Amikor a medve támad, akkor már csak az Isten segíthet

Székelyföldi medvék, medvetámadások
Illusztráció.
Vágólapra másolva!
Mit lehet tenni, ha az ember találkozik egy medvével? Érdemes elfutni? A medve meg akarja ölni az embert, vagy csak megsebesíti? Amióta a média rendre beszámol az egyre szaporodó székelyföldi medvetámadásokról, azóta ezek a kérdések azokban is felmerülnek, akik biztonságos távolságban élnek a medvelakta vidékektől. Ezerszer elgondolkodtam azon én magam is, hogy mit tennék, ha egy medvével találnám szembe magam, ahogy azon is, hogy mihez kezdenék, ha egy lakatlan szigetre vetődnék, vagy ha hajótörést szenvednék. Hogy lehet túlélni az ilyen reménytelen helyzeteket? Amikor egy barátom átküldte a Vadföldön oldal linkjét, azonnal tudtam, hogy legalább a medvés dilemmámra választ kaphatok. Az oldalon megosztott lenyűgöző képekből és videókból azt szűrtem le, hogy azok elkészítéséhez vakmerő közelségbe kellett kerülni a medvékhez, ismerni kell a viselkedésüket. Egy levélváltás után megismerkedtem az oldal szerkesztőivel, Kelemen Lászlóval, egy sepsiszentgyörgyi madártani egyesület vezetőjével és barátjával, Román Richárddal, hivatásos vadásszal. A két székelyföldi állatbaráttal, az általuk épített vadlesen beszélgettem a székelyföldi medvehelyzetről.
Vágólapra másolva!

László és Richárd időnként vendégeket is kivisznek a lesre, hogy minél többeknek legyen medvés tapasztalata. Iskolás csoportokat is fogadnak, rendszeresen eljárnak a székelyföldi tanintézményekbe előadásokat tartani. Gyermek és felnőttcsoportokkal rendszeresen szemétszedést szerveznek az erdőben. A természet és állatvédelem számukra egy misszió, azonban a tevékenységük legérdekesebb alanya kétségtelenül:

A medve.

Kelemen Lászlót három évvel ezelőtt egy lelkész barátja kérte fel, hogy írjon könyvet a székelyföldi medvetámadásokról. Lászlónak megtetszett az ötlet, azonnal bele is vetette magát a munkába. Interjút készített a támadások túlélőivel, két éven keresztül, heti három napot terepen töltött, több száz medvét figyelt meg és fényképezett le. Főként esztenákat keresett fel, mert a legtöbb támadás ezek környékén történik. Ahogy a kutatásban egyre inkább elmélyült, úgy érezte, hogy a téma és maga az állat is sokkal többet érdemel annál, hogy az olvasók a támadások leírásán keresztül alkossanak képet a medvéről. Nem lenne igazságos.

Rossz híre van a medvének.

László szerint igazságtalanul negatív kép él az emberekben a medvéről, számtalan tévhit tartja magát makacsul a köztudatban. Azoknak is betonszilárd véleményük van, akik még sosem találkoztak élőben medvével.

László saját tapasztalatokat akart szerezni, természetes környezetükben megfigyelni a medvéket, illetve olyan képek elkészítésére törekedett, amelyek segítenek elmesélni a lejegyzett történeteket. Ehhez a sepsiköröspataki Kisgyörgy Sándortól, a Sugási – Vadas Vadászcsoport vadászmesterétől kapott segítséget, aki felajánlotta, hogy csatlakozhat az őszi vadászszezonban a társasághoz, akkor lesz módja megfigyelni és fényképezni. László visszaemlékezései szerint:

Vadászat közben fényképezni fokozottan balesetveszélyes mutatvány, azonban a szabályok betartásával biztosítani lehet, hogy az ember épp bőrrel járja meg a rengeteget. Lászlót befogadta a vadásztársadalom, egyre több barátja lett ebben a közegben, leginkább Román Richárddal találta meg a közös hangot, akivel azóta is együtt járja a természetet. Richárd minden nap kimegy néhány erdei tisztásra, hogy megetesse a medvéket, László gyakran elkíséri, hogy új fényképeket készítsen. Mindketten szenvedélyesen szeretik a természetet és az állatokat.

