Tízéves az atomtörténelmi pillanat

Tíz évvel ezelőtt, 2009. március 30-án, amikor az Országgyűlés elvi határozatot hozott a paksi telephelyen létesítendő új blokk(ok)ról, Magyarország jövőbeni ellátásbiztonságát, az olcsó villamos energia biztosítását és a klímavédelmi célok elérését meghatározó döntés született. Nagyon sok szakmai és politikai lépés eredményeként a kérdésben teljes politikai konszenzus jött létre. Olyannyira, hogy a 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégia már kijelölte a két új paksi blokk megépítésének útját.

Atomtörténelmi pillanat – 2009. március 30.

Magyarországon a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartása mindig is kulcskérdés volt a felelősen gondolkozó és a nemzeti érdekeket szem előtt tartó energetikai szakemberek körében. Az elmúlt évtizedekben a hazai villamosenergia-termelés 50 százalékát adó Paksi Atomerőmű üzemidejének végéhez közeledve egyre gyakrabban merült fel a hazai szakemberek körében az a kérdés, hogy milyen módon lehetne fenntartani az atomenergia részesedését a hazai villamosenergia-ellátásban.

Az olcsó, biztonságos, éjjel-nappal, télen-nyáron folyamatosan rendelkezésre álló, s a klímavédelmi célok miatt megkerülhetetlen atomerőmű által termelt villamos energiára 40-50 év múlva éppúgy szüksége lesz az országnak, mint jelenleg. A magyarországi adottságok mellett és a technológia mai fejlettségi szintjén egyszerűen nincs más megoldás, nincs reális, megvalósítható alternatíva. Mindezekre tekintettel, korábban már többször napirenden volt a Paksi Atomerőmű telephelyén építendő új blokkok kérdése. E tervek alapvetően egy vagy két új blokk építéséről szóltak, de az akkori politikai vagy piaci viszonyok miatt ezek nem valósultak meg.

Atomfordulat

Jelentős fordulat 2008 áprilisában következett be, amikor az MVM Zrt. akkori vezérigazgatója írásban tájékoztatta az illetékes, energetikáért felelős minisztert, hogy az ÁPV Rt. vezérigazgatója a pénzügyminiszter kezdeményezésére 2007 elején felkérte a céget az atomerőművi villamosenergia-termelés bővítésének a vizsgálatára. Ennek érdekében az MVM Csoport vezetése 2007. július 31-én projektet alapított azzal a céllal, hogy foglalja rendszerbe, indítsa meg és vigye végig azokat a teendőket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Atomtörvény 7.§ (2) szerint az Országgyűlés új atomerőművi blokk(ok) létesítéséhez előzetes elvi hozzájárulást adjon.

A projektet Teller Edéről, a világhírű atomfizikusról nevezték el, aki sokat tett a reaktorok biztonságáért, és élete végéig nagy szimpátiával figyelte a Paksi Atomerőmű működését, mindenkinek meggyőződéssel ajánlva a nukleáris energetikát. 1990-ben ezt mondta:

Nincs kétségem, hogy Magyarország számára nagyon fontos az atomenergia, de fontos az egész világnak. Atomenergia nélkül nem szűnhet meg az óriási különbség a haladott és az elmaradott országok között. Az atomenergia révén kilátás nyílik egy harmonikus világ felépítésére.

Ettől kezdődően láthatóan beindult a kormányzati gépezet, és megkezdődött azon döntés-előkészítési folyamat, amelyre az országgyűlési határozat meghozatalához volt szükség. Már akkor látható volt, hogy a kérdés eldöntéséhez a szakmai konszenzus mellett a politikai többség is megvan. A szakemberek és a politikusok számára is teljesen egyértelmű volt, hogy nincs más alternatíva, új atomerőművet kell építeni! Ezt támasztja alá például a Finnországban, az Olkiluoto-3 új atomerőművi blokk beruházásán 2008 novemberében készült kép is, hiszen itt – a szakma képviselői mellett – az összes akkori parlamenti párt is képviseltette magát. A látogatás alapvető célja az volt, hogy a delegáció tagjai képet kapjanak az új blokk építésének szakmai, társadalmi és politikai aspektusairól.

2008. november – politikai egyetértés az új atomerőmű szükségességével kapcsolatban. A látogatáson az akkori kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselők, az OAH főigazgatója, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója, a KHEM illetékes munkatársai, valamint magyar cégvezetők vettek részt

Forrás: TVO/Hannu Huovila/Tvo

2009 első hónapjaiban végképp felgyorsultak az események, ugyanis február 16-án az akkori miniszterelnök parlamenti beszédében kijelentette: „...szeretném tájékoztatni a parlamentet, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy arra kérje az Országgyűlést, hogy még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük...”

