Vágólapra másolva!
G. Fodor Gábor, a Századvég elnöke a Project 28 kutatás eredményeiről.
Vágólapra másolva!

1. Mit akar az elit? Mit akarnak az emberek?

Mást akar az elit, és megint mást az emberek. Ez ma Európa problémája.

Az európai elit, a brüsszeli bürokrácia választók nélküli demokráciát akar. Az emberek feje fölött, azok akaratával szemben, őket kihagyva kormányoz.

Az emberek viszont azt akarják, vegyék figyelembe, hogy ők mit akarnak.

Egy választás mindig lehetőséget ad arra, hogy az emberek elzavarják azokat, akik nem veszik figyelembe a választók akaratát.

Úgy tűnik, a bevándorláspárti brüsszeli elitre május végén nehéz napok várnak.

Ma az európai emberek többsége ugyanis egyetért abban, hogy Brüsszel rosszul teljesít.

A brüsszeli bürokrácia rosszul kezeli a bevándorlást. Nem védi meg Európa határait. Figyelmen kívül hagyja az európai emberek érdekeit. Kettős mércét alkalmaz a nemzetállamokkal szemben. Európai Egyesült Államokat akar, gyengítve a nemzeteket. Nem védi meg a keresztény kultúrát, és kiszolgáltatja Európát a tömeges bevándorlásnak.

Ezt mondja az európai választók többsége.

A Századvég Alapítvány 28 uniós tagállamra kiterjedő kutatásának tanulságai ezek. Nézzük a részleteket.

2. Várakozások: Nyugat-Európában nő az elégedetlenség

Az Unió 28 országára kiterjedő kutatás (Reprezentatív nagymintás kutatás, 28 ezer fő megkérdezésével, CATI-módszerrel, az összesített eredmények a populációs arányok alapján súlyozva. Az adatfelvétel ideje: 2019. január 7. – március 1.) tanulsága szerint érdekes módon az elégedetlenség éppen azokban a nyugati államokban nő a legjobban, ahonnan előszeretettel oktatják ki a keletebbre fekvő államokat, Magyarországot, Lengyelországot.

Amíg az EU keleti tagállamaiban az emberek többsége inkább derűlátó a jövőt illetően, nyugaton fordított a helyzet. A nyugati válaszadók több mint fele úgy vélekedik, hogy a gyerekeik, unokáik rosszabbul fognak élni, mint ahogy ma ők élnek. A legpesszimistábbak a franciák (85 százalékuk gondolja úgy, hogy a következő generációk ugyanúgy vagy rosszabbul fognak élni, mint ahogy ma ők élnek), szorosan mögöttük az osztrákok (84%) az olaszok (80%) következnek.

A franciák több mint kétharmada szerint ráadásul a következő generációk még rosszabbul is fognak élni (68%), hasonlóképpen látják az olaszok (59%), az osztrákok, a belgák (57-57%), a németek, spanyolok, portugálok (53%) is.

A pesszimizmusversenyt magasan nyerő franciák és osztrákok 7 százaléka gondolja csak úgy, hogy gyerekeik és unokáik jobban fognak élni, mint ők maguk.

A legbizakodóbbak a balti államokban élők, a lettek, a litvánok (55-55 %) és az észtek (48%), szorosan mögöttük jönnek a máltaiak (48%), valamint a magyarok (40%) és a lengyelek (37%).

3. Az Európai Unió megítélése: elégedetlenek az alapítók

Az alapító országok és a XX. századi csatlakozók elégedetlensége azonban nem kizárólag a középosztály kilátásaival és a jóléttel függ össze. A nyugati választópolgárok erős kritikával fordulnak az uniós intézményrendszer felé. Brüsszel, a vízfej a probléma.

Érdekes módon, míg a volt szocialista országok 60 százaléka kedvező véleménnyel van az Európai Unióról, addig azt mondhatjuk, hogy a legkritikusabbak az alapítók és XX. századi csatlakozók: esetükben minden harmadik válaszadó kedvezőtlen véleménnyel van az Európai Unióról, és csak 42 százalékuk képvisel kedvező álláspontot.

