Ujhelyi István csak egyetlenegy estét bírt ki magyargyűlölet nélkül

Véleménycikkünk Ujhelyi István Ursula von der Leyen nyilatkozatát követő, legújabb ámokfutásáról.

Pedig olyan szerény volt Ujhelyi István, olyan elesettnek, olyan gyámolatlannak tűnt, amikor május 26-án elkezdtek szállingózni az európai parlamenti választás első részeredményei. Olyan bánatosan ült magába roskadva, amikor a televízió képernyőin ismét narancssárgába borult az ország, a vörös színek pirosra, vagy inkább rózsaszínre halványultak. Olyan végtelen szerénység lett úrrá rajta, amikor kiderült, hogy sereghajtók lettek az alkalmatlanok versenyében. Olyan emberközelinek mutatta magát, amikor arról számolt be, még nem biztos, hogy újrázhat Brüsszelben, és annyira megviselték a történtek, hogy egyetlen percet sem aludt aznap este. Az ember, ha nem ismerte vérre menő gyalázkodásait, magyargyűlölettől tajtékzó megnyilvánulásait, képes lett volna megsajnálni, hiszen szegény Pista is csak emberből van, neki is lehetnek rossz napjai.

Csak miután kiderült, hogy megvan a repülőjegye az Európai Parlamentbe, minden visszazökkent a normális kerékvágásba, és Pista visszaváltozott Ujhelyi Istvánná. Elérhető közelségbe került az első többmilliós fizetés a bankkártyájára, karnyújtásnyira került a luxusviszkik világa, szinte már a homlokát izzasztja az újabb öt évig kitartó reflektorfény. Az ember könnyen változik, a kudarc gyorsan távolodik - a szocialista jellemtan szabályai szerint. Ujhelyi ezt betűről betűre betartja, hiszen ugyanott folytatja, ahol május 26 előtt abbahagyta. Mintha nem szenvedtek volna történelmi vereséget pártjával, mintha nem illeget-billegett újbóli kijutása, mintha nem lett volna álmatlan estéje a történtek miatt.

Ujhelyi István csupán egyetlenegy éjszakáig bírta ki, hogy szerénységet, alázatot mutasson, és ne köpködjön a magyar kormányra és Magyarországra.

Ismét ugyanolyan vehemenciával gyűlölködik, ugyanúgy kígyót-békát dobál hazájára Brüsszelből, és ugyanolyan öntelt, mint nem is olyan régen.

Történt, hogy az általa nem támogatott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újdonsült elnöke a Guardiannak nyilatkozva olyanokat mondott, hogy tisztességesen meg kell hallgatnunk a magyarok érveit, nem szándékozik uniós forrást elvonni Magyarországtól, és nem az az elsődleges érdeke, hogy megleckéztesse a közép-európai országokat. A nemrég még mélyen magába szálló Ujhelyinek ez több volt a soknál, és szabályszerűen dührohamot kapott, amit közösségi oldalán írt ki magából. Mi az, hogy egy vezető európai politikus nem akarja megbüntetni Magyarországot, hiszen az egész Juncker-éra erről szólt? Hogyan fordulhat elő ilyesmi? Ezek a kérdések feszítették szét Ujhelyi lelkét (ha egyáltalán van neki), miközben ömlött belőle a fenyegetéssel, haraggal és keserűséggel megtoldott, folyékony magyargyűlölet.

Ez az állapot ismerős, ez az állapot reménytelen. Reménytelennek tűnik ugyanis, hogy egyszer majd a magyar politikusok össze tudnak tartani Európában Magyarország érdekében.

Pedig olyan jó volt a visszafogott Ujhelyit látni, kár hogy erre öt év múlva, vagy a szocialista párt megszűnésekor lehet esély. Addig csak egy régi mondásban bízhatunk: a remény hal meg utoljára.