Ezt követően a döntés előkészítése és a szükséges szakmai egyeztetések lefolytatása abszolút prioritást élvezett az illetékes Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumban. A kormányzati álláspont szerint az új atomerőművi blokkok megépítése hazánk számára számos előnnyel jár: az ellátásbiztonság növelése mellett fontos szempont a gazdaságos villamosenergia-termelés megteremtése, a hazai termelés részarányának növelése, a klímavédelmi célok teljesülése, regionális szinten munkahelyteremtés, gazdaságélénkítés, települési infrastruktúra-fejlesztés, valamint például a kutatás-fejlesztés, oktatás, műszaki tudományos élet felpezsdítése.

Ennek eredményeként a kormány már a március 11-ei ülésén elfogadta a Paksi Atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges országgyűlési előzetes, elvi hozzájárulás megszerzéséről szóló előterjesztést, március 13-án pedig benyújtotta a parlamentnek a határozati javaslatot, amelyet a Gazdasági és informatikai bizottság március 18-án, a Környezetvédelmi bizottság pedig 30-án tárgyalt meg és támogatta annak általános vitára bocsátását.

Talán sokan nem is gondolták volna, de a második bizottsági támogató döntés után még aznap, azaz 2009. március 30-án történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen az Országgyűlés 18 óra 46 perckor 330 igen (MSZP 180, Fidesz 109, KDNP 19, SZDSZ 15, független 7), 6 nem, 10 tartózkodás mellett elfogadta a Paksi Atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról szóló OGY határozati javaslatot. Ezzel a döntéssel lehetőség nyílt arra, hogy a hazai nukleáris kapacitás hosszú távon fennmaradhasson, ezáltal szolgálva az ellátásbiztonságot, az olcsó villamos energia rendelkezésre állását és a klímavédelmet is.

Forrás: Magyar közlöny, 42. szám, 2009. április 2.

Már akkor is nyilvánvaló volt a szakmai és a politikai körökben is, hogy a hazai villamosenergia-rendszer a jövőben jelentős kapacitáshiánnyal fog szembesülni, ezért az MVM akkori kommunikációja arról szólt, hogy a „kapacitáshiány mérséklésének kiváló eszköze lehet új atomerőművi blokkok létesítése Magyarországon”. A Paksi Atomerőmű bővítését (kapacitás-fenntartását) pedig mindannyian közös ügynek tekintették.

Különösen fontos, hogy 2009-ben a kormányzati gondolkodásban a finanszírozási lehetőségek vizsgálatának idején még az is felmerült, hogy az új blokk(ok) megépítése érdekében esetleg stratégiai befektetők részére értékesítenék a projekttársaság kisebbségi részvénycsomagját (maximum 49% erejéig). Ez azt jelentette, hogy az akkori kormány számára teljesen elfogadható lett volna, hogy az új blokk(ok) akár 49 százalék erejéig esetleg külföldi magántulajdonba kerüljenek. Az elkészült megvalósíthatósági tanulmány a paksi telephelyre az elvégzett különböző elemzések és vizsgálatok, a hazai szakmai háttér és a paksi blokkokkal kapcsolatos sokéves üzemeltetési tapasztalat alapján már akkor a 3. generációhoz tartozó, nyomottvizes atomerőmű építését javasolta.

A 2009-es országgyűlési határozat elfogadása jó példa volt arra, hogy Magyarországon a nukleáris kérdésekkel kapcsolatban az alapvető nemzeti érdekek mentén többpárti, politikai egyetértés volt.

Nemzeti Energiastratégia – 100 százalékos nemzeti tulajdon

A kormány már a Nemzeti Energiastratégia megalkotása során is döntő fontosságúnak tartotta az állami szerepvállalás erősítését a hazai villamosenergia-fogyasztók jövőbeli megfizethető árú ellátása érdekében. E célra való tekintettel hazánk alapvető stratégiai, nemzeti érdekeként és elvárásaként fogalmazódott meg, hogy az új blokkoknak a megépítésük után feltétlenül 100 százalékos állami tulajdonban kell maradniuk. A beruházás finanszírozására olyan pénzügyi megoldást kellett találni, amely ezt garantálni tudja. Az orosz fél hitelkonstrukciójának köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy e magyar nemzeti érdek érvényesülhessen, azaz a megépítendő két új, orosz 3+ generációs blokk kizárólagos, 100 százalékos magyar tulajdonban maradjon.