A legkritikusabbak a britek (47 %). Indokolt tehát azt mondanunk, hogy a brexit mögötti okként ott áll az Európai Unióval való elégedetlenség. Az unió legfanatikusabb rajongói a luxemburgiak, 87 százalékuk van kedvező véleménnyel az Európai Unióról. A V4-es országok az uniós átlag felett teljesítenek: 56 százalékuk kedvező, 26 százalékuk kedvezőtlen véleményt fogalmaz meg.

Elgondolkodtató, hogy arra a kérdésre, hogy „Hogyan szavazna egy, az Ön országának EU-tagságáról szóló népszavazáson?”, szintén az alapítók és a XX. századi csatlakozó országok a legelutasítóbbak: 28 százalékuk kilépne az unióból. Az élen itt is a britek állnak, 47 százalékuk távozna. Aztán a csehek következnek: 37 százalékuk döntene a kilépés mellett. Mint ahogy minden harmadik olasz, francia, dán, svéd és holland és így járna el.

Egy EU-s tagságról szóló szavazáson a luxemburgiak 91 százaléka szavazna a maradás mellett, ők a listavezetők a maradópártiak között. A magyar válaszadók 85 százaléka szerint Magyarország az unió tagja kell, hogy maradjon. Ezzel a legelkötelezettebb európai uniós országok között foglal helyet Magyarország, fellépve a máltaiak mögött a képzeletbeli dobogóra.

4. Mi a baj Brüsszellel?

Az a baj, hogy rosszul kezeli a bevándorlást.

Az Európai Unió 28 országában ez a meghatározó vélemény: a válaszadók 70 százaléka szerint az EU gyengén teljesít a migrációs válság kezelésében. Leginkább a görögök (86%), csehek (81%), észtek (79%), olaszok (78%), osztrákok (76%) gondolják így. Rajtuk kívül még 10 ország „teljesít” az uniós átlag felett. A németek 70 százaléka szerint is baj van a migrációs helyzet európai kezelésével.

Az a baj, hogy Európa nem védi meg a határait.

Azért „forró” a migrációkérdés, mert Európa nem védi meg a határait. Arra a kérdésre, hogy vajon az EU-nak hatékonyabban kellene-e védenie a határait, a megkérdezettek háromnegyede igennel válaszol. A V4-es országok polgárainak 86 százaléka gondolja így. A határvédelemben a csehek, a magyarok (90-90 %) és a szlovákok (89%) sürgetnek leginkább határozottabb fellépést. A legmegengedőbbek a svédek, a spanyolok és a luxemburgiak lennének.

Az a baj, hogy Brüsszel nem képviseli az érdekeimet.

Az európai választók 55 százaléka vélekedik úgy, hogy Brüsszelben egyáltalán vagy inkább nem képviselik az érdekeit. Vagyis az a baj, hogy Brüsszel elszakadt az európai választópolgároktól, a brüsszeli bürokrácia az emberek feje felett intézi az európai emberek ügyeit. Elgondolkodtató, hogy a nyugatiak kétharmada gondolja így. Leginkább a luxemburgiak érzik azt, hogy Brüsszelben képviselik az érdekeiket (71 %), legkevésbé pedig a görögök látják, hogy számítana a véleményük (21 %).

Az a baj, hogy Brüsszel kettős mércét alkalmaz a nemzetállamokkal szemben.

Annak egyik legékesebb bizonyítéka, hogy a brüsszeli bürokrácia birodalmi központként az európai választópolgárok érdekeitől elszakadva végzi a dolgát, az, hogy a megkérdezettek mintegy 60 százaléka szerint igenis létezik kettős mérce, Brüsszel nem minden ország ügyeit egyformán bírálja el. Ráadásul ezt Európában mindenhol így gondolják: így érzik a V4-ek, a volt szocialista országok és az alapító és XX. századi országok polgárai egyaránt (mindenhol 50 százalék felett van ez az arány). A magyarok kétharmada szerint is Brüsszel kettős mércét alkalmaz a nemzetállamokkal szemben, vannak egyenlők az egyenlőbbek között.

