Csicska, vérhülye, ostoba - egy balliberális, kulturális újságírónő átkozódásai

Közismert: a magyar balliberális kulturális újságírók egy része 7 év után sem tudta feldolgozni, hogy Alföldi Róbert szerződése lejárt a Nemzeti Színházban, és a következő ciklusra a legnagyobb magyar színházrendezőt, Vidnyánszky Attilát választották meg. A legkevésbé egy feltehetően komolyabb személyiségzavarral küzdő kritikusnő tudta feldolgozni a váltást – annyiban érthető, hogy korábban reklámkönyvet is írt Alföldiről. Mivel Vidnyánszky rendezte az új Budapesti Operettszínház első bemutatóját, ezért internetes színházi blogján irgalmatlanul szidni kezdték az előadást – az egyelőre csak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon látható Csárdáskirálynő-t. Ehhez persze joga van. Mint ahogy ahhoz is, bár elfogadhatónak bajosan nevezhető: ocsmány stílusban szidni kezdte Apáti Bence nyilvános Facebook-oldalán – Apáti Bencét, a Budapesti Operettszínház új balettigazgatóját.

De nézzük részletesen, mi történt.

Péntek este a Csárdáskirálynő-t óriási sikerrel bemutatták a Margitszigeten. A magyar operettjátszást minden túlzás nélkül megújító előadásnak hihetetlen sikere volt, az előadás végén feltűnően hosszan tapsoltak, a nézőtér középső részén tömegével álltak fel a nézők, és állva ünnepelték az alkotókat.

Ezután egy internetes, balliberális színházi blog szidalmazó kritikát közölt az előadásról. Természetesen joguk van ehhez is, esztétikai kérdésekben ráadásul nehéz vitatkozni, nem beszélve arról, hogy túl sok jelentősége amúgy sincs. Ettől még nem fogják visszavonni Vidnyánszky Attila Mejerhold-díját, Kiss-B. Attila operettszínházi főigazgató korábbi világsikerei sem törlődnek, és még a Budapesti Operettszínháznak sem lesz kevesebb nézője. Főleg, mert kevesebb ember olvas el egy ismeretlen színházi blogon egy kritikát, mint ahány néző egyetlen előadáson van a Margitszigeten.

Apáti Bence nyilvános Facebook-oldalán – meg lehet nézni – egy hozzászóló megemlítette a kritikát, és benne a kritikus egyik állítását. Apáti Bence erre megjegyezte, hogy politikailag elfogult a kritika. Ami kétségtelenül igaz: a kritikus a Monarchia széteséséről egyértelműen beszélő előadásról azt gondolja, hogy a darabban látható, az első világháború nincstelenjeit idéző jelmezekben megjelenő emberekkel Vidnyánszky Attila valójában migránsokat akart mutogatni.

A kritikus – „felvállal” és egyéb primitív kifejezésekkel színesített írásában – szidja természetesen a polgári oldalhoz gondolt Bozsik Yvette koreográfiáját is. A semmilyen érdemi zenei képesítéssel nem rendelkező kritikus a fő-zeneigazgató, Pfeiffer Gyula karmesteri munkáját sem tartja megfelelőnek, szerinte a rubátót nem megfelelően érzi. Micsoda szakértelem...

Eddig tehát minden ment a megszokott mederben: Vidnyánszky Attila és Bozsik Yvette készített egy nagyszerű előadást, a közönség ünnepelte a premieren, a balliberális színházi blogon a Soros-féle Magyar Narancs-kritikus meg gyalázta az előadást, Apáti Bence balettigazgató pedig elmagyarázta saját oldalán, hogy mi az oka a gyalázkodásnak. Az, hogy ez egy politikailag elfogult blog. (Ezen persze a balliberális oldal képviselői mindig megsértődnek: szerintük ők közepén vannak, ők semlegesek, ők nem az egyik oldalon vannak. Ők függetlenobjektívek. Mint Kálmán Olga.)

Na, de ekkor jött a színházi blog főszerkesztője, a kaposvári egyetemről elzavart oktató (ameddig ott volt, színészoktatásról dönthetett...), aki enyhén szólva nem kedveli Vidnyánszky Attilát, hiszen éppen ő küldte el az alkalmatlan újságírót. Nemrégen hosszú-hosszú cikket írt (megannyi nyelvhelyességi és fogalmazási hibával) arról, hogy... Vidnyánszky Attila tehet mindenről. És most a blog főszerkesztője példátlanul ocsmány hangnemben kezdte szidni Apáti Bencét.

Forrás: --

Ne foglalkozzunk azzal, hogy sokan – ironikusan és teljesen tudatosan – p-vel írják a libsit, ne foglalkozzunk a magyarországi internet hajnalán alkalmazott, a kilencvenes éveket idéző, kínosan primitív közhellyel („fiam, leülhet, egyes”), sokkal érdekesebb viszont a gátlástalan gyűlölködés. A végig udvariasan fogalmazó Apáti Bencét vérhülyének nevezi (ez a vérhülye ember a vezető magyar napilap, a Magyar Nemzet főmunkatársa, az egyik legjobb magyar publicista), és taszítóan közönségesen csicskának hívja.

Majd jön a folytatás:

Forrás: --

Kezdjük rögtön a felsorolással: ez természetesen egy gyáva és alantas rágalmazás – egyetlen civilt, meleget, zsidó vagy cigány embert nem gyűlöl egyetlen normális ember sem Magyarországon. Személyükben természetesen a migránsokat sem. Legfeljebb az ország nagy többsége a bevándorlást szervezőket és a szerencsétlen emberek kihasználóit megveti, ahogy elítéli Soros György törekvéseit is. De gyűlöletről nincs szó.

Ami érdekesebb: a kulturális újságírónő, aki – ezért utaltunk a személyiségzavarra – saját magát alkalmasabbnak tartja színészképzésről dönteni, mint Vidnyánszky Attila európai hírű rendezőt, azon a véleményen van, hogy balettművésznek lenni nem rendes szakma. Sőt, arra utal, hogy Apáti Bence, az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb és legsikeresebb magyar balettművésze nem művelte, műveli elhivatottan a szakmáját. Ha folytatjuk a perifériára szorult (információnk szerint még a Magyar Narancsnak sem kellő) kritikusnő gondolatmenetét, ezek szerint (szerinte) nem volt rendes szakmája Fülöp Viktornak vagy Kun Zsuzsának, Róna Viktornak vagy Lakatos Gabriellának, ahogy (szerinte) nincs rendes szakmája Markó Ivánnak vagy Szakály Györgynek sem.

Na, itt már van szó gyűlöletről.