A 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégiában megfogalmazott számos célkitűzés már megvalósult, vagy annak teljesítése (például a Paks II. projekt megvalósítása) folyamatban van. A folyamatban lévő új Nemzeti Energiastratégia ezekre a már meglévő, szilárd alapokra építkezhet annak érdekében, hogy a hazai nemzeti érdekek felelős döntések révén érvényesülhessenek.

Uniós zöld lámpák

Fontos hangsúlyozni, hogy a Paks II. projekt az elmúlt években összességében 6 uniós zöld lámpát kapott. Az Európai Bizottság megállapítása szerint például a két új, VVER-1200 típusú blokk javítja az ellátásbiztonságot hazánkban és uniós szinten is, elősegíti az uniós klímavédelmi célkitűzések teljesítését, valamint a fogyasztóknak megfizethető energiaárakat biztosít. Emellett teljesíteni tudja a legszigorúbb nukleáris biztonsági és sugárvédelmi előírásokat is. A projekt megtérülését a Bizottság lezárult vizsgálata is egyértelműen alátámasztja, hiszen az eredmények szerint a két új blokk visszahozza a befektetett tőkét, és jelentős profitot is fog termelni. Lényeges azt is kiemelni, hogy az Európai Unió azt is elismerte, hogy Magyarországnak jogában állt közvetlenül szerződést kötni az orosz féllel a két új blokk szállításáról.

A hat uniós zöld jelzés egyértelműen azt jelenti, hogy Magyarország kormányának felelős és szuverén döntése a két új orosz blokk megépítésével kapcsolatban szakmailag helyes és indokolt, valamint az európai jognak és jövőképnek is megfelelő döntés volt.

Létszükség az ellátásbiztonság garantálása

A jelenleg is óriási import villamosenergia-részarány már most is rendkívül komoly ellátásbiztonsági, sőt, nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz, mert egyáltalán nem tudható, hogy ez az import meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Különösen azért nem, mert a szomszédos országok is hasonló gondokkal és kihívásokkal küzdenek, mint Magyarország. A közeljövőben várhatóan az egész Európai Unió jelentős kapacitáshiánnyal fog szembenézni, amelyet tovább súlyosbít majd a németországi még üzemelő atomerőművek politikai döntés nyomán történő leállítása, és a klímavédelmi okokból bezárásra ítélt szénerőművek kapacitásának kiesése. Emellett pedig nem feledkezhetünk meg a műszaki, politikai vagy egyéb okok miatt felmerülő kockázatokról sem. Jó példa erre a román miniszterelnök két évvel ezelőtti nyilatkozata, amely szerint: „Amennyiben a fagyok miatt veszélybe kerülne a román állampolgárok ellátásának biztonsága, első lépésként betiltjuk az exportot, és belföldön osztjuk szét a kivitelre szánt áramot.”

Stratégiai cél: az import minimalizálása

Ezek alapján teljesen egyértelmű – az energiakereskedők érdekeiktől függetlenül –, hogy az import jelentős kockázatokat hordoz, azaz nem lehet a jövőbeli energiamixben hosszú távon a jelenlegi vagy növekvő import részaránnyal számolni. Főleg azért, mert más megfogalmazásban az import fenntartása és növelése egyfajta „bújtatott privatizációnak” is tekinthető, hiszen a villamosenergia-ellátásunk nagyrészt külföldi érdekektől függhetne.

Forrás: Hárfás Zsolt

Éppen ezért olyan felelős és fenntartható döntések meghozatalára van szükség, amelyek révén minimalizálni lehet az import nagyságát, annak érdekében, hogy a hazai villamosenergia-fogyasztókat döntően hazai erőművek által lehessen ellátni. Alapvető nemzeti érdekként ez szolgálná leginkább az ellátás- és a nemzetbiztonsági célok teljesülését.

Létszükség az optimális megújulós részarány

A magyar kormány energia- és klímapolitikai stratégiájában a Paks II. Atomerőmű mellett kiemelt jelentőséggel bírnak a naperőművi fejlesztések, amelyek környezetbarát villamosenergia-termelési módként csökkentik az import villamosenergia-szükségletet. Természetesen rendszerszinten figyelembe kell venni azt a tényt, hogy időjárásfüggő energiaforrásról van szó, a naperőművek nem képesek 0-24 órában termelni a villamos energiát!

Másrészről a naperőművek teljesítményét nem lehet összehasonlítani egy atomerőmű teljesítményével, azaz 1 MW naperőművi kapacitás nem egyenlő 1 MW atomerőművi kapacitással. Nézzünk meg egy konkrét példát! A paksi telephelyen megépítendő két új, 3+ generációs blokk összesen, 2400 MW kapacitása révén, éves szinten mintegy 19 TWh villamos energiát termelhet. Ezzel szemben összességében 2400 MW-nyi naperőmű a hazai adottságokat figyelembe véve átlagosan csak 2,5 TWh villamos energiát tud megtermelni! Ez is azt mutatja, hogy „jól hangzik” ez a sok naperőművi fejlesztés, ugyanakkor önmagában a jövőben ez a hazai termelésben csak kis szeletet fog képviselni. A folyamatos termelésre képes Paks II. Atomerőmű és más erőművek építése nélkül nem lehet majd garantálni a villamosenergia-fogyasztók kiszolgálását!

Az is teljesen egyértelmű, hogy a globális klímavédelmi célok elérése érdekében az atomenergia és a megújuló energiaforrás fokozódó alkalmazására egyaránt szükség van. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megújuló energiára alapozó fejlesztésekhez jelentős pénzügyi támogatásokra van szükség. Éppen ezért az ilyen típusú erőművek esetében gazdasági, földrajzi és műszaki alapon feltétlenül szükséges meghatározni egy „optimális” részarányt, amely figyelembe veszi hazánk és a villamosenergia-fogyasztók teherbíró képességét.

A jövőbeli tervezés során azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy az időjárásfüggő megújulók átlagos üzemideje 25-30 év körüli, miközben a két új paksi blokk garantált üzemideje 60 év lesz!

Kiütéses német győzelem

Egyik országnak sem szabad az ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi szempontból is elbukott német energiaforradalmat követnie, hiszen például a németországi növekvő, immáron csaknem 40 százalékos megújulós részarány tényszerű következménye, hogy az idén például mintegy 27,3 milliárd eurót (8600 milliárd forint!) kívánnak a megújulók támogatására elkölteni. Ennek eredményeként Németország kiütéses győzelmet arat az európai villamosenergia-árak tekintetében. 2019 februárjában már – az európai fővárosok közül – a berlini lakossági fogyasztó fizeti a legtöbbet a villamos energiáért, ugyanis az átlagos ár 31,14 eurócent/kWh (98,5 Ft/kWh), miközben Budapesten csak 11,69 eurócent/kWh (37 Ft/kWh)! A következő cikkemben majd részletesen bemutatom az erőltetett német megújulós fejlesztések súlyos következményeit.

Az OECD NEA tanulmánya

Az optimális megújulós részarány szükségességét támasztja alá az idén januárban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nukleáris Energia Ügynöksége (OECD NEA) által a világon elsőként Budapesten bemutatott, a Dekarbonizáció költségei: Az atomenergia és megújulók magas arányával járó rendszerköltségek című kiadványa is. Ennek legfőbb üzenete az, hogy akkor tudunk felelős döntéseket hozni, ha tisztában vagyunk az egyes villamosenergia-termelési módok valós költségeivel, hiszen a megújulós részarány növelése együtt jár a költségek növekedésével is!

Tíz évvel ezelőtt az új blokk(ok) építését mindenki a közös ügyének tekintette. Ez ma különösen időszerű üzenet, hiszen mindannyiunk közös, nemzeti érdeke – pártállástól függetlenül – hazánk ellátásbiztonsági, versenyképességi és a klímavédelmi céljainak az együttes teljesülése.

E célok elérésének alapvető pillérei pedig a Paks II. Atomerőmű mihamarabbi megvalósítása mellett a megújuló alapú villamosenergia-termelés, különösen a naperőművek fejlesztése, ám mindezek mellett még más típusú erőműveket is építeni kell. Magyarországnak egy olyan egészséges és fenntartható energiamixre van szüksége, amely az időjárástól függetlenül képes az egyes villamosenergia-termelési módok sajátosságait összehangolni annak érdekében, hogy a villamos energia télen-nyáron, éjjel-nappal, a nap minden percében és másodpercében a fogyasztók rendelkezésére álljon.

Az új Nemzeti Energiastratégiának elsődleges nemzeti érdekeket szolgálva hosszú távon, folyamatosan tudnia kell garantálnia az ellátásbiztonságot, az olcsó villamos energia rendelkezésre állását, valamint a klímavédelmi célkitűzések teljesülését.

Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Urántollas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője