Alföldi Róbert megint Magyarországot szidja

Bár a dél-amerikai ország lakosságának egyharmada mélyszegénységben él, a balliberális rendező szerint mégis sok mindenben előrébb tartanak, mint mi, magyarok, vett észre egy Alföldi Róbert-elmélkedést az egyik ellenzéki propagandaoldalon a 888.hu

Miután Ecuadorban elsősorban amatőr énekesekkel operát rendezett, Alföldi a balliberális propagandalapnak, a 24-nak adott interjút, melyben többek között olyan gondolatokat osztott meg az olvasókkal, miszerint

halkan mondom: rengeteg dologban előrébb tartanak, mint mi."

Mármint a mélyszegénységben élő, dél-amerikai ország - az emberek több mint egyharmada éhezik, a napi keresetük a napi egy dollárt sem éri el.

Ahogy a 888.hu szellemesen fogalmaz: a balliberálisoknál a megszokott „bezzeg Romániázás" úgy tűnik, már kiegészült egy újabb politikai és gazdasági válságokkal terhelt ország nevével. Alföldi úgy látja, hogy:

Ecuadorban nagyon erősen látható, hogy ki milyen származású, tudható, kik az indiánok, kik a más kultúrájúak, de senki nem cseszeget senkit, boldogan elvannak egymással."

A 24 dolgozója nem kérdezte meg Alfölditől, hogy Magyarországon mégis milyen egyik kultúrájú ember (idézzük Alföldi kulturált kifejezését) "cseszeget" más kultúrájú embert.

A 888.hu felidézi: Alföldi nem először nyilatkozik dehonesztálóan a magyarokról: emlékezetes, a Nemzeti Színház igazgatójaként ő volt az, aki kiadta a románoknak a színházat, hogy ott ünnepeljék Erdély megkaparintását. Akkori tevékenységét egyáltalán nem bánta meg, egy későbbi interjúban azt mondta, ezt újra megtenné.

Visszatérve az ecuadori rendezésre: az Armel operaverseny keretében ott nagy többségben amatőr énekeseket rendezett. (Az Armelt maga az Armel Produkciós Iroda, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Pannon Filharmonikusok és a Mezzo alapította 2007-ben, alapvetően egy énekverseny, amiből fesztivál is lett.) A Don Giovannit rendezte most, ezzel kapcsolatban a 24-ben olyan rendkívül eredeti gondolatokat fogalmazott meg, hogy a Don Giovanni nemcsak filozofikus mű, hanem van egy "humoros és nagyon érzéki, tüzes vonulata". Szerinte a darab "erős mozgatórugója a szexus". Majd egyetértett saját magával: "teljesen hitelesen indulhattam el a vérbő, profánabb irányba". Igaz, azt is mondja, hogy a filozofikus vonalat azért nem erőltette, mert "nagyon nehezen tudtam volna hitelesen képviselni olyan emberekkel, akiknek ez volt életük első vagy második operaszerepe".