5. Erős nemzetállamokra lenne szükség Brüsszel túlhatalma helyett

Az európai elitviták meghatározó kérdése: milyen irányba menjen Európa? Az Európai Egyesült Államok vagy éppen ellenkezőleg, az erős nemzetállamok jelentik a jövő útját? A birodalmiak (globalisták) és a szuverenisták vitája átírja a politikai erőtér hagyományos bal-jobb felosztását: az egyik póluson állnak azok, akik nagyobb hatalmat adnának az uniónak, meggyengítve a nemzetállamokat, lopakodó hatáskörelvonással egyre nagyobb részeket metszve le a hagyományosan nemzeti szuverenitáshoz tartozó jogkörökből, a másik póluson pedig azok sorakoznak fel, akik meg akarják erősíteni a nemzetállamokat, és azt gondolják, hogy Európa csak akkor lehet erős, ha az azt alkotó nemzetek is erősek.

Az unió 28 országára kiterjedő kutatás azt mutatja, hogy az európai polgárok többsége – szemben a brüsszeli elit szándékaival – az erős nemzetállamok pártján áll, és elutasítja az Európai Egyesült Államok birodalmi vízióját. Ráadásul így gondolják ezt mindenhol Európában. Így gondolják a V4-ek (59%), a volt szocialista országok (55%), az alapító és XX. századi csatlakozó országok polgárainak többsége (53%) is.

A globalista gondolat leginkább Spanyolországban (54%), Luxemburgban (53%) és Máltán (47%) vert gyökeret, itt inkább úgy gondolják, hogy az EU-nak több hatalma kellene, hogy legyen a tagállamok felett. Ezzel szemben a nemzetállamok megerősítésének legnagyobb élharcosai a csehek (76%), a finnek (68%), a britek (66%) és a magyarok (65%): itt a válaszadók bő kétharmada szerint a tagállamoknak kellene több hatalmuknak lenni az EU fölött.

6. A fő kérdés: a migráció

A szuverenisták és globalisták küzdelmének fő terepe a bevándorláskérdés. A migráció kérdése a kortárs politikai ütközetek valamennyi elemét magában foglalja. Kinek van joga dönteni arról, hogy kivel akarunk együtt élni? Ezt a jogot átruházhatjuk-e másokra vagy éppenséggel elvehetik-e tőlünk? Mások – akaratunk ellenére – rákényszeríthetnek-e minket arra, hogy azt tegyük, amit nem akarunk? Meg lehet-e büntetni azokat a tagállamokat, akik saját választóik akaratát követik, és nem akarnak engedni a birodalmi akaratnak? Ki védi meg a határainkat? Van-e jogunk megvédeni magunkat, vagy ezt másokra kell bíznunk?

A migráció kezelését a nemzetállamokra kellene bízni.

A V4-es és a volt szocialista országok polgárainak zöme úgy gondolja, hogy bevándorlásügy kezelését inkább a nemzetállamokra kellene bízni (55-57%), míg a nyugati válaszadók között többségben vannak azok, akik szerint inkább az EU felelősségi körébe kell, hogy tartozzon a migráció kezelése (46 százalékuk vélekedik így, míg 44 százalékuk szerint a tagállamok felelősségi körébe kell utalni ezt a kérdést). A luxemburgiak, a spanyolok, a máltaiak és a németek inkább az EU-ra, míg a csehek, a szlovákok, a britek és a magyarok inkább a nemzetekre bíznák ezt a kérdést. Talán azért is, mert a V4-es és volt szocialista országok válaszadóinak többsége szerint a közép-kelet-európai országok jobban kezelik a migrációs válságot (55%). Érdekes, hogy az érintett országok polgárain kívül a svédek és belgák többsége (53%) és a német válaszadók fele is így látja.

A tömeges bevándorlás aggasztja az európai embereket.

Az európai polgárok 70 százaléka aggasztónak tartja a bevándorláskérdést, és csak 5 százalékuk tartja „álproblémának”. A bolgárok, finnek, hollandok, görögök, dánok aggódnak a leginkább. Egyébként a franciák és a spanyolok közel háromnegyede is aggasztónak tartja az illegális bevándorlók áramlásának kérdését.