Egy székelyföldi medve 150 kilósra nő meg, de a nagyobbak elérhetik a 250 kilogrammos súlyt is. A medve termete azonban megtévesztő, egy kistermetű medve is irtózatos erővel rendelkezik. Etetéskor a kövek alá is tesznek ételt, hogy a madarak ne egyék fel a medvék elől. Richárd elmondása szerint a kövek mozgatása nem okoz problémát a medvéknek:

„Azok a kövek, amelyeket én alig tudok megmozdítani, azt egy kisebb medve is úgy teszi arrébb, mintha pappírból lenne. Régebben egy traktorgumit telepakoltam kövekkel, azt használtam etetőnek, én egy araszt sem tudtam rajta taszítani, a medve azt is úgy borította fel, mintha szalmával tömtem volna ki."

Élelmet keres a rönk alatt Forrás: Kelemen László

László is megerősíti a medve hihetetlen erejéről szóló elbeszéléseket. Néha, ha elragad egy állatot, akkor elrejti. Egyszer egy tehenet vitt magával, árkot ásott neki, és betemette ágakkal. László a tetemet lefotózta, majd arrébb ment néhány métert. Amikor a medve visszatért, akkor megfogta és kiemelte a tehenet a gödörből. Akkor látszott, hogy micsoda erő van benne, azt a hatalmas jószágot erőlködés nélkül emelte ki.

A betemetett tehéntetem mellett Forrás: Kelemen László

Közkeletű tévhit, hogy a medve az erdőirtások miatt megy be a faluba. Ezzel szemben az igazság az, hogy a medve nem szereti a szálas erdőt, a bozótost szereti, ahol jó rejtekhelyet kap. A medvének sűrű bozótos kell, ahol talál málnát, szedret, oda fekszik be enni, az erdő nem nyújt neki biztonságot, élelmet nehezen talál, a fény sem jut be.

A kukoricás és a búzatábla is jó rejtekhely számára, az ilyen helyeken is meg lehet lepni véletlenül az éppen lakmározó állatot. A medvék hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságban, ezért a gazdák villanypásztorral kerítik körbe a területeiket. Persze, ha a medve éhes, akkor nem akadályozza meg semmilyen villanypásztor. Richárd egyik barátja, olyan esetnek volt szemtanúja, amikor egy háromszorosan körbekerített kukoricatáblába rontott be a medve. Mielőtt nekiszaladt felbőgött, tudta, hogy fájni fog, de azt is, hogy élelemhez jut. Egy kukoricásban egy óra alatt jóllakik, míg a természetben hosszan kell keresgéljen élelem után.

Bocsait terelő anyamedve Forrás: Kelemen László

Vannak olyan búza- és kukoricatáblák, ahol semmit nem lehet betakarítani, mert a medvék hektárokat lelegelnek. Mikor az ember közelebb ér, akkor látja, hogy kalász nincs, csak a szalma maradt meg. A medvét a hangja alapján meg lehet különböztetni este a gabonaföldeken. A vaddisznó hangosan csámcsog, a medve befalja az egész kalászt, és hallani lehet egy jellegzetes súrlódó hangot, amikor a kalászt lehúzza.

Székelyföldön is sokan felhagytak a mezőgazdasággal és az állattenyésztéssel, a kaszálók és szántók be vannak bozótosodva. A medvének ez ideális terep, közel vannak a gyümölcsösök, ott vannak a mezőgazdasági területek, és a sűrűben el tud rejtőzni.

A medve valóban mindenevő. Makkon és lucernán egyaránt el tud élni, az év egyes időszakaiban annyi fűfélét eszik, hogy szinte kék az ürüléke. Rendszeresen vadászik, de a dögöt is megeszi.

Minden állat kommunikál a sajátjaival.

Romániában immár három éve tilos medvére vadászni, ennek legfőbb oka az, hogy egy uniós szerződésben a román állam vállalta, hogy 6400 medvét megőriz.

