió és Törökország között hatályba lépett hivatalos megállapodást a migránsválság kezeléséről.

A megállapodás célja az volt, hogy korlátozza az EU-ba Törökországon keresztül érkező irreguláris migránsok beáramlását,

központi eleme pedig az Ankarába történő visszatérés előírása azon illegális bevándorlók számára, akikről kiderült, hogy Törökországon keresztül léptek be az EU-ba anélkül, hogy átestek volna a hivatalos menedékjogi eljáráson.

Mindazokat, akik megkerülték a menedékkérelmi eljárást Törökországban, visszajuttatják oda, és ott a kérelmezői sor végére helyezik őket.

A megállapodás értelmében

Törökország biztosítja saját határait, és kész befogadni az irreguláris bevándorlókat, az Európai Unió részéről pedig beleegyeztek egy 1:1 arányú áttelepítésbe a Törökországban élő szír migránsok közül,

olyan személyek esetén, akik menedékjogra – és ezáltal áttelepítésre – jogosultak az EU-ban.

Az Európai Unió az egyezségnél úgy próbált meg ösztönzőleg hatni a török vezetésre, hogy – a török állampolgárok irányában – a vízumkorlátozások csökkentésére tett ígérete mellett, az ankarai kormánynak megközelítőleg hat milliárd euró összegű kifizetést ajánlott fel.

Reális aggodalomként jelent meg az európai közvéleményben, hogy

a török fél a hivatalos megegyezés révén zsarolási pozícióba is kerülhet.

Ennek veszélye azonban a 2016. március 18-i nevezetes megállapodás nélkül is fennállhat.

Brüsszel már évekkel korábban igyekezett megengedő, gesztustevő kommunikációt folytatni a török–uniós közeledés ügyében.

A törökországi Antalyában tartott 2015. novemberi G20-csúcstalálkozó után ismét megerősítést nyert a török vízumkötelezettség feloldásának szándéka.

Ezt követte a 2016. márciusi migrációs megállapodás, amely kimondta:

minden részt vevő tagállam viszonylatában sor fog kerülni a vízumliberalizációs menetrend végrehajtásának felgyorsítására annak érdekében, hogy a török állampolgárok tekintetében legkésőbb 2016 júniusának végéig megszűnjön a vízumkötelezettség, amennyiben Ankara teljesíti annak feltételeit

(a feltételek száma 2016 májusában 65-ről 72-re nőtt, és Törökország csak 35-nek felelt meg a megállapodás időpontjában).

Végül már csak öt fontos kritérium maradt, amit a török félnek még teljesítenie kell. Eszerint Törökországnak:

1. az EU ajánlásainak megfelelően intézkedéseket kell hoznia a korrupció megelőzésére;
2. össze kell hangolnia a személyes adatok védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályokat az EU előírásaival;
3. megállapodást kell kötnie az Europollal;
4. együtt kell működnie az összes EU-taggal a büntetőügyek területén; valamint
5. össze kell hangolnia terrorszabályozását az európai normákkal.

A brexit utánra szóló uniós stratégiai tervekben az szerepel, hogy egyrészt törekedni kell a tagállamok közötti mélyebb integrációra, valamint a tervek a Törökországgal való szorosabb és mélyebb kapcsolatokra is utalnak.

Az uniós dokumentumok világosan jelzik annak szándékát, hogy folytatódjon a törökök számára vízummentes utazást biztosító folyamat.

Fontos azonban tudni, hogy Törökország migrációs politikai irányvonalát a jövőben is számottevően befolyásolhatja majd a török belpolitika alakulása.

Ami az ankarai kormányzati retorikát illeti, alapvetően igyekeznek csillapítani a helyi lakosság és a menedékkérő migránsok közötti esetleges konfliktusokat, nézeteltéréseket – ennek ellenére

az ország több pontján alakult ki lincselés a helyiek és a migránsok között.

Egyes politikai erők már nem kívánják sokáig az országban tudni a migránsok millióit, így az elmúlt években a harmadik legerősebb politikai párt pozíciójába jutott radikális nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) egyik parlamenti képviselője kifogásolta, hogy

a sok migránssal Törökországnak miért kell ennyi Iszlám Állam-tagot az országban eltartania?

Többen hangoztatják, hogy az országban élő migránsok között valószínűleg vannak potenciális öngyilkos merénylők is.

A kormányzat felé sokan hiányolják az EU-val szembeni kemény fellépést is. Tény, hogy a török kormány csak a 2016-ban kötött migrációs megállapodással tudott újra életet lehelni az EU-hoz való közeledés folyamatába, ám sokan azt is a szemére vetik, hogy

a szíriai migránsok potenciális biztonsági veszélyt jelentenek az országnak.

A török kormánynak a következő időszakban is érdekében állhat a megállapodás fölrúgásával és a migránsáradat veszélyével „sakkban" tartani az EU-t, azonban ez inkább csak egy jobb alkupozíció elérését szolgálná reálisan, és a török félnek sem érdeke a viszony teljes elmérgesítése – abban az esetben, ha a török vízummentesség a vágyott formában még hosszú évekig nem valósulhat meg.

Fontos kiemelni a gazdasági kérdések jelentőségét Brüsszel és Ankara között és azt is, hogy a törökökkel folytatott kereskedelem az európai országok oldalára pozitívan alakult az elmúlt években.

Ez utóbbi is garancia lehet az Ursula von der Leyen vezette új Európai Bizottság számára, hogy kezelje a török fél „kitörési kísérleteit" és megakadályozza az ázsiai kapu megnyitását, amely

valóban minden idők legnagyobb migrációs hullámát generálná az Európai Unió irányába.

Ehhez azonban az is kell, hogy az EU tiszteletben tartsa (és teljesítse) a jelenleg érvényben lévő megállapodást, avagy olyan módosítást eszközöljön, amely betartható Brüsszel számára.