A tömeges bevándorlás elsősorban gazdasági indíttatású.

A válaszadók többsége (55%) szerint a legtöbb bevándorló nem elsősorban a háborúk miatt, hanem gazdasági céllal, illetve a szociális juttatások miatt indul el Európa felé. Az európai válaszadók többsége szerint tehát a bevándorlók a jólét és a jobb élet miatt akarnak Európába jönni, nem pedig azért, mert ne lennének biztonságban az anyaországukban. A luxemburgi, a máltai, a portugál és a svéd válaszadók többsége vélekedik csak úgy, hogy elsősorban a helyi konfliktusok miatt, a háború elől menekülve indulnak meg a migránsok az öreg kontinens felé.

A tömeges bevándorlás Afrikából kap majd utánpótlást.

Az európai válaszadók kétharmada tart tőle, hogy a következő évtizedben Afrikából tömegesen fognak migránsok Európába érkezni. Ebben a vonatkozásban is a luxemburgiak aggódnak a legkevésbé, de a franciák, spanyolok, németek kétharmada is reális veszélynek gondolja, hogy Afrika megindul Európa felé.

A tömeges bevándorlás és a terrorcselekmények között egyenes összefüggés van.

A nyugati válaszadók mintegy 80 százaléka valószínűnek tartja, hogy terrortámadás történik ott, ahol él. Leginkább a franciák, a britek, a dánok és a németek érzik úgy, hogy terrortámadás történhet az országukban. Az európai emberek többsége tehát azon az állásponton van, hogy a tömeges migráció és az európai terrorcselekmények elszaporodása között egyenes összefüggés van. A kontinensen kívülről érkező bevándorlók magukkal hozzák a bajt, Európába hozzák saját konfliktusaikat.

A tömeges bevándorlás növeli a kulturális konfliktusok kockázatát.

Az európai emberek közel kétharmada (63%) szerint az Európán kívülről érkező migráció inkább növeli a kulturális konfliktusok kockázatát, és veszélyezteti megszokott életformájukat. A válaszadók negyede gondolja csak úgy, hogy a lehetséges konfliktusokkal szemben a migráció inkább hozzájárul a multikulti elterjedéséhez, a kulturális sokszínűség megerősödéséhez. A V4-es országok háromnegyede szerint a tömeges bevándorlás veszélyezteti az életformánkat és a meglévő kultúránkat, de a nyugati válaszadók 61 százaléka is így látja ezt. A multikulti legerősebb híve „természetesen” Luxemburg, a kulturális összeütközések veszélyét leginkább a bolgárok, csehek, szlovákok, magyarok érzik.

7. A keresztény kultúra védelmében

A tömeges migráció veszélyezteti kultúránkat és az európai civilizációt, aminek kötőanyaga a keresztény kultúra.

A keresztény Európát ostromolják kívülről (az iszlám), de ostromolják belülről is: a keresztény kultúra meggyengítésével a nemzeti elköteleződések erejét igyekeznek támadni, mivel Európában a nemzeti identitás szorosan összefügg a keresztény hagyományokkal.

Arra a kérdésre, hogy Európának inkább meg kellene-e őriznie a keresztény kultúráját, hagyományait, vagy inkább olyan világi kultúrát kellene támogatnia, amely túllép a keresztény hagyományokon, az európai válaszadók többsége (58%) a keresztény kultúra és hagyományok megőrzése mellett foglal állást.

A V4-es országok kétharmada a keresztény kultúra pártján áll, az alapító és XX. századi országok válaszadóinak harmada viszont feladná a keresztény identitást. A luxemburgiak (49%), a franciák (49%) és spanyolok (45 %) nyitnának leginkább egy világibb kultúra felé, míg – a bolgárok mellett – a csehek (81%), a magyarok (79%) és a szlovákok (78%) a leginkább elkötelezettek a keresztény kultúra megvédése és megőrzése mellett: itt nyolcvanszázalékos többsége van a keresztény kultúrának!