Richárd szerint a medvevadászati tilalom a vadállomány kárára van. A medve ugyanis megeszi az őzgidákat és a vadmalacok kicsinyeit is. Augusztus végén pedig elindulnak a falusi ólak és az esztenák irányába, mert az őzek addigra annyira megnőnek, hogy nem tudják őket levadászni.

Medveeleség Forrás:Kelemen László

Az állatok tudják, hogy vadásznak vagy nem vadásznak rájuk. Amikor még szabad volt vadászni medvére, akkor azt a medvék tudták, és féltek is, amióta tilos, azóta kikopott a félelem az ember iránt.

„Amikor a varjakat hajtjuk ki a városi parkból, más madár nem menekül el, mert tudják, hogy nem őket akarjuk elkergetni.

– magyarázza László egy madaras példával.

Lászlóék elmondása szerint senki nem tudja pontosan megmondani, hogy hány medve él Romániában. Regionális mérések állnak csak rendelkezésre, azonban a mérési módszerek elavultak, és nem az egész országra kiterjedően mérik fel az állományt. A vadásztársaságok felmérését nem ismerik el az állami szervek, a természetvédők pedig nem mennek ki a medvés vidékekre, legfeljebb medvenyomokat vizsgálnak, és az alapján mérik fel az állományt.

Medveeleség II. Forrás: Kelemen László

A kommunizmusban csak Ceausescu vadászhatott medvére. Miután az elvtársai őt is levadászták, akkor a leltár szerint 9 ezer medvét hagyott a népére.

Székelyföldön viszonylag pontosan számon tartják a medvepopulációt. Háromszéken a hivatalos adatok szerint 1600 medve él, a terület azonban maximum 400 medvét tudna eltartani. Hargita és Maros megyében hasonló a helyzet, nem meglepő, hogy minden napra 2-3 medvetámadás esik. Ezek a támadások főként háziállatok ellen irányulnak, ember elleni támadásra 10-12 alkalommal lehet számítani évente, a legtöbb eset Hargita megyében történik.

Mit kell tenni medvetámadás esetén?

László és Richárd egyaránt azt tartják a legjobbnak, ha elkerüljük a találkozást. A legjobb betartani a természet törvényeit, tartsuk tiszteletben a vadat, ne háborgassuk őket. A medve ösztönösen fél az embertől, medvével találkozni még a nagy populáció mellett is nehéz. Nagyon jó a hallása, kitűnő a szaglása. Ha meghallja közeledni az embert, akkor azonnal elmenekül, félősebb állat, mint egy nyúl. Azonban sokkal erősebb, ezért, ha veszélyben érzi magát, akkor másképpen reagál, mint egy mezei nyúl.

Az anyamedve a legveszélyesebb, a legtöbb esetben anyamedve támadja meg az embereket. Az a helyzet a leginkább aggasztó, ha az ember bekerül a medve és a bocsok közé. A medve villámgyorsan és hevesen támad. Volt olyan vadász, akinek 12 fogát ütötte ki, vagy leszakította a fél arcát, de

egy ütéssel képes ölni.

A veszély ellenére akadnak olyan kalandvágyók, akik megpróbálnak bocsot lopni az anyamedve mellől. Az ilyesminek gyakran van rossz vége. A bocsokat a feketepiacon jó áron el lehet adni, mindig akad néhány milliomos, aki azt hiszi, jópofa dolog a kertben vadállatot tartani. A szóbeszéd szerint, amikor néhány éve két rendőrt támadott meg a medve, akkor azok éppen bocsot akartak lopni. Egy rendőrségi pisztoly pedig vajmi keveset ér a medve ellen, leginkább arra elég, hogy még jobban felbosszantsa a medvét.

László és Richárd egyetértenek abban, hogy nincs szelíd vagy jámbor medve. Azért, mert út mellé vannak szokva, és kézből esznek, még ugyanúgy veszélyes állatok. Pusztán arról van szó, hogy az ilyen állat elvesztette azt az ösztönös félelmét az emberrel szemben, amivel a Teremtő megalkotta.

