Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartottak központi megemlékezést vasárnap Budapesten.
Az V. kerületi Honvéd téri Gulág-emlékműnél beszédet mondott Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Azt Rétvári kijelentette, hogy
Minden tizenkettedik magyart érintett a Gulágra hurcolás a második világháború végén.
Az államtitkár hozzátette, hogy
szinte minden családnak van olyan tagja, akit különösebb indok nélkül elvittek,
mert szükség volt a nagy hadizsákmányra nemcsak földi javakban, hanem emberekben is.
Azt mondta, nem számított, hogy valaki tett-e valamit, valóban szövetségese volt-e a náci csapatoknak. Először az emberek nevét vizsgálták:
akié németesen hangzott, azt elvitték, hiszen kollektív megtorlást hajtottak végre. Később viszont mindenkit elhurcoltak, még a kommunista párt néhány tagját is
- idézte fel az államtitkár.
Rétvári kijelentette: végső soron Magyarország csak akkor lehetett újra szabad, amikor 1990-ben megtartották az első szabad választásokat.
Közölte, a "málenkij robotnak" már a neve is hazugság, hiszen a "kis munka" azt jelentette, hogy valakinek évekig idegen földön kellett dolgozni hidegben, kegyetlen bánásmód mellett, alultápláltan.
Ahhoz, hogy ennyi ember ilyen sokáig szenvedjen, két dolognak kellett egyszerre megvalósulnia:
a kommunista barbárságnak és a nyugati világ közönyének
- hangoztatta az államtitkár, hozzátéve: a kommunista eszme a politika elfogadott eszköztárába helyezte az erőszakot, a kényszert, a megfélemlítést, a gyilkosságot.
Rétvári Bence azt mondta, Nyugaton minden bizonnyal tisztában voltak azzal, mi történt 800 ezer magyarral és sok millió más közép-európaival, a fejleményeket mégis eltűrték, nem léptek fel kellő hatékonysággal.
Kitért arra: egész Európában egyenlő méltósággal emlékeznek a holokauszt áldozataira, nagyon helyesen.
Ugyanakkor Nyugat-Európának mintha nem fájna a Gulágra elhurcolt 800 ezer és a 200 ezer halálra éheztetett, dolgoztatott magyar,
a rájuk való emlékezés mintha nem lenne ugyanolyan fontos.
Kijelentette:
Európa akkor fog egyesülni, ha a nyugati tagállamoknak ugyanúgy fáj majd a kommunista diktatúra számtalan áldozata.
Rétvári Bence felidézte, hogy néhány éve 2,5-3 esztendőn keresztül a Gulágra hurcoltakra emlékeztek.
Célul tűzték ki, hogy minden olyan magyar településen, ahonnan akár egyetlen embert is elvittek, méltó emlékhelyet létesítenek. Hatszáz különböző pályázatot támogattak, amelyek keretében kisebb közösségek a maguk módján - akár zenével, színházzal, könyvvel, konferenciával - felidézték a Gulágot.
A történteknek két fontos tanulságuk is van - mondta az államtitkár.
Hozzátette:
Magyarország számára a tartós kibontakozás egyik legfontosabb kulcsa, hogy tartsa távol magát a birodalmaktól. Másrészt, csak az lehet igazi demokrata, aki antikommunista.
A megemlékezésen, amelyen több túlélő is részt vett, a Magyar Rádió Gyermekkórusa énekelt. A rendezvény végén meggyújtották az emlékezés mécseseit.
Az Országgyűlés 2012. május 21-én határozott úgy, hogy
november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja,
mert 1953-ban ekkor léphetett ismét magyar földre azon politikai rabok első csoportja, akik túlélték a Gulág borzalmait.