László szerint, ha alázattal és tisztelettel vagyunk a medve iránt, akkor megússzuk a találkozást. Nem szabad elfutni, szembe szállni a medvével. Nem szabad a szemébe nézni, lesütött fejjel, lassan hátrálva el kell távolodni az állattól, akkor nem fog megtámadni. Legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk, tudomásul kell venni, hogy nincs esély a medvével szemben, nincs értelme menekülni. Ha a medve meg akarja fogni az embert, akkor megfogja, ha higgadtak maradunk, akkor van a legtöbb esélyünk. A medve mindenre figyel.

– teszi hozzá Richárd nevetve. Elmondása szerint a higgadtság valóban fontos, azonban az elmélet és valóság ebben az esetben sincsenek jó viszonyban. Nagyon nehéz annyira fegyelmezettnek maradni, hogy ne fusson el az ember.

Forrás: Kelemen László

Vannak jelei annak, ha egy medve támadásra készül. Amikor topogtatni kezd a mellső lábaival, esetleg az ágakat tördeli, billeg jobbra-balra, illetve a fejét is himbálni kezdi, majd leszegi a fejét, fülét hátra húzza, akkor ezeket baljós előjeleknek vehetjük. Egy szempillantás alatt megtörténik a támadás. A legtöbb áldozatot azért támadja meg a medve, mert váratlanul érkezik a közelébe, nem volt ideje a medvének elmenekülni. Ebben az esetben a medve nem ad semmilyen jelet, azonnal támad, képes futtában is leütni az áldozatát. A medvének hatalmas ereje van, az egész állat tiszta izom. Van csuklója, illetve tud fogni, az egyik mancsával fog, a másikkal hasít. Hihetetlenül gyors, 60-70 km/óra sebességgel képes futni rövidtávon. Ez azonban éppen elegendő szokott lenni, hogy utolérje az embert.

Futtában is képes leütni áldozatát Forrás: Kelemen László

László szerint a legjobb az, ha zajt keltünk túra közben, hogy a medvének alkalma legyen észrevenni minket. Persze nem kell felkiabálni az erdő csendjét, elég, ha időnként egy fa törzsére koppintunk valamivel. Amíg a természetes ösztön működik a medvében, addig beválik ez a módszer.

Amikor a medve emberre támad, akkor az esetek hetven százalékában az ember a hibás, nem volt elég elővigyázatos. A medvék éjszaka vadásznak, és nappal alszanak, szürkületkor indulnak el, és virradatkor mennek aludni. Ezekben az időpontokban kell a leginkább elővigyázatosnak lenni, illetve arra kell ügyelni, hogy sehol ne lepjük meg az alvó medvét. Ezért ajánlott időnként zajt csapni.

Ha alvó medvéről esik szó, akkor érdemes tudni, hogy egyre kevésbé jellemző, hogy a medvék téli álmot alszanak. Székelyföldön is egyre gyakoribbak az anyaországihoz hasonló enyhe telek. Nincsen hó, találnak táplálékot, ezért a medvék nem „ülnek el", azaz nem alszanak téli álmot. Nagy teleken legfeljebb és a Hargita magasabb részein, ahol jellemzően fenyőerdők vannak, ezért a medve nem talál táplálékot.

Forrás: Kelemen László

A kutya nem véd meg, medvés vidéken nem ajánlatos kutyával sétálni. A kutya ösztönösen a medve nyomába szegődik, ha kiszagolja. Amikor azonban megtalálja és felméri, hogy sokkal erősebb nála, akkor azonnal a gazdája lába mellett keres menedéket, az pedig semmi jót nem jelent a gazda számára. Persze 4-5 pásztorkutya képes legyűrni egy medvét, ezért is van sok kutya a pásztorok körül.

Miközben az erdőből autóztunk vissza a faluba, azon gondolkodtam, hogy végül mennyivel kerültem közelebb a medvetámadások ellenszeréhez. Próbálom összeszedni a gondolataimat, összegezni a legfontosabbakat. Talán már tudom, hogy mit teszek ez után, hogy elkerüljem a bajt. Egyvalami azonban kiegészítésképpen a többi tudás közé kívánkozik: László még nem találkozott olyan medvetámadást túlélt emberrel, aki tagadta volna az isteni gondviselés létét. A történetek egyik összecsengő eleme, hogy volt egy pillanat, amikor érezték, hogy semmi esélyük,

itt már csak az Isten